SUI GENERIS: Búcsúzások (18+)

-Sehun, ne légy nevetséges. Hogyan ölhetnélek meg? Hiszen terhes vagy! Várj, azt se tudtam, hogy kiveszünk a testből.

-Doki, Minél gyorsabban megtesszük, annál kevesebb embert bántunk. Ez elkerülhetetlen. Kris vissza akarja kapni Sehunt. Ezt tiszteletben kell tartanom.

-Tudok beszélni vele. Plusz, van rá esély, hogy a régi Sehun nem ébred fel, igaz? 

-De arra is van, hogy igen. Szóval csak annyit kérek, hogy akkor öljetek meg, ha felébred.

-És ha nem teszi? Gondolj a babára, Sehun.

-Akkor Kristől függ, hogy mi lesz. Ha beleegyez, akkor visszatehettek. De kétlem. Abban az esetben, ha nem enged vissza, öljetek meg. Temessetek el ezen a bolygón. Ne küldjetek el, vagy tegyetek egy másik testbe.

-Mi? Miért?

-Meg akarom adni Krisnek, amit akar. Azt akarom, hogy boldog legyen. Még ha csak egy halvány remény is van arra, hogy Sehun visszajön, bármit hajlandó megtenni érte. És még ha Sehun halott is, a test Krishez tartozik. Nem fogom többé tönkretenni ezt a burkot. Azt akarom, hogy Kris válassza maradásom. Különben inkább meghalok.

Doki megdörzsölte a homlokát -Oké. Oké. Várj. Nem tudnád ezt azután tenni, miután a baba megszületett?

-Nem. Kris mindenképp rá fog kérdezni, ahogy megtanultátok, hogy hogyan kell csinálni. Tudja, minél többet várunk, annál kevesebb az esély, hogy Sehun még itt van. A régi szeretője sokkal fontosabb neki....szóval megígéred?

-Tényleg ilyen hása van rajtad Krisnek? Mi van Kai-al? Nem gondolod, hogy ez összetörné? Milyen messzire vagy hajlandó elmenni Krisért?

-Azt akarom, hogy ígérje meg, Doki. És ne mondja el senkinek.

Az orvos nagyot sóhajtott -Segíteni akarok neked, Sehun. De az embereim megmentése is létfontosságú. Szóval a szavamat adom.

Sehun elmosolyodott -Köszönöm.

-Hé, doki -rontott be hirtelen Kyungsoo -Ó, 'reggelt, Sehun.

-Jó reggelt.

-Suho kérte, találkozz vele. Tudod, hogy 'elhallgattassátok' a Hajtót.

-Ó, igen. Jövök - Doki még egyszer Sehun szemébe nézett, majd kisietett Kyungsoo után.

-Várj, Doki! - szólt utána Sehun -Szükségünk van kriotartályokra.

-Mik azok? - állt meg a férfi, kérdőn nézve rá. 

-Az utazási eszközeink. Rajtuk keresztül jutunk egyik bolygóról a másikra.

-Hogy lehet ilyet szerezni?

-Van bőven üres darab a kórházban. Meg tudom mutatni.

-Mit megszerezni? - bukkant fel Kris a semmiből.

-Valami tartályokat-mondta a doki -Úgy néz ki, így utaznak a Lelkek.

-Igen. E tartályokat általában a kórházban tárolják. Ha körülnézel, találsz néhány teherautót, amik hordozzák őket. Nyúljátok le valamelyik üreset.

-Megyek -önkénteskedett Kris. 

-Akkor vidd magaddal Layt -javasolta Doki -Ne menj egyedül.

-Viszem Kait.

-Adj Kainak egy kis időt, oké? Most jött vissza.

Kris sóhajtott -Rendben. Ha nem bánod, beszélnem kell vele -intett Sehun felé. 

-Ja. Persze. Találkoznom kell Suhóval -oldalazott el Doki Kyungsooval. 

Kris, anélkül, hogy bármit is mondott volna magához húzta Sehunt egy ölelésre -Kr- Kris .. "

-Köszönöm. Köszönöm, hogy ezt teszed.

Még úgy is, hogy még mindig égett Sehun bőre Kris érintésétől, elmosolyodott. Nyilván Kris boldog lenne, ha ő elhagyja ezt a testet.

-Nem szeretném, ha szomorú lennél, Kris -mormolta Sehun. Kris visszahúzódott, hogy megvizsgálhassa az arcát.

-Mivel megteszed, ez azt jelenti.....hogy visszaadod Sehunt?

 Sehun mosolyogva bólintott -De ne szólj Kainak. Ne mondd senkinek. Ahogy mondtad, ő nem fog egyetérteni vele. 

-Tudom. De ne aggódj. Találni fogok neked egy másik testet. Ha Kai tényleg szeret, akkor bármilyen formában fog.

-De azt akarom, hogy ígérj meg valamit.

-Mi az?

-A baba maradjon biztonságban. Még ha nem is akarod, attól még Kaié. 

-Mint mondtam, a gyerek az öcsémé. Szóval el kell viselnem. De .. Sehun vissza fog jönni, ugye?

-Még mindig nem vagyok benne biztos, Kris. De ha nem ... visszatennél engem?

Kris összeráncolta a homlokát -Hogy érted, hogy nem biztos?

-Nem. Úgy értem, hogy ott van még az esély, hogy nem jön vissza.

-De akkor is az ő teste. Te nem tartozol bele. Próbáld ezt megérteni. Nem akarlak mindennap látni, úgy hogy valójában Ő nincs itt. Inkább fogadom el halottnak.Ha csak valaki olyan lennél, aki nagyon hasonlít rá, az teljesen más. De neked megvannak az emlékei. Néha megzavarsz. Nem akarok beléd szeretni. 

-Meg...tudom érteni -ejtette ki a szavakat az orra alatt. Hogy éreznéd magad, ha egy idegen lenne a szeretőd testében, boldogan élve egy másik férfival a szemed láttára, miközben te minden percben meghalsz egy kicsit belül, rá gondolva -De .. téged nem..érdekel a baba? - motyogta Sehun. 

-Annak benne se kéne lennie ebben a testben. Akkor se, ha Sehun nem jön vissza.

-Oké -vágott Sehun a szavába, nem volt hajlandó többet hallgatni a bántó szavakat.

-És .. mikor tudnád megtenni? - Kris máris rendkívül izgatottnak tűnt.

-Holnap? Tudsz legalább ennyi időt adni?

-Azt hiszem -mosolygott Kris önelégülten -Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.




-Oké. Azt akarom, hogy megígérjétek, nem fogtok bántani egyetlen Lelket sem és külditek egy, a Földtől sokkal távolabbi bolygóra. Meg kell találnotok a hajókat, amik kiviszik a Lelkeket a bolygóról, és csak össze kell tennetek ezeket a kriotartályokat a többivel -mondta Sehun, a kórház közepén állva az eszméletlen Hajtóval, Kai-al, Krisel, Layel, Suhóval és Dokival körbevéve -Doki - intett, hogy jöjjön közelebb és vágja fel a Hajtó tarkóját.

A vér először csak szivárgott és Sehun azonnal munkához látott. Lassan simogatta ujjaival a nyílás szélét -Ki kell csalogatnotok a Lelket. Legyetek gyengédek, kedvesek. Nem szeretjük a  durvaságot. Beszéljetek belülről.

A Lélek végtagjai egyesével jelentek meg a vágásnál -Ez az, ez az -A Lélek belekapaszkodott Sehun ujjaiba, ahogy kimászott - A kriotartályt.

Sehun Kai felé fordult és elmosolyodott, majd kinyújtotta kezét, jelezve Kainak, hogy vegye el. 

-Én? -kapott levegőhöz Kai, de átvette. Sehun óvatosan elhelyezte a Lelket a kezében, és Layhez fordult, aki a kriotartályt tartotta. Megmutatta a fiúnak, hogyan nyissa ki a láda fedelét, aztán odahívta Kait.

-Tedd bele -suttogta Sehun. Kai csupa mosoly volt, mikor becsúsztatta a Lelket a tartályba -És akkor csak bezárod. Vigyétek a zsiliphez, és el is ment.

Doki már varrta is össze a Hajtót. Kris szeme Sehunra szegeződött és a Lélek halványan rámosolygott.




Sehun mindent be akart fejezni, mielőtt elmegy a következő reggel. A bakancslistája tartalmazta Layt, Kyungsoot, Baekhyunt, Krystalt, Krist, Suhot, Kait és a babát. Mindenkitől el akart búcsúzni, de nem volt rá idő. Szóval le kellett rövidítenie a listát. 

A vacsora alatt, Sehun elmondott Baekhyunnak, Kyungsoonak és Krystalnak mindent arról, hogyan fejlődtek a Lelkek. Az ő Origo bolygójától azokig a bolygókig, ahol a Lelkek letelepedtek.

-Szóval, te itt fogsz letelepedni, ugye? -csicseregte Baekhyun -Mert lesz egy babááánk ~

-Azt hiszem, igen. Még csak nem is merészkedtem más bolygókra és máris letelepszek - vont vállat Sehun, ez egy emberi szokás volt, amit ő is felvett.

Layhez -Jól vagy? -kérdezte Sehun, amikor meglátta Layt a nagyteremben, valami kövekkel foglalkozva. 

-Oh. Hé -még ez a "hé" is teljesen élettelenné vált. 

Sehun leült mellé -Miért veszekedtek folyton Krisel?

-Nos, csak úgy teszel, vagy tényleg nem tudod?

-Tényleg nem tudom.

Lay elfintorodott -Azt hiszem, még mindig nagyon fiatal vagy.

-Mi a baj? Nem szeretlek szomorúnak látni.

-Én sem. De mit tehetek, ha olyanba vagyok reménytelenül szerelmes, aki nem tud normálisan gondolkodni? -lélegzett ki erősen.

-Ki az?

-Senki, Sehun. Egyébként, amit ma tettél az....elképesztő volt. Rengeteg ember életét fogjuk megmenteni.

-Fiatal vagyok, és tapasztalatlan. De ne add fel. Nem vagy az a fajta. Te vagy a legerősebb ember, akivel valaha találkoztam.

Lay szája sarja felfelé görbült -Köszönöm. Örülök, hogy valaki szeret.

-Köszönöm. Hogy mellettem vagy.

-Nah -megpaskolta Sehun vállát.




Nem volt benne biztos, hogy el akart-e búcsúzni Kristől. De Sehun kétségbeesetten szeretett volna tudni valamit. Bekopogott Kris ajtaján - Kris?

-Igen? -Kris felállt az ágyról -Mi az?

-Mivel holnap elmegyek, egy dolgot meg akartam kérdezni.

-Mit?

-Volt talán .. egy pillanat, amikor igazából kedveltél? Mikor nem utáltál?

-Én nem utállak. Csak nem lehetsz ebben a testben. Az nem ugyanaz. Biztos vagyok benne, hogy Kai rosszabbul reagált volna, ha a helyemben lett volna -de Kai feladta volna.

-Köszönöm.

-Várj ... ezt a .. babát .. úgy szereted, mint a saját fajtádat? Komolyan?

-Természetesen. Nem számít, mit mondanak az emberek, én voltam az oka neki.

-Még ha ő valójában emberi és semmiben nem kötődik hozzád? -Aú. 

-Mennem kell -Sehun nem akart válaszolni mást. 

-Köszönöm, Sehun.

- N31D -motyogta Sehun, és gyakorlatilag elszaladt, mielőtt könnyekben tört volna ki Kris előtt.




Sehun nem érte el Suhót, mivel túl elfoglalt volt azzal, hogy tervezgette hogyan foghatnának el még több Lelket. De Sehun hálás volt neki.

-Hol voltál? -sziszegte Kai, mikor Sehun belépett késő este a szobába.

-Segítettem Dokinak -Sehunnak egyre jobban ment a hazudozás. 

Már csak Kaitól és a babától kellett elbúcsúznia. 

Sehun az ágy sarkában ült, várva Kaira, hogy megtegye az első lépést, ahogy mindig szokta -Egyáltalán nem öleltél meg ma -panaszkodott Kai, mielőtt odamászott Sehunhoz.

-Sok dolgom volt. 

-Tehát ha elfoglalt vagy, akkor nem kell megölelned, de az más ha én vagyok az? Ez igazságtalan. Kicsim, meg kéne büntetned, amiért nem engedi, hogy összebújj apával egy egész napon keresztül.

-Kai .. -suttogta Sehun -Milyen érzés volt....tartani a lelket?

Kai két tenyere közé fogta Sehun arcát -Csodálatos volt -lehelte Sehun ajkára.

-Engem ölelnél?

-Vajon hagynád? - nem hagyta Sehunt válaszolni, ahogy megtámadta száját, kétségbeesetten csókolva azt. Kai olyan volt, mint a víz. Mindörökké Sehunban folyt. Még ha a testnek volt is egy brutális szenvedélye Krisért, a Lélek örökké Kaié akart lenni. Test és Lélek. 

Kai hátradöntötte Sehunt, hogy feküdjön le, és kihámozta nadrágjából. Sehun látta azt a vágyat Kai szemeiben, még úgy is, hogy olyan sötét volt. Az idősebb máe lihegett, mikor végig csókolt a dereka vonalától a combjáig. Annyira gyönyörű emberi lény volt. Talán, a következő életében Sehun találhat még egy ilyet.

Kai nem tervezett lassítani aznap este, ahogy gyorsan kigombolta Sehun ingét és végigcsókolta a hasát. Talán ezért szerette a baba annyira Kait. Úgy szeretkezett Sehunnal, hogy a baba benne volt. Csak egy elmélet. Sehun nagyon remélte, hogy Kris megtartja majd a gyereket.

Még Sehun is észrevette, hogy hihetetlenül csendes volt a kicsi. Még ő is kezdte gyászolni Sehunt.

Sehun Kaiba kapaszkodott, ahogy az utóbbi kitágította, ajkait csókolva. Sehun bokáját Kai derekk körül összezárva, hangosan nyögdécselt, ahogy Kai ujjai ki-be mozogtak. Sehun arrébb tolta Kait, majd a hasára ült, és kiszabadította az idősebbet a nadrágjából. Kai megragadta Sehun csípőjét, ahogy belökte magát, kiengedve egy halk morgást. 

Kai levette a saját ingét, miközben még mélyebbre tolta magát. Sehun keze erősen szorította Kai oldalait, ahogy ringatta magát a férfi edzett merevedésén. Kai lehunyta a szemét, úgy nézett ki, mintha teljes eufóriában lenne, hogy Sehun csak az övé.

Amint Kai melegen elment Sehunban, a Lélek megállt és lenézett Kaira. Elvette Kai kezét és odairányította a hasához -Ő a miénk -motyogta, még mindig lihegve. 

-Csakis a miénk -Kai, a könyöke segítségével felemelte magát, és újból megtámadta Sehun ajkát, erősen megszívva azt, majd érzelmesen megcsókolva. Visszazuhant a matracra lihegve, levegő után kapkodva -Gyönyörű vagy, Sehun. Kívül, belül. Rád gondolok, a Lélekre. És a baba pont ugyanolyan gyönyörű lesz -simogatta Kai Sehunt, lassan felérve a hasához újból -Csodálatosan szép lelked van. Ártatlan. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy Lélekbe fogok beleszeretni.

-Szeresd úgy a gyereket, mint ahogy engem, Kai - akkor is, ha én képtelen vagyok titeket. Sehun elhallgatta az utolsó részt.

Kai feltápászkodott és lecsatolta a nyakláncát, majd Sehun nyaka köré helyezte -Szeretlek, Sehun.

-Szeretlek, Kai. Én, az idegen. A féreg. Szeret téged, egy embert -fúrta fejét Kai mellkasába, az utóbbi szorosan átölelte -Szeretlek. Szeretlek mindkettőtöket -és abban a pillanatban, Kaira és a babára gondolt. Csak rájuk.

SUI GENERIS: Feltételek

(A kép az eredeti íróé)

-Hé, doki? -nézett be Sehun a kórházba. 

-Oh. Igen? -vette észre az orvos.

-Én csak azt szeretném kérdezni,kaphatnék egy kis szünetet? Túl gyakran vagyok beteg mostanában..

-A terhesség miatt?

Sehun bólintott. 

-Hát akkor persze. Nem mintha folyamatosan lennének betegeink.

-Kösz, doki.

-Sehun! Mit csinálsz itt? -bukkant fel Baekhyun a semmiből.

-Semmit. Épp ebédelni készültem. Megkérdeztem Dokit, hogy biztos nem baj-e, ha nem segítek.

-Ohhh. Nos, ha ráérsz, gyere velem -ahelyett, amiért alapból a gyengélkedőre jött inkább elrángatta Sehunt az étkezőbe.

Kris is ott volt.

-Kris -köszöntötte Baekhyun, miközben odaterelte Sehunt ugyanahhoz az asztalhoz -Szóval, mit szeretne a nagy és a pici ebédre?

Sehun elpirult -Bármi jó lenne. Meg tudom csinálni.

-Neeem. Engedd meg -Baekhyun megveregette Sehun fejét, és elballagott, hogy szerezzen egy kis ételt.

-Gondoltál már azon, amit mondtam? -kérdezte hirtelen Kris.

-Uh .. Azt gondoltam, talán .. beszélnem kéne Kai-al erről.

Az idősebb elfintorodott. -Mégis melyik világban egyezne bele, szerinted? Ahogy mondtam, nem szeretne másik testben. De megpróbálhatod. Ha azt állítja, hogy szeret téged, akkor azt hiszem, mindenhogy elfogad.  

-Kr-Kris -Sehun soha nem volt képes dadogás nélkül kimotyogni a nevét -Mi lesz a babával?

-Miért érdekel? Igen, Kai és te megtettétek. De ti még csak nem is így szaporodtok, nem igaz? Őszintén, érzel bármit is a gyerek iránt? Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ugyanaz, ha a sajátod lenne. Nem érdekel, kié a baba. Csak vissza akarom kapni Sehunt. Kérlek.

-Hogy mondhatsz ilyet? Imádom ezt a gyereket.

-Hazudsz - Jelenleg Kris teljesen összezavarja. Mi van, ha nem tudta szeretni a babát teljesen, mert nem igazán az övé, hanem Kaié és a buroké -Szóval a gyerek nem számít, csak önző vagy -Kris felállt és Sehun utánozta mozdulatait.

-Nem, Kris ... Ez .. nem igaz -dadogta. 

-Egy akarsz lenni közülünk? Akkor légy emberibb. Azt hittem a Lelkek nem önzőek -köpte, és elsétált.

-Mi folyik itt? -érdeklődött Baekhyun, ahogy közeledett Sehun felé. A Lélek megrázta a fejét, és lesüllyedt a székében. 




Azon az éjszakán, Sehun a szoba sarkában ült, gondolkodva azon, amit Kris mondott. Mi van, ha igaza volt, és Sehun tényleg soha nem lesz az igazi szülője a babának? Ez túlságosan zavarta.

De akkor épp, nagyon hiányzott neki Kai. Odamászott a polchoz és megragadta barátja egyik felsőjét és visszakúszott a sarokba. Megölelte az inget, és halkan nyöszörgött -Szeretnél? -kérdezte a babától. Egy kis idő után, összevissza gurult Kai ágyán, egy percig sem bírva tovább a fiú nélkül. 

Éppen akkor kivágódott az ajtó -Sehun!

-Kai! -Sehun felszökkent az ágyból, és odarohant Kaihoz -Visszajöttél! -ugrott rá, és szorosan átölelte.

-Hogy vagy?

-Mindenki rendben van?

-Ja. És te?

Sehun bólintott, hirtelen ragyogott a boldogságtól -Hiányoztál nekünk.

-Nekünk? -röhögött Kai. Pár pillanatra leültek az ágyra, mielőtt Sehun elengedte Kait zuhanyozni.Még mindig rendkívül koszos volt, homokkal borítva -Mi történt?

-Semmi. Megszereztünk mindent, amit akartunk. És ... el kellett fognunk egy Hajtót. 

-Mi ?!

-Már majdnem utolértek minket. El kellett .. el kellett rabolni.

-Pontosan itt van? -Sehun már félt.

-Igen. Sajnáljuk, Sehun. De azt hiszem, Suho tervezi, hogy ...

-Megölitek? Ne, Kai. A Hajtók rosszak, de attól még Lelkek.

-Akkor mit javasolsz?

Sehun visszanyelte a sírást -Kivehetjük a testből....és elküldhetjük egy másik bolygóra.

-Lehetséges ez? Nem tudjuk, hogyan kell..

-Abban tudok segíteni.

-Mi? Tényleg?

-Ez amúgy sem a mi bolygónk. Megtanítom, hogyan kell. Kezdjük a Hajtóval.

-Oh .. Szólok majd Suhónak.

Ha Sehun azt tervezte, hogy elhagyja ezt a testet, akkor legalább tudniuk kell, hogyan csinálják.

-Megmondom Dokinak -mondta Sehun. 

-Oké. Beszélek Suhoval, és lezuhanyzom. Aztán bepótolhatjuk az öleléseket -Kai ajkait finoman Sehunéhoz simította, majd leszállt az ágyról.

Amikor Kai visszatért, újra tiszta volt. Sehun leugrott az ágyról és Kaira vetette magát -Olyan jó illatod van -mormolta Sehun. 

-Haha. Lefogadom. Suho amúgy csodálkozott, hogy belementél - Kai felemelte Sehunt, lábait saját dereka köré fonva, majd az ágyhoz vitte. Letette Sehunt és elfoglalta helyét mellette -Mit csinált?

-Ki?

-A babánk.

Sehun Kai mellkasára helyezte fejét -Óránként hánytatott... Kai ... Ő ... a mi babánk?

.Ne csináld ezt megint, Sehun.

-Mondjuk, ha elhagyom ezt a testet....akkor is a miénk fog maradni?

-Sehun.

-Nem fog, nem igaz?

-Én tényleg nem akarok erről beszélni. Kérlek.

-Bocsánat, ha túl sokat zavarlak.De valójában én még nagyon fiatal és éretlen vagyok, elképesztő nehéz ennyi érzést elviselni.

-Megértem.

Sehun meghúzta Kai ingét hirtelen. 

-Mi az? -kérdezte Kai. 

-Bárcsak ember lennék. Talán akkor ... ez a gyermek az enyém is lenne.

-A baba a veled történt szeretkezésünk eredménye. Veled, nem a testtel. A Lelked szeretem.

-Vajon szeretnéd ezt a Lelket egy másik testben is?

-Nem, nem most. Mert nekünk most ebben van egy közös gyerekünk -tenyerét óvatosan Sehun hasára helyezte.




Úgy tűnt, ez a rajtaütés inkább élelmiszer és egyéb kellékek begyűjtésére szolgált. Reggel, ahogy Kai elment segíteni a többieknek elpakolni a lopott holmit, Sehun a gyengélkedő felé vette az irányt, hogy elmondja neki, mire jutott az éjszaka.

-Doki?

-Igen, Sehun?

-El kell mondanom neked valamit.

-Suho már mondta. Megcsináljuk a Hajtóval, akit tegnap hoztunk, ugye? Nem tudom elhinni, hogy beleegyeztél! 

-Igen ...-sütötte le Sehun a szemét. Elárulja a fajtáját. De akárhogy is, a test nem az övé. Hanem Krisé. Azt akarta, hogy Kris boldog legyen, hisz még mindig szerette. A teste még mindig szereti őt. 

-De van egy feltételem.

-Mi lenne az? -Doki összeráncolta a homlokát. 

-Azt akarom, hogy engem is kivegyetek.

-Mi van? -kerekedett el Doki szeme. 

-Kris azt akarja, hogy megpróbáljam. Vissza akarja kapni Sehunt. Bármelyik másik testben tudnék élni. Mielőtt még túlságosan megszeretném ezt a babát, el akarom hagyni a testet, Doki. Mielőtt, ahogy Kris mondja, tényleg önzővé válnék.

-Sehun ... de..

-De én nem akarom, hogy elküldjenek egy másik bolygóra. Azt akarom, hogy megöljenek.

-Mi ?! Sehun! Miért tennék ilyet ?!

 -Ha tudni akarja hogyan veheti ki a Lelkeket, ha azt akarja, hogy megtanítsam, akkor ez a feltételem. Nem akarok semmilyen másik testben élni. De senki sem tudhat erről.

SUI GENERIS: Kitartás

-Fent vagy! -csipogta Kai az ebédlő sarkából, mikor Sehun belépett. Kai odaballagott a Lélekhez és átölelte a derekát -Jól aludtál?

-Eltűntél -Sehun megpróbált a lehető legkevésbé nyafogni. Még ő maga is észrevette, hogy ezekben a napokban túl sokat panaszkodott mindenért, amit Kai tett. Nem a jó dolgokért, például egyik este Kai használni akarta a mosdót, viszont Sehun egy pillanatra sem engedte el.

*
-Sehun. Mindjárt jövök, egy perc. Nagyon kell pisilni - könyörgött, mikor Sehun a farmerja zsebébe akasztotta a kezét, ahogy megpróbált leszállni az ágyról. 

Sehun tudat alatt meredt rá -Nem.

-Ó, Istenem. Oké. Majd wc-zek miután elaludtál. 

-Pisilj itt. Ne menj el.

-Hagyd abba a viccelődést. Aludj, gyerünk - feküdt vissza Kai a matracra. 

A Lelkek nem szoktak nyávogni. Ritkán panaszkodtak, mivel mindent megbecsültek amijük csak volt.  De jelenleg Sehun azért kezdett volna panaszkodni, mert Kai nem ölelte miközben aludtak.
*

Vagy az a másik eset, mikor Kai  és Lay focizott egy csomó gyerekkel a játékteremben, míg Sehun ült egy sarokban, a homlokát ráncolva.

*
-Sehun! -gügyögte Lay -Gyerünk!

-Nem, köszönöm -mosolygott Sehun -Én nem focizok -pedig egyértelműen tudta hogyan kell, hisz a test hozzá volt szokva.

Kai tovább kuncogott a gyerekekkel, miközben rugdosták a labdát, és Sehun egyre mogorvábban nézett. Még csak észre se vette, hogy azt teszi. Mikor végül rájött, Kai is észrevette szúrós, fekete tekintetét.

-Idő! -kiáltotta Kai, karjait "T" alakba emelve -Szünet -mire a gyerekek hangosan ellenkeztek. Lay tovább játszott, ahogy Kai letérdelt Sehun előtt -Hé, jól vagy? Rosszil érzed magad vagy mi?

-Nem

-Akkor?

-Nem tudom -válaszolt Sehun őszintén. Sosem volt a féltékeny típus, de valahol mélyen belül égett az irigységtől, csak mert Kai azokkal a 6-7 évesekkel játszott -A saját babáddal kéne játszanod - fakadt ki, és azonnal szája elé kapta a kezét, amiért ilyen nevetséges dolgot mondott.

-Mi van? -röhögött Kai.

-Csak vicceltem - nyögte ki.

-Haha. Nos, nem veheted vissza. Gyerünk -rántotta a lábára Sehunt.

-Várj. Ne akarsz játszani?

-Azt mondtad, a saját gyerekemmel kéne játszanom - vigyorgott -Lay! Később!

-Nem! Nem hagyhatsz itt, ezek az ördögök között -kiáltotta Lay.

Kai nem vett róla tudomást és elrángatta Sehunt a szobájuk irányába. Még a kezeik összekulcsolása is kellemes érzés volt. Sehun tényleg kezdett nagyon belezúgni ebbe a srácba.

-Miért húztad a szád? -kérdezte Kai , ahogy az ágyon feküdtek

-Nem. Húztam?

-Igen - Kai kigombolta Sehun ingét félig és félretolta, hogy felfedje a hasát.

-Mit csinálsz?

-Játszok.

-Várj. Mi? Hogyan?

Kai rátapasztotta ajkait Sehun sápadt bőrére a hasánál, és hatalmasat belé fújt, mire Sehun felkiáltott a nevetéstől.

-MIT CSINÁLSZ?! - visította Sehun röhögés közben -Kai !!

Kai erősem szorította Sehun csuklóját, a matrachoz nyomta és folyamatosan fújt. Sehun agya gyorsan dolgozott, és megértette, hogy ez egy módja az emberek csiklandozásának.

Sehun keze híján lábait fonta Kai nyaka köré, hogy abbahagyja. Kai elengedte a csuklóit és a könyörtelen csiklandozás is abbamaradt, helyette elkezdte csókolgatni Sehun hasát -Aludj jól, kicsim -suttogta Kai, és miután kiszabadította fejét Sehun szorításából, felmászott hozzá  -És most, ezt a babát kell aludni vinni.
*


És most,három hét múlva dühös volt, hogy Kai elment, mielőtt még Sehun felébredt volna.

-Találkoznom kellett suhoval - Kai még mindig vigyorgott, jóvá téve az egészet.

-Oh.

Baekhyun integetett Sehunnak az asztaltól -Reggeli, mami?

Kai a szemét forgatta, és bekísérte Sehunt, hogy üljön le a asztalhoz -Miről szólt a találkozó? - Sehun érdeklődött.

-A következő rajtaütésről -válaszolt Kyungsoo.

-Ra-rajtaütés? - dadogott Sehun, azonnal Kaira pillantva, aki épp Krystallal nevetett. Visszafordította tekintetét Baekhyunre és Kyungsoora -Kik .. mennek?

-Nos, Suho és a többiek. Lay és Kai ezúttal -mondta Baekhyun.

-Kai .. megint? -csuklott el Sehun hangja.

Kyungsoo és Baekhyun egymásra néztek, majd Kaihoz fordultak -Kai, mész holnap, ugye?

-Igen -vont vállat Kai.

-De .. nem tudná Suho megkérni Krist, hogy menjen helyetted? - kérdezte Kyungsoo.

-Miért?

-Hát .. -bökött állával Baekhyun Sehun felé. A Lélek arca már elsápadt.

-Oh. Oh -mormolta Kai.

-Sehunnienak szüksége van a személyes plüssére, ugye?

-Hé! -morgott Kai viccből. Látható volt, hogy nagyon élvezte, ahogy Sehun mindig rajta lógott -Fontos, hogy menjek. Kris a legközelebbire megy. Tudom az utat. És az a hely hemzseg a Hajtóktól. Szóva- félbeszakította magát, mikor Sehun levegőért kapott a 'Hajtók' szó hallatán.

-Hajtók? -suttogta -Mit  .. csinálnak .. itt? - ez nem egy olyan hely volt, ahol Lelkek bandukoltak.

Kai inkább a kenyerét babrálta ahelyett, hogy válaszolt volna.

-Csak annyi, hogy ... egy Lélek... eltűnt -szólalt meg Kyungsoo.

-Hát, gondolhatod, ki az a rossz fiú -gúnyolódott Baekhyun.

-Ők .. engem...keresnek -Sehun lélegzett, szívverése másodpercről másodpercre gyorsult.

-Ne aggódj. Nem fognak egy vulkánba nézni, vagy ilyesmi - vont vállat Kai.

-De ..

-Engedj el! -csörtetett be Lay a menzára, fokozva az egyébként is zajos légkört.

-Mi a fasz az igazi problémád, Lay ?! Próbálok kedves lenni, erre te ugyanúgy kibaszottul szarul viselkedsz -jött utána Kris.

-Te vagy az problémám! Most hagyj békén! Nem akarom, hogy barátok legyünk, oké ?! Te csak egy szánalmas, reménytelen köcsög vagy!

-Nicsak, ki beszél -horkant fel Kris.

-Ó, tényleg -Lay mélyen Kris mellkasába fúrta mutatóujját -Ki itt az aki olyan után fut, aki egyértelműen foglalt?

-Nem foglalt, hanem terrorizált - nyilvánvalóan Sehunról beszéltek, emiatt a Léleknek le kellett hajtania a fejét -És azt hiszed ez szánalmas? Mi a helyzet veled, aki még mindig nyalod a cipőm talpát, úgy is, hogy egyértelműen elutasítottalak? Az egyetlen dolog, amit még nem tették, az az, hogy eladod a tested. De gondolom hamarosan az is meglesz -erre Kai felpattant a helyéről, és ökölbe szorított kezekkel feléjük trappolt.

-Hé! -kiáltotta Baekhyun és Kai után szaladt, miután látta őt megütni Kris arcát.

-Kérj bocsánatot tőle! -kiáltott Kai a testvérére, miközben Kris letörölte a vért a szájáról. Baekhyun és valamelyik srác, Sehun nem igazán emlékezett a nevére, tartotta Kait vissza.

-Mi a fene folyik itt ?! -rontott be Suho -10 évesnek érzitek magatokat?! Harc a menzán -lökte vissza mindkettejüket, ahogy ott álltak, akár a harcra készülő bikák -Kai, pihenned kéne holnapig. Te pedig keress valamit, amit csinálhatsz

-Nem adtam még meg, amit érdemelsz, Kai -mondta Kris összeszorított fogakkal -De meg fogom.

Emberek. Tényleg jól jönne nekik egy kicsi a Lelkek mentalitásából. Elsősorban emiatt vesztettek ellenük. Tudatlanság és szükségtelen veszekedések.

Kai kirázta magát Baekhyun szorításából és dühösen kivonult az étkezőből. Sehun felállt és követte, mert ölelkezés idő volt.

-Kai? -szólította meg Sehun, ahogy sietett mögötte az alagútban.

-Csak be akarom törni az arcát -köpött Kai felbőszülten -Tudod, ha az ő helyében lettem volna, én már feladtam volna. Mert Ő a bátyám. Nem mintha elvettem volna a barátját. Ő halott! Miért nem tudja elengedni?!

-Fáj neki, Kai.

Kai megtorpant.

-Huh?

Sehun lehajtotta a fejét -Ott volt, amikor elvitték.. Szereti őt. Képzeld el, mennyire szenvedhet belül. Így viselkedik, de nem gondolod, hogy azért, mert ő nem kaphatta meg a szerelmét, de viszont a tiéd lehetett minden? Ez nem az én testem. Mégis mindenét neked adom. Nem gondolod, hogy ez igazságtalan?

Kai közelebb lépett, ami arra késztette Sehunt, hogy hátráljon kicsit, így nekiütközve a falnak -Azt mondod, érzed, amit ő érez?

-Azért mondom ezt, mert ismerem őt. Csak két éve ismerem. De mindent tudok róla sokkal régebbről. Annyira szerette őt. Ne harcolj vele.

-Én tényleg nem szeretem, amikor megvéded őt -sóhajtott fel Kai, és tenyerét Sehun feje mellé helyezte a falra -De igazad van. Legalább meg kéne értenem.

Sehun tenyerét Kai mellkasának nyomta és arrébb lökte.

-Mi van? -kérdezte Kai.

Sehun kidobta a taccsot pontosan Kai előtt, nem messze tőle.

Az emberből kitört  nevetés - Ne védd meg Krist legközelebb - kuncogott, odalépett Sehunhoz, hogy segítsen neki.


-Kai -suttogta Sehun, miközben Kai ölében ült a gazdálkodási csarnokban, egyik kezével a földet birizgálva, másikat Kai válla köré fonva. A Holdfény beszűrődött a vulkán tölcsérén keresztül, erőtlenül ragyogva be a talajt.

-Ne -mondta Kai -Mennem kell, szóval ne mondj semmit. A végén még egyáltalán nem indulok el.

-De..

-Kris nem fog menni. Lázad, mert nem kaptam semmilyen büntetést.

-Mi lenne ha-

-Suhonak szüksége van vagy Krisre vagy rám minden alkalommal. Nem engedhetem egyedül. Már így is túl sok mindent csinál egy magában.

Sehun nagyot sóhajtott -Bárhová megyek magammal fogom cipelni a pólódat.

Kai kuncogott -Már most is az enyém van rajtad.

-De mostanában már olyan illata van mint nekem -komorodott el.

-Sehun -hangja van komoly volt -Nem akarlak megijeszteni vagy ilyesmi, de....-harapta el.

-De?

Újra elmosolyodott -Semmi -összetapasztotta ajkaikat és lágyan megcsókolta Sehunt. Utána megérintette Sehun pocakját -Ne fáraszd túlságosan aput, oké?

-Kai.

-Hm? -Kai felnézett Sehunre.

-Óvatosan.

-Úgy lesz.



-Engedj el -mondta Kai Sehunnak, aki ráakaszkodott a karjára -Hamarosan találkozunk -puszilta meg Sehun homlokát és megsimogatta a hasát, majd elszaladt egy alagútba, ahova Sehunnak nem szabadott.

-Hamarosan visszajön -veregette vállon Baekhyun. Sehunnak már hiányzott Kai. De nem tehetett semmit, csak sóhajtott, és folytatta a munkát a barlangban.

-Sehun? -kiáltotta valaki, mikor épp a tányérokat gyűjtötte össze az ebédlőben.

-Igen? -fordult szembe a nővel.

-Lennél szíves vigyázni ma a gyerekekre? Dolgom van.

-Oh. Persze.

-Tényleg? Remek. Az óvoda a a-

-Tudom, hol van -mosolygott Sehun.

-Köszönöm szépen. Taníts nekik, amit csak akarsz.

Sehun bólintott, és azonnal elindult a lyukba, amit óvodának hívtak. Ekkor pillantotta meg  Krist felé sétálni. Sehun azonnal megfordult.

-Sehun!-kocogott fel Sehunhoz, megragadva a karját, hogy megfordítsa.

-Ne haragudj. De nem hiszem, hogy beszélnünk kéne.

-Sajnálom.

-Uh?

-Semmi sem a te hibád, csak ezt akartam mondani.

-Várj.

-Igen?

-Én ... meg akartam kérdezni tőled valamit.

-Már megint? -mosolygott Kris -Mi az?

-Mit...tennél...ha visszakapnád a testet? 

-Attól függ. Lehetséges, hogy Sehun visszajön, ugye?

-Nem tudom. Én ... soha nem éreztem a jelenlétét.

-Még így is, van rá esély, ugye?

Sehun le akarta harapni a nyelvét, már csak azért, hogy egyáltalán belekezdett ebbe -Nem .. Úgy értem .. az babámmal ..

-Nem a tiéd. Viszont az öcsém gyereke. Szóval gondolom, el kell viselnem. De gondolod, hogy visszatérhet?

-Nem vagyok biztos benne.

-Az nem egyenlő a lehetetlennel.

-De..

-Sehun -Kris megállította magát és megköszörülte a torkát -Valamit el kell mondanom. Van időd?

-Mennem ké-

-elhinnéd, ha azt mondanám, hogy szeretlek?

Sehunnak leesett az álla -M-mi?

-Hadd mondjam ezt el. Kérlek. Még mindig látom. Még mindig akarom. És tudom, hogy még mindig szeretem. Még ha te is vagy a testében. Nem jelenti ez azt, hogy téged is szeretnem kéne?

-Te ..összezavarsz.

-Add őt vissza nekem, Sehun. Kérlek - Kris szeme kezdett pirosodni -Ha még van egy kis esély....te még mindig élhetsz akármelyik testben, de én nem kaphatom őt vissza, ha te nem adod.

-Kris ...

-Én nem utállak. Esküszöm. De ... Kérlek. Tudom, hogy lehetséges. 

-Mi lesz velem? -Sehun a sírás határán volt.

-Azonnal Kai-al lehetsz, amint találunk egy másik testet.

-Akkor...boldog leszel?

-Vissza akarom kapni.

Sehun keze automatikusan a gyomrához kapott. 

-Gondolkodj rajta, Sehun.




Sehun viszajött a szobájába, miután egy hosszú és fárasztó napot töltött a gyerekekkel játszva. Azonnal az ágyra zuhant. Azt akarta, hogy Kris boldog legyen. Még most is, Kris volt a legfontosabb. És igaza volt. Mi van, ha van rá esély, hogy az eredeti Sehun újra élhet. Szinte semmi, Sehun sejtette. Az agya meghalt, mielőtt a testet meggyógyították. De ha Kris továbbra is perzisztens szándékozik maradni, Sehun meg adja neki amit akar. Elvégre is, Kris miatt jött ide.

Újból felült -Meg leszel nélkülem? -suttogta Sehun a babának.

SUI GENERIS: Nyomorúságos tárgyalás

Kainak vissza kellett cipelnie Sehunt a szobába, mert az utóbbi nem volt hajlandó elhagyni a lyukat. Sehun szándékosan hagyta (büntetésképp), hogy Kai egészen a nagy csarnokig a karjaiban cipelje. Mikor Kai lefektette az ágyára, Sehun bele kapaszkodott a karjába, és arra kérte, hogy csatlakozzon hozzá

-Előbb még el kell intéznem pár dolgot -mondta Kai gyengéden.

-Maradj -Sehun suttogta.

-Hamar visszajövök.

-A babád mindig hányni akar, ha nem vagy itt.

Kai elmosolyodott Sehun enyhe duzzogásán, majd letérdelt az ágyra. 

-Rendben. Akkor menj aludni -húzta magához közelebb.

-Mi lesz most? - Sehun motyogta Kai kulcscsontjára.

-Attól függ, Suho és az apja hogy dönt.

-Suho rendes ember. Legalábbis azt hittem...de

- Jó ember. Senki sem rossz itt, Sehun. Többé nincs időnk vagy okunk, hogy rosszat játszunk. Gyakorlatilag versenyt futunk az idővel, mindent kiélvezünk amit lehet. Ugyanakkor megvédünk mindent, ami maradt.

-Nem akarok erről beszélni.

-Oké.



-Sehun -Kai hangjára ébredt fel -Engedj el. Megyek szerzek valami reggelit.

Sehun rájött, hogy szinte szétszakította Kait az éjszaka folyamán, szóval gyorsan visszahúzta karjait és engedte, hogy elmehessen. Kai azt mondta, csak egy pillanatra lesz távol, de sokkal később tért csak vissza, egy darab kenyérrel és egy korsó vízzel.

-Tessék - Kai leguggolt, és letette Sehun elé a dicsőséges reggelit. Sehun kikapta a kezéből, és enni kezdett. Igen, még mindig dühös volt erre a nyamvadt emberi fajra. De képtelen volt dühös maradni Kaira és Krisre. Krisre azért nem, mert a test megszokta már, hogy hisz és bízik benne. Kaira pedig azért nem, mert a Sehunban élő személy arra kényszerítette Sehunt, hogy ne legyen dühös. Annyira nyilvánvaló volt, hogy Sehunnak semennyi irányítás sem jutott.

-Összezúztad a bordáim tegnap este - Kai vigyorgott. 

-Miért voltál el olyan sokáig? - hangzott reszelősen. 

-Nagyjából csak 10 percet maradtam távol.

-Az sok. Majdnem összehánytam az egész szobádat.

Kai kuncogott. 

-Nem ölelhetsz 0/24-ben 

-Miért? A te babád nem? Miért nem ölelsz 0/24-ben? 

-Még mindig dühös vagy.

-Nem.

-Nézz ide. Hé - Kai felemelte Sehun arcát az állánál fogva, hogy a szemébe nézhessen -Nem érdekel, hogy emberi csecsemő vagy Lélek baba. A miénk. És sok nehézségen kell majd keresztül mennünk. De én nem tehetek semmit, ha még mindig vannak érzéseid Kris iránt.

-Mi- Sehun össze volt zavarodva.

 -Tárgyalást tartanak. Hamarosan. És .. ha azt mondod, hogy szereted Krist, olyan lesz mintha kényszerítettelek volna. És akkor kirúghatnak innen.

-De ... nem tudok hazudni. Én szeretem Kr- megállította magát, mivel furcsa érzése támadt.

-Hé, jól vagy? 

-Igen.

-Nem mondhatod el nekik, Sehun. Még ha szereted is őt. Legalább gondolj rám. Hogyan érezném magam, ha azt mondtad, hogy szereted Kris, annyi ember előtt.

Sehun belegondolt. Lelkek őszinték voltak. De Kai mindig olyan jól kezelte, ha Sehun azt mondta, szereti Krist. Még mindig annyi időt adott Sehunnak, amennyire csak szüksége volt.

-Készen állsz? - Kai kérdezte 

-Nem lehet, hogy....nem megyünk?

-Nem -Kai sóhajtott szomorúan -Kris rosszkedvű lesz  ma. Jobb, ha felkészülünk. Gyerünk -állította talpra Sehunt Kai.

-Várj. Ez a tárgyalás...?

 -Nekem lesz - mosolygott Kai -Te mindenképp maradsz. Tehát ne aggódj. Legrosszabb esetben kivégeznek engem,

 -Mi ?!

 -Igen. Nem engednének el. Mi történnek, ha elkapnának a Hajtók és felfedeznék ezt a helyet?

Sehunt nem érdekelték ezek az emberek, de ha Kai élete veszélyben van akkor mindent meg tesz, amit csak tud. 

Kai két kezébe fogta Sehun arcát, majd megcsókolta. Sehun hagyta magát belefeledkezni a csókba, kezeivel Kai pólójának a hátulját markolászva. Örökre meg akarná tartani az embert.

-Ha túl nehéz, akkor dönts Kris és a baba között - mondta Kai -Nem kell, hogy engem válassz.

-Huh? 

Kai kihúzta Sehunt a szobából.




-Kai - kapaszkodott Sehun Kai ingujjába, ahogy közeledtek a szobába, ahol a hivatalos találkozókra került sor. Ideges volt, azok a barbár emberek között lenni, félt.

.Minden rendben lesz. Ne aggódj.

Beléptek a szobába. Úgy nézett ki, mint a nagyterem, csak téglalap alakú, és nem voltak lyukak a falon. Mindenki ott volt, néhány bámultak, néhányan dühösen meredtek Kaira és Sehunra, ahogy besétáltak.

-Ülj le - mondta Suho. Kai jelzett Sehunnak, hogy üljön a földre, ő maga pedig állt, ahogy Kris és Suho is  -Szóval, doki. Igazolja, hogy Sehun terhes, ugye?

-Igen - válaszolt Doki a sarokból. 

-Sehun, Beismered? - Sehun tétován bólintott -És Kai. Te vagy az oka?

 -Igen, én vagyok -válaszolt Kai. 

-Vágj a közepébe, Suho - szólt közbe Kris -Bűnt követett el. Ismeri a szabályokat. A test nem az ő tulajdona!

Ezek az emberek. Ott lent volt egy vágóhídjuk, erre föl itt arról beszélnek, hogy ki birtokolja emberek testét. Sehun ki akarta nevetni őket.

-Mit kéne akkor tennünk, Kris? -Suho kérdezte -Lőjük le a szabályok szerint?

-Nem csak az ő hibája - szólalt meg Sehun, és Kai rámeredt, kérlelve, hogy maradjon csöndben.

-Akkor, Sehun. Hát nem azért jöttél ide, hogy egyesülj Krisel? Nem érzel valamit iránta, ahogy eddig mondtad? 

-Én .. -Sehun felnézett Kai ideges arcára -Én..

-Csak végezzétek a büntetés. Ha meg akarsz ölni, csak rajta. De mi lenne az értelme? A baj megtörtént, ugye? Csak veszítenétek a fennmaradt emberekből -beszélt Kai magának.

-Kainak igaza van - állt fel Lay. Kris vetett rá egy vérfagyasztó, bizalmatlan pillantást -Már most hordja Kai gyermekét. Krisnek meg kéne tanulnia felnőni, és elengedni, mikor az idő azt kívánja. Sehun sokkal több időt töltött Kai-al, mint Krisel valaha. Azt hiszem, nagyjából mindenki tudja, hogy ez így van. Ez így önmagában bizonyítja, hogy Kai nem kényszerítette semmire. 

-De tuti biztos, tudta, hogy ez egy parazita! - rikácsolta Kris.

-És akkor mi van?! Talán a Lelket szereti, nem a testet! Miért vagy ennyire szűk látókörű?!

Kai előrelépett, távolabb Sehuntól. A Lélek oda akart mászni hozzá, és meg akarta ölelni a lábát, de inkább a helyén maradt.

-At van, hogy akkor a férget kellett volna megdugnia! Azt akarod mondani, hogy ha a Lelket áttesszük egy másik testbe, akkor is szeretnéd, Kai?! - kérdezte Kris hevesen -ÍHa így van, akkor gyerünk, tegyük azt! És akkor mindannyian boldogok leszünk. De nem lehetünk, mert nem akarja elárulni, hogyan vehetnénk ki azokat a szörnyű teremtményeket az emberi testekből! 

-Kris! Ne beszélj így róla! -kiabált vissza Kai -Komolyan, csak vissza akarnád kapni a testet még akkor is, ha élettelen?!

-Ez hülyeség, Kris! -mondta Krystal is -Úgy is akarnád a testet, hogy már Kai gyerekét hordozza?! Megőrülték?

-Elég! -ordította Suho -Nem azért vagyunk itt, hogy megvitassuk, ki Sehun tulajdonosa. Sehun egyértelműen Kris szeretője volt. De mivel ez a Sehun azt állítja, hogy készségesen, magától tett mindent, azt javaslom, szavazzunk. Azok, akik azt akarják, hogy Kait kivégezzük? 

Lay számolt, és elmosolyodott -3. Nos, beleértve Krist, akkor 4.

-Akkor ez a vége, Kai nem megy sehova. Mindannyian tudjuk, mennyire szükségünk van rá -jelentette ki végül Suho. Minden ember talpra állt és elindult kifelé a teremből.

-Kösz -mondta Kai Laynek.

-Hé, én örülök nektek.

-Sehun? Jól vagy? -érdeklődött Kyungsoo, megveregetve a vállát. 

-Ez csodálatos! -szólt közbe Baekhyun - Lesz egy babánk, akivel játszhatunk - még Krystal is Sehun oldalára lépett és rámosolygott. 

-Kris. Hyung -szólította meg Kai, mikor Kris elhaladt mellettük. 

-Ne szólj hozzám. Csak .. ne - motyogta, és peckesen elvonult. 

-Kris -ezúttal Lay szólalt meg, mögötte futva.

-Te egyszerűen annyira önző vagy, Lay -fordult felé Kris, és fájdalmas arccal szólt -Csak azért, mert nem fogadlak el, te mellé állsz.

-Nem, én nem vagyok az a típus. Kris, talán-

-Mi? Azt hiszed, hogy kúszva jövök érted, ha ez a testlopó elutasít? Nem ebben az életben.

-Kris.

Kris leintette, és kiment a teremből. 

-Mi folyik itt? -kérdezte Kai Laytől. Sehun is csodálkozott, hogy miért veszekednek ők állandóan.

-Semmi ... Mindegy! Ünnepelnünk kell! 




Határozd meg az ünneplést. A Lelkek csendes vacsorákkal ünnepeltek. Az emberek vad bulikkal. De a kevés anyag miatt gyengén kellett tartani a bulit.

Kyungsoo, Krystal, Lay és Baekhyun Kai szobája köré gyűltek és azt beszélték meg, milyen nemű lehet a baba.

-Várj. Miért ülsz olyan kényelmetlenül kellemetlenül? -kérdezte Baekhyun, nevetgélve, ahogy Sehun Kai ölében ült, az utóbbi karja a dereka körül. De még csak be se fért az ölébe.

-Nem bírja ki, ha nem ér hozzám -gúnyolódott Kai. 

Sehun hátrafordult, hogy dühösen bámuljon rá, amiért ilyen megalázót mondott. Nem volt ünneplős hangulatban. Kris folyamatosan eszébe jutott, és a szavai még mindig a fülében visszhangoztak.

-El kell mennem a mosdóba -mondta Sehun, és leszállt Kairól. 

-Mennem kell, vagy meg leszel és nem ájulsz el félúton nékülem? -vigyorgott Kai.

-Tudom kezelni -válaszolt Sehun, és kisietett a szobából. 

Belefutott Krisbe a mosdó előtt. Nagyon közel ült a folyóhoz -K-Kris -sikkantotta. Kris kicsavarta fejét, és felnyögött, amikor meglátta Sehun. 

-Hagyj békén.

-Be .. Beszélhetnénk egy pillanatra?

-Nem, nincs mit mondanom neked.

-Kérlek. Ne haragudj rám. Mit tehetek, hogy kompenzáljam?

Kris felállt, és szembefordult Sehunnal -Mondd el, hogyan lehet kivenni a lelkeket az emberekből. 

Sehun megharapta az alsó ajkát -Nem tehetem. 

-Akkor csak menjen el. Azt hiszed, csak miattad nem próbálkozunk tovább a paraziták kivevésén? Még több Lelket fogunk majd el. Nem fogjuk feladni.

-És ha tudnád, hogyan kell a kivenni őket, akkor nem ölnétek meg mindet?

-Természetesen nem - Kris hirtelen felkapta a fejét. 

-Megígéred?

-Igen. Miért akarnánk megölni a fajtádat, ha tudnánk egy módot amivel mindkettő fél túlélheti?

-Akkor nem leszel többé dühös Kaira?

Kris bólintott. 

-Majd .. gondolkozom rajta -motyogta Sehun. 

-Tök mindegy -arca újra lehervadt -Csak azért, mert terhes vagy, azt hiszed, ő komolyan gondolja az érzéseit? A testet szereti. Ne mondd nekem, hogy szeretne egy rovart. 

-Szeret engem.

Kris gúnyosan felhorkant - Nem. Az arca megváltozott, amikor megkérdeztem, hogy akkor is szeretne-e, ha egy másik testben lennél. És a baba. Nem tiéd. Csak az övé. Ti nem így szaporodtok, nem igaz?

Ez fájt. Azt hallani, hogy a baba nem az övé, nagyon fájt.    




Amikor Sehun visszament a szobába, senki nem volt ott kivéve Kait. 

-Hol van Lay?

-Azt mondta, beszélni fog Krisel, majd  megy aludni Baekhyun szobájába. Hogy legyen saját helyünk. Gyere ide. 

Sehun odament, hogy leüljön Kai lábai közé az ágyra. Kai közelebb húzódott, és felült Sehunnal középen. 

-Kai.

-Hm?

-A gyerek tényleg az enyém is?

Kai sóhajtott -Hadd kérdezzek valamit. Zavar téged, hogy nem Lélek vagyok?

Sehun megrázta a fejét. 

-Akkor csak gondold azt, hogy az én részem vagy -mondta Kai -Mindenem neked adtam. Mostmár a részem vagy Sehun.

Miért nem lehet minden ember ilyen? 

Sehun Kai mellkasába fúrta az arcát és szippantott egyet, csak mert szerette az illatát.

-Meg...megérinthetem? A babát? -kérte Kai. 

Sehun elhúzódott, és boldogan mosolygott a gondolatra, hogy Kai megérinti a hasát. Ez az érzés talán a babáé volt.

Kai elfektette Sehunt az ágyon és fejét Sehun hasára helyezte.

Anélkül, hogy észrevette volna, Sehun kiengedett egy kuncogást -A baba annyira szeret téged -suttogta Sehun, beletúrva Kai hajába. 

-Természetesen. Ő az enyém. Pont annyira, amennyire a tiéd is.