SUI GENERIS: Nehéz idők

- Bekötöm a szemed - jelezte előre Kris, majd letépte az inge ujját és Sehun szeme köré tekerte - Fuss- Sehun úgy tett, ahogy mondta, de nem volt olyan egyszerű, mint ahogy hangzott. Megbotlott egy csomószor szaladás közben, az alagút felé. Aztán hirtelen a semmiből érezte, hogy a lába elhagyja a földet, és Kris vállára került. Kris kivitte az alagútból és hamarosan érezte is az éjjeli hőséget az arcán. Újból letették - Le fogom venni a szemkötőt. Ne nézz hátra, és fuss.

Sehun azonnal rábólintott - Nem fogok visszafordulni.

Le lett szedve a szemkötője és a nap majdnem kiégette Sehun retináját. Már olyan rég látott ekkora fényt. Eltartott egy percig, hogy szeme hozzászokjon, Kris pedig azonnal elhúzta, hogy fussanak a száraz talajon. Kezében azzal a puskával, amit Sehun már jól megismert az eltelt napok alatt. Bizonyára megragadta amíg Sehun szeme be volt kötve.

Sprintben törtek ki és Sehunt már a legkevésbé sem érdekelte, hogy hogy néz ki a vulkán. Csak meg akarta menteni Layt, és ez volt az egyetlen dolog, ami motiválta őt, hogy szaladjon, akkor is, ha már nem bírja.
- Még egy kicsit ... tovább ... akkor .. akkor .. elérjük a ... dzsipet - kiáltotta Kris zihálva, ahogy közeledtek a barlang-szerű részhez. Futottak még tíz percet, mielőtt végül elérték a kívánt helyet. Kris eltávolította a rongyot a barlang bejáratáról és belépett - Gyere be.

- Itt rejtitek el a járműveket?

- Van még néhány másik búvóhely is - rántott le egy másik vászont, ezúttal a dzsipről - Tessék. Vedd át - dobott oda Sehunnak egy új inget a kocsiból. Sehun gyorsan átöltözött, és figyelte, ahogy Kris elvett egy hátizsákot - Befelé.

- Várj.

- Mi az? Mire vársz?

- Nem mehetünk be csak úgy, ok nélkül egy kórházba.

- Nem gondoltál erre, mielőtt kijöttünk onnan?! - kiáltotta Kris.

- Nem, nem. Ne aggódj. Csak sebesíts meg.

- Huh?

- Tessék - vett fel Sehun egy követ a földről és odaadta Krisnek - Üss arcon vele.

- Nem!

- Gyerünk, Kris. Nincs sok időnk. Kibírom. Csak legyen meg egy ütésre.

Kris tátott szájjal bámult Sehunra.

- Kris - sürgette Sehun - Fájdalmai vannak ott bent.

Kris a kezébe vette a követ és csak meredt rá - Milyen erősen? -hezitált. 

- Csak amíg elkezdek vérezni. Gyorsan.

Vett egy mély lélegzetet, és meglendítette a kezét a sziklával, ami olyan erővel találta el Sehun arcának az oldalát, hogy normál esetben összeesett volna, de Kris még időben elkapta - Oh - sóhajtott Kris - Azt hiszem, leszedtem a fél arcod.

- Nem .. Jó így. Gyerünk. Menjünk - Kris segített Sehunnak beülni a dzsipbe, majd bemászott a vezetőülésbe.

Sehun már elvesztette, mennyi ideje is van az emberekkel. Fél év? Talán több is. És amikor végre megpillantott egy Lelket az úton, kirázta a hideg.

- Megvagy? - kérdezte Kris, ahogy befordultak - Sajnálom.

- Semmi baj. Rendbe leszek hozva másodpercek alatt - legyintett Sehun.

- De rosszul érzem magam ... Mármint, te terhes vagy ...

- Hát ez új - mormolta Sehun, és a szeme sarkából látta, ahogy Kris elkomorodik.

- Mennyi .. idős a baba?

- Nagyjából 4 hónapos. Doki szerint - válaszolt Sehun szúrós tekintettel. Kris bólintott, ahogy beállt a kórház parkolójába. Gyorsan felvette a napszemüvegét.

- Biztos vagy benne, hogy nem fognak gyanakodni?

- A Lelkek nem gyanakodnak. Bízunk egymásban - és Sehun kicsit rosszul érezte magát, amiért ő az egyetlen becstelen - Plusz éjjel van. Nem lesz olyan zsúfolt. Mindjárt jövök - szállt le a kocsiról, megragadva a hátizsákot egy kicsit szédülve, majd a kórház bejáratához sétált.

- Istenem - a Lélek a recepción felkiáltott - Uram isten, mi történt veled? - csengette meg a Gyógyítót.

- Elestem túrázás közben - hazudta Sehun.

- Gyere, kicsim. Erre - vezették be a vizsgáló helységbe - Gyógyító? Vészhelyzet.

- Te jó ég - a Gyógyító gyorsan az asztalhoz terelte Sehunt - Várj egy pillanatot - itt, a gyógyítók előbb kezelték a betegeket, és csak aztán kérdezősködtek. Megragadta a dobozt és Sehun arcára permetezett belőle. Először a  "Nincs fájdalom" nevezetűt használta, majd a " Gyógyít "- ot. A permetezett folyadék hatására azonnal meggyógyult Sehun sérülése. "Pecsét", spriccelt rá egy másik dobozból, majd lezárta. Letörölte a vért egy nedves ruhával - Végül, de nem utolsósorban, Simítás. Nem szeretnénk, hogy azon a szép arcon heg maradjon, nem igaz? - mosolygott és szórt az utolsó palackból.

- Köszönöm, Gyógyító.

- Mi történt?

- Ügyetlen voltam túrázás közben.

- Értem.

- Ha nem baj, kaphatnék egy kis vizet?

- Persze - hagyta egyedül Sehunt, hogy vizet hozzon neki. Sehun leugrott az asztalról, és odasietett a kis szekrényhez, amiből aztán megpakolta a táskát. Mikor végzett, bezárta és visszament az vizsgálóasztalhoz. 

- Tessék - jött vissza a gyógyító egy pohár vízzel.

- Köszönöm - Sehun gyorsan leküldte a vizet, rámosolygott, majd kisétált a szobából. Megköszönte a recepciósnak, és fürgén elindult vissza a dzsiphez.

- Hű - ámuldozott Kris, ahogy Sehun beszállt. A Lélek ledobta a hátizsákot a hátsó ülésre, és rámosolygott Krisre. Kris megragadta Sehun állát, arcát egyik oldalról a másikra fordította, hogy megvizsgálja - Hű - mondta újra.

- Menjünk vissza.

- Megvan minden, amire szükséged van?

-Igen.

~*~

- Hol a pokolban voltál ?! - üvöltötte le Kris fejét a testvére, ahogy beléptek a sátorba. Lay sikolyai elhalványultak, de még mindig ott feküdt, tehetetlenül, tetőtől talpig izzadtan. Nem voltak most olyan sokan körülötte - 3 órára eltűntetek!

Sehun figyelmen kívül hagyta Kait és kipakolta a hátizsákot.

- Mik ezek? - érdeklődött Doki.

- Gyógyszerek - magyarázta Sehun, és kivette a "Nincs fájdalmat" - Nyisd ki a szád. Ez elmúlasztja a fájdalmat - utasította Layt. A fiú lassan engedelmeskedett.

- Honnan vetted ezeket?

- Mit gondoltál, hol voltunk? - kérdezte Kris - A közeli kórházból loptuk őket.

- Mi? - fakadt ki Kai.

-Látnod kellett volna. Csak besétált és vakon kirabolta őket.

- Megőrültél ?! - lökte vissza Kai Krist - Milyen megfontolásból vitted őt ki innen ?! Nem kértél egyikünktől sem engedélyt!

- Engedtetek volna, ha megkérdezem? Nincs időnk.

- Semmi baj. Összpontosítsunk Layre először - mondta Suho.

- Srácok - motyogta Sehun és szórt a "Nincs fájdalomból" Lay szájába - Doki, van egy helyreállító kanna "Gyógyít" néven . Vedd elő nekem, kérlek - Doki úgy tett, és Sehun kezébe adta. Az egész Lay sérülésére került. A harmadik gyógyszerrel befejezte a procedúrát, és Lay végre lenyugodott.

- Elképesztő - lehelte Doki, ahogy figyelmesen tanulmányozta az eljárást.

-Mind a tiéd, Doki. Egy ajándék tőlem - mosolygott Sehun.

- A mindenit. Nagyon köszönöm. Lay, hogy érzed magad?

- Jól - válaszolta a fiú.

- Oké. Próbálj meg aludni egy kicsit.

Sehun Krishez fordult - Köszönöm, hogy bíztál bennem - mondta neki.

- Komolyan jönnöd kéne rajtaütésekre - Kris izgatottnak tűnt.

- Semmiképpen! - állt bele Kai a vitába. Sehun csendben elillant, miközben ők piszkálódtak és megközelítette Suhot.

- Mi történt valójában? - kérdezte a vezetőt.

- A Hajtók. Megtaláltak. A teherautó irányíthatatlan lett és nekiütközött egy másiknak, pont Lay oldalán. A lába beragadt, de sikerült kijutnunk onnan, mielőtt a Hajtók ránk tehették volna a kezüket. Közel volt - fejtette ki Suho.

Sehun lenyelte a gombócot a torkában. Mielőtt válaszolhatott volna Suhonak, Kris és Kai hatalmas vitában törtek ki.

- Nem megy sehova! Hogy vihetted egyáltalán ki innen?! - kiáltotta Kai.

- Elég - lépett közéjük Sehun - Én javasoltam. Meg kellett menteni Layt. Ez számított a legjobban.

Kainak tátva maradt a szája, mondani akart valamit, de végül becsukta.

- Ez tényleg valami. Sehunnal a rajtaütések ezerszer könnyebbek lennének - mondta Suho - Igazán hasznos lehet.

Kai nem mondott semmit, csak kisétált a sátorból. Sehun felsóhajtott, és szembe fordult Suhoval -Nem hiszem, hogy ki akarnék innen menni megint. De ahogy csak tudok, segíteni szeretnék.

- Egyelőre pihenjen mindenki - javasolta Doki - Hagyjuk egyedül Layt egy kicsit.

- Majd beszélünk többet holnap - mondta Suho - Kris, segíts nekem a kirakodással. Hozd Kyungsoot is.

Kris bólintott, és kiterelte Sehunt - Köszönöm - motyogta az orra alatt.

Sehun automatikusan elmosolyodott - Nincs mit.

- És ... - fogta két keze közé Sehun arcát, hüvelykujjával a járomcsontot simogatva - Sajnálom, hogy megütöttelek. Soha nem bántanálak ...

- Úgy érted, a testet.

-Igen - köszörülte meg a torkát, és elvette a kezét - Menj, és pihenj egy kicsit.



- Kai? - kukkantott be Sehun a szobába, és megpillantotta Kait az ágyán. Az ágyak el voltak most választva és Sehunnak borzasztó érzés volt, hogy milyen távol került Kaitől. Kai felnézett Sehunra, majd arcát a térdeibe temette, amik szorosan a mellkasához voltak húzva - Dühős..vagy?

-Nem - motyogta Kai.

- Haragszol - ráncolta a homlokát Sehun.

- Nem, Sehun. Nem vagyok mérges - mondta Kai, miután újra felemelte a fejét - Igazából nem is vagyok meglepve, hogy csak úgy elmentél Krisel, nem szólva egy szót sem. Hát, megpróbáltál elhagyni engem, és a babát, nem is beszélve arról, hogy nem törődtél egy picit se a baba életével, és mindezt anélkül, hogy elmondtad volna nekem, igaz? Miért kéne még bármit is várnom? - tette fel a költői kérdést.

- Sajnálom. De Krisnek igaza van. Nem engedtél volna, ha megkérdezzük.

- Komolyan? Azt hiszed, engem nem érdekel, hogy mi van Layel?

Sehun lehajtotta a fejét - Sajnálom. Kérlek, ne haragudj.

- Tudod mit, Sehun? Csak egy dolgot szeretnék tudni. Csak mondd ezt el, és lelépek a picsába. Mondjuk azt, hogy Kris szeret téged, hogy ő akar, TÉGED. Ki választanál? Nem, nem azt kérdezem, hogy engem vagy őt választanád, mert nyilvánvaló, hogy mindig az utolsó választásod vagyok. A baba vagy Kris? 

Sehun kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Kai leintette újra - Még csak nem is a tiéd. Miért érdekelne? -gúnyolódott. 

- Kai ...

- Kérlek, mondd, Sehun. Nem én vagyok az egyetlen, aki imádni fogja a babát.

Sehun nem mondott mást, és lefeküdt az ágyára. Hosszú éjszaka volt, és tényleg nagyon szeretné, ha Kai csak megölelné és végre elaludhatna.

- Sehun - hirtelen érezte, ahogy Kai mászik az ágyán.

- Hm? - nézett fel egy kicsit Sehun, de Kai visszadöntötte és megcsókolta. Kai meleg ajka, melyet nagyon hiányolt, óvatosan csókolta Sehun cserepes ajkait, időnként lihegve szüneteket tartva. Kai kezével feljebb tolta Sehun pólóját, miközben ajkával bágyadtan kényeztette száját.

Kai Sehun arcát hintette be pár csókkal, majd lassan lejjebb haladt. Felfogta Sehun pólóját és szájával a hasát simogatta. Megcsókolta minden szegletét majdnem percekig, miközben Sehun ujjai a haját simogatták. Kai megállt, és arcát Sehun hasába temette. Csak egy kis idő elteltével jött rá a Lélek, hogy Kai sír.

- Se-Sehun - kapkodott levegő utána fiú, még mindig takarva arcát. Sehun érezte a meleg könnyeket a hasán. Kai megcsókolta a hasát újra, és még keservesebben, de halkan zokogott - Nem akarom, hogy én legyek az egyetlen, aki szereti őt - sírta - Egyedül nem leszek képes rá - Olyan volt, mintha könyörögne Sehunnak, hogy úgy szeresse a babát, mintha az övé is lenne.