SUI GENERIS: Még bonyolultabb lesz

Sehun teljesen összezavarodott. Egyrészt, tehetetlen volt a Kris ügyben. Másrészt, ahogy látta Kait így letörni, úgy érezte, meghal egy kicsit belül. Talán soha nem kellett volna erre a bolygóra jönnie. Ez volt a baj. Ha csak visszaforgathatná a történteket...

- Hé, Sehun! - integetett az asztaltól Baekhyun, mikor Sehun felbukkant a menzán ebédelni. Kihagyta a reggelit, és nem beszélt vele, vagy látta Kait tegnap óta. Az idősebb nem is jött a szobába aludni.
De most ott volt, evett, mielőtt tekintete Sehunra siklott és azonnal felpattant a helyéről.

- Kai - lehelte Sehun, de Kai csak figyelmen kívül hagyva őt elment mellette, ki a menzáról. Sehun lehajtotta a fejét, és újra könnyek gyűltek a szemébe. Anélkül, hogy megebédelt volna, úgy döntött, hogy kimegy a gazdasági szobába.

Csendben leült a növekvő kukoricák közé. Hiányolta Kait. Nagyon. A vicces az, hogy Kris sosem hiányzott neki, még ha vágyott rá, akkor sem.

Sehun felhúzta és szorosan a mellkasához ölelte térdét. Az érzelmei egyszerűen csak túlságosan elviselhetetlenek voltak. Az igaz, hogy Sehun nem Kait és a babát helyezte Kris elé, de amikor Kai rámutatott erre, csak még fájdalmasabb lett.

- Sajnálom - motyogta még jobban zokogva. Nem bírta ezt tovább. A karjaiban akarta érezni Kait. Kétségbeesetten bocsánatot akart kérni.

Szerencsére Kai ott volt a szobájukban, amikor Sehun kereste.

- Kai -sírt Sehun.

- Csak néhány ruháért jöttem. Aludhatsz ott - mormolta Kai, még mindig háttal Sehunnak. Sehun közelebb lépett, és belemarkolt Kai pólójába.

- Ne tedd ezt - szipogta.

- Mit? - fordult meg Kai - Végeztem, Sehun. Nem tudlak tovább kényszeríteni téged. Meg akarlak védeni. De ha te ezt nem akarod, hogy akkor én nem tehetek semmit. Komolyan gondoltad egyáltalán, mikor azt mondtad, szeretsz?

- Én szeretlek, Kai.

- Jobban, mint Krist? Nem. Nem tudom, hogy mit nem értesz, ha folyamatosan azt mondod, hogy a baba nem a tiéd. Azt akarod mondani, hogy csak megbasztam egy testet? Azt Krystallal is megtehettem volna - gúnyolódott - Mindig az utolsó leszek, nem igaz? - meredt Sehun sírós arcára egy pillanatra, majd elfordította a fejét - Köszönöm, hogy megtudtam, milyen keveset jelentek neked. Hogy olyan olcsón gondolsz a szeretetre, amit létrehoztunk. Csinálhatsz, amit akarsz - mondtautolsó szavak gyanánt, és Sehun nyakláncáért nyúlt. Lerántotta a láncot és a szoba sarkába dobta.

Kai újra elsétált Sehuntól, és az utóbbi most meg se próbált utána menni. Ehelyett letörölte a könnyeit, és meglátogatta a lyukat, ahol eredetileg fogságban tartották. Lesüppedt a legtávolabbi sarokba és labda módjára összegömbölyödött. 

~*~

- Sehun - hallotta Kai hangját, ahogy felébredt álmából. Sötét volt, és Sehun nem is látta Kait - Ettél egyáltalán?

Sehun felült, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a fiút. Mikor sikerült egy kicsit belekapaszkodnia, azonnal a nyakába ugrott - Sajnálom. Kérlek, Kai. Nagyon sajnálom.

- Azt akarod, hogy megbetegedj? Gyere ki. Gyere és egyél valamit.

- Ne hagyj el.

- Nem ettél semmit tegnap este óta, ugye?

- Nem.

- Sehun, gyereket vársz. Akkor is, ha nem törődsz vele, legalább ne éheztesd. 

- Én törődnöm vele, Kai. Őszintén. De-

- Ne csináld ezt most. Egyél valamit.

- Nem, várj. Azt akarom mondani, hogy sajnálom. Én -

- Elég. Nem fogom meggondolni magam. Nem, amíg nem adod fel Krist. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek téged, vagy a babát. Szóval nem legyél beteg a szemem előtt. Kelj fel - húzódott el az ölelésből és rántotta talpra Sehunt.

A Lélek visszarogyott a földre, kavargott a feje -Sajnálom - suttogta.

- Gyerünk - emelte fel Kai Sehunt , és kivitte egészen a menzáig. Letette, hogy üljön le a padra, és elment valami ételért - Itt van. Egyél -átadta Sehunnak a tál rizst és zöldségeket.

- Már vacsora van?

- Vacsoraidő már elmúlt. Sokáig voltál távol, szóval...aggódni kezdtem.

Sehun megrángatta Kai inge szegélyét, és felnézett rá - Ülj le velem.

- Nem akarok.

- Ennyire undorító vagyok?

- Én csak egyszerűen annyira dühös vagyok rád, Sehun. De terhes vagy, és nem akarom, hogy még rosszabbul érezd magad. Lefogadom, hogy Kris hamarosan visszatér. Menj, és bújj össze vele.

Kai szavai egyenesen Sehun hasába eredményeztek szúró érzést. Csendben az ennivalóhoz fordult, mikor hallotta Kait sóhajtani, majd elfoglalta a helyét Sehun mögött lábait Sehun két oldalára helyezve. Sehun megdermedt, Kai szorosan a mellkasához ölelte, kezét a hasára tette.

- Egyél - parancsolta. Ennyi elég volt jelenleg - Sokat sírtál?

Sehun bólintott egy kicsit, miközben figyelmét a rizsen tartotta.

- Én is sírtam - jegyezte meg Kai, Sehun arcára lehelve, kezét még jobban a hasára nyomva -Nem gondoltam komolyan, mikor kértem, hogy vetesd el. Ne csináld, Sehun. Látni akarom őt. Ő lenne az első a családod.

Sehun már megint sírni kezdett. Kai ajkát Sehun vállára helyezte.

- De ... nem akarok én lenni az egyetlen, aki szereti őt - motyogta Kai.

- Kai! - szaladt hozzájuk egy srác kiabálva - Lay az!

- Huh? - Kai felállt, és odasietett hozzá - Visszjöttek?!

- Igen! És ... Lay megsérült! Te, - mutatott Sehunra - Dokinak szüksége van rád!

Sehun azonnal rohant a kórházi szárnyba Kai-al, ami tele volt emberekkel és elképesztő zajos volt.
Kris és mindenki más is ott volt. 

- Sehun! - kiáltott fel Doki - Takarítsd ezt fel nekem! - Annyira megfeszült volt és Sehun hallotta, ahogy Lay torkaszakadtából üvölt.

Keresztülvágott a tömegen és Lay oldalán termett. A fiú kiabált és rángatózott, miközben Kris, Suho és egy másik srác lefogták a karját és lábát. Az egyik lába túlságosan vérzett.

- Mi történt? - kérdezte Sehun.

- Előbb lásd el! -kiáltotta Kris.

- Tudnom kell, hogy mi történt!

- A teherautó Lay oldalán ütközött - magyarázta Suho.

- Hozz egy kis vizet - adta az utasítást Sehun. Doki összevarrni készült - Nincs nyugtató szer, vagy ilyesmi ?!

- Nincs. Kifogytunk a morfiumból - felelte a doki.

Sehun gyorsan kitisztította a sebet és azonnal észrevette, hogy egyáltalán nem mély. A fájdalom minden bizonnyal belülről ered - Kórházba kell vinnetek, valószínűleg törött.

- Megőrültél? -kérdezte Suho.

- Lehet, hogy soha nem lesz képes használni ezt a lábát, ha most itt megpróbáljuk ellátni a semmivel! Vagy ami még rosszabb, elvérezhet!

- Mi a többi lehetőség? -kérdezte Kris.

- Nincs más lehetőség. Kivéve, ha van itt a gyógyszereinkből, akkor tudok rajta segíteni.

Sehun lefogta Lay fejét, ahogy a fiú hangosan sírt.

- Csinálj valamit! - ordította Kris, ahogy figyelte Layt fájdalmában.

- Nem tudok - már Sehun is feszült volt. Így látni Layt nagyon fájt neki. Hirtelen felnézett Krisre.

- Kris - szólította meg - Beszélhetek veled?

- Most ?!

- Igen most.

Kai nézte őket kisétálni a sátorból, egyedül hagyva Layt, Doki kezében.

- Segíthetek megszeretni a gyógyszereket, seperc alatt el tudjuk lopni őket - javasolta Sehun - Csak megragadok párat, ha elviszel egy kórházhoz.

- Nem!

- Higgy nekem. Fájdalmai vannak. Gyorsan kell cselekednünk. Tudod, hogy én nem megyek sehova. Nem lehetek nélküled vagy Kai nélkül. Te is tudod. De az én segítségem nélkül, nem szerzitek meg a gyógyszereinket. Szüksége van rájuk, és percek alatt meggyógyítják.

Kris vissza pillantott Layre, mielőtt tekintetét újra Sehunra szegezte -Lelőlek, ha megpróbálsz elmenekülni - megragadta Sehun csuklóját és húzta, úgy futva, mintha az élete múlott volna rajta.