SUI GENERIS: A reflektorfényben kijön

- Legjobb bók, amit az elmúlt években kaptam. De kitől is jön? -Kai Sehun hasára szorította a tenyerét - Tőle , ugye?

Néha, Sehun irigy volt, hogy milyen gyengéd a baba Kai iránt -Fel kéne kelnünk. Ennem kell.

-Igen, szeretnéd, hogy csináljak reggelit, vagy-

-Megyek majd az étkezőbe, miután megnéztem szüksége van-e valamire Dokinak.

-Rendben.

Sehun elhúzódott, de nem tudott teljesen, mert Kai visszafogta hátulról egy ölelésre és megpuszilta a halántékát -Bár, ezekben a napokban szinte folyton hányás szagom van, mert te-

-Fogd be! - rángatózott le az ágyról Sehun, mielőtt Kai tovább piszkálhatta volna -Nem szándékosan csinálom. Csak éppen mindig ott vagy, amikor véletlenül hánynom kell.

- Igen, mert 0/24-ben ölelgetsz.

- Megyek -sietett ki a szobából, és elindult lassan a gyengélkedőre. Egyre jobban aggódik a baba miatt.. Még a Lelkek is tudták, hogyan vigyázzanak magukra a terhesség alatt. De ebben a helyzetben Sehunnak rengeteg vitaminhoz nem volt hozzáférése, amiket szednie kellene. Még az étel sem volt elegendő, hogy kielégítse a baba szükségleteit.

- Jó reggelt, Sehun - mosolygott Doki. 

- Jó reggelt, doki.

- Nos, reggeli rosszullét? 

- Néhány órával ezelőtt hánytam. Kai hozott nekem pár szelet kenyeret, szóval már jól vagyok. Szüksége van segítségre?

- Hát, az eszközök egy kicsit porosak. Lemoshatnád őket? És talán...tudod..elmondhatnád, hogyan történik a beültetés?

- Már elmondtam.

-Talán egy kicsit konkrétabban?

- Oké. 

Először is, Sehunnak le kellett takarítania a sebészeti eszközöket, arra az esetre, ha a rajtaütésről hamarabb visszaérnek és ki kéne operálniuk a Lelkeket.

- Szóval, hogy van a baba? - érdeklődött Doki. 

- Nem tudom. Még mindig a gyomromban - paskolta meg Sehun a pocakját. 

Doki felnevetett - Nem a gyomrodban. Nem mintha megetted volna.

-Tudom - mosolygott Sehun. 

- Nem sokat érzel a baba iránt, nem igaz? - mosolygott vissza Doki, egy kicsit szomorúan. Sehun megrázta a fejét, miközben a tekintetét a vödör vízre szegezte.

- Nem számít, hogyan gondolok rá, Krisnek igaza van. Nem az én babám.

- Ne higgy neki. Kicsit szeszélyes mostanában - egy kicsit? - De ez kicsit elhamarkodott volt ... talán megszeretted volna a babát. Tudod, hogy meg halna, ha Sehun nem térne vissza, és mégis ragaszkodtál hozzá, hogy kiszedjünk. 

- Nem akarom, hogy meghaljon. De ... Én csak annyira fáradt voltam dönteni. Amikor Krisről és a babáról van szó, mindig Krist választom. Mindig is őt fogom, azt hiszem.

- Értem.

-Mi van? -Sehun megfordult, és Kai-al találta szembe magát - Hogy mit? -Kai arca halott volt, ahogy összeszorított öklökkel közelített.

-Uh .. Kai. Figyelj - Doki Sehun és Kai közé lépett, az utóbbi mellkasára téve tenyerét, hogy visszatartsa.

-Mi a fasz történt ?! Miről beszéltetek ?! -kiáltott Kai Doki arcába. 

- Semmi nem történt.

- El akartad hagyni a testet?

- Kai, nyugodj meg. Meggondoltuk magunkat. Most itt van, nem igaz?

Kai hebegve bámulta Sehun rémült arcát -Bassza meg -motyogta összeszorított fogakkal, és kiviharzott a sátorból. Sehun esküdni mert volna, hogy még soha senkit nem látott ilyen dühösnek. Emlékeiben sem. 

Sehun még mindig szótlan volt, ahogy ott állt, megbénulva.

- Sehun - kapott levegő után Doki. 

Sehun ledobott mindent, és Kai után rohant - Kai - érte be a fiút, aki olyan erősen ráncolta a homlokát és nézett egyenesen előre, ahogy még sose látta.

- Ne. Nem akarlak most bántani - feszítette be állát. 

Sehun megragadta Kai ingujját, és megállította - Kai. 

- Mit tervezel csinálni? - fordult Sehunnal szembe, homlokát ráncolva.  

- Kai.

- Azt kérdeztem, mit csináltatok ?! -üvöltötte. 

- Én .. mi ... - hajtotta le Sehun a fejét, képtelen volt elmondani.

- Ezért tanítottad meg, hogyan vegyük ki a Lelkeket? Te ... azt akartad ... - Kai tenyerébe temette arcát - Kris kérte ezt? Én semmit nem jelentek? Huh? Mondd csak.. - Kai addig tolta Sehunt vissza, míg a Lélek a falnak nem ütközött - Milyen messze vagy hajlandó elmenni Krisért ?! Egyáltalán miért feküdnél le velem, ha ennyit jelent neked ?! 

- Várj. Kai. 

Kai megragadta Sehun gallérját és egy nagyon aprót rántott rajta - Mi történt? -sziszegte. 

- Ne haragudj, Kai. Kérlek. Én csak ... vissza akartam...adni a testet Krisnek - dadogta Sehun. 

- Te .. -Kai elengedte Sehunt és vett pár nagy levegőt -Én ezt nem hiszem el - lehelte - Itt vagyok, szeretve téged minden egyes porcikámmal. És újra és újra őt választod. A gyerek sem érdekel? - Kai szeme kezdett vörösödni.

- Ő nem az én babám! Csak a tiéd!

- Baromság! Annyira kész vagyok ezzel! Azt hittem a Lelkek kedvesek! De téged nem is érdekel egy élet! Kris többet jelent neked, mint bármi, ugye ?! Akkor rendben van. Úgy legyen. Tégy, amit akarsz. 

- Kai, ez nem így van - érintette meg Sehun Kai karját, de az utóbbi erősen összerezzent. 

- Folyton félresöprök mindent, abban a reményben, hogy te valahogy .... Elég. Látom, hogy fel kéne adnom. Továbbra is gondolkodhatsz Krisen, hiszen egyértelmű, hogy én nem jelentek semmit. Az istenért, simán feladnád a testet Krisnek, 50-50% eséllyel, hogy életben marad. Éreztél egyáltalán valamit, amikor ... Még csak nem is törődsz velem, mégis mit jelentene a gyerekünk számodra -gúnyolódott a férfi. 

- Sajnálom - folytak le a könnyek Sehun arcán. Tényleg megijedt Kai haragjától - Tényleg nem tudtam.

- Sajnálod? Mit? Nekem kéne elnézést kérnem, hogy reménytelenül szerelmes vagyok beléd. A legrosszabb, hogy engeded, hogy megérintselek, még akkor is, ha sosem lesz esélyem. És a baba, ez csak valami, amitől nem szabadulhatsz meg, nem igaz? A szeretkezésünk haszontalan terméke. Nem, nem is szeretkezésnek hívják. Ne sajnáld. Megértem, hogy nem kötődsz a gyermekemhez. Vegyük úgy, hogy én kényszerítettelek, hogy feküdj le velem. Menj vissza. Kérj abortuszt Dokitól. Mert nem szeretném többi, hogy a babámat hord.

- Kai ... .Sehunnak elakadt a lélegzete. 

- A szeretet Kris iránt felülmúl mindent. Feladom. Nem bocsáthatok meg neked. Ezért nem - Kai nem mondott többet, ahogy elsétált.