- Bekötöm a szemed - jelezte előre Kris, majd letépte az inge ujját és Sehun szeme köré tekerte - Fuss- Sehun úgy tett, ahogy mondta, de nem volt olyan egyszerű, mint ahogy hangzott. Megbotlott egy csomószor szaladás közben, az alagút felé. Aztán hirtelen a semmiből érezte, hogy a lába elhagyja a földet, és Kris vállára került. Kris kivitte az alagútból és hamarosan érezte is az éjjeli hőséget az arcán. Újból letették - Le fogom venni a szemkötőt. Ne nézz hátra, és fuss.
Sehun azonnal rábólintott - Nem fogok visszafordulni.
Le lett szedve a szemkötője és a nap majdnem kiégette Sehun retináját. Már olyan rég látott ekkora fényt. Eltartott egy percig, hogy szeme hozzászokjon, Kris pedig azonnal elhúzta, hogy fussanak a száraz talajon. Kezében azzal a puskával, amit Sehun már jól megismert az eltelt napok alatt. Bizonyára megragadta amíg Sehun szeme be volt kötve.
Sprintben törtek ki és Sehunt már a legkevésbé sem érdekelte, hogy hogy néz ki a vulkán. Csak meg akarta menteni Layt, és ez volt az egyetlen dolog, ami motiválta őt, hogy szaladjon, akkor is, ha már nem bírja.
- Még egy kicsit ... tovább ... akkor .. akkor .. elérjük a ... dzsipet - kiáltotta Kris zihálva, ahogy közeledtek a barlang-szerű részhez. Futottak még tíz percet, mielőtt végül elérték a kívánt helyet. Kris eltávolította a rongyot a barlang bejáratáról és belépett - Gyere be.
- Itt rejtitek el a járműveket?
- Van még néhány másik búvóhely is - rántott le egy másik vászont, ezúttal a dzsipről - Tessék. Vedd át - dobott oda Sehunnak egy új inget a kocsiból. Sehun gyorsan átöltözött, és figyelte, ahogy Kris elvett egy hátizsákot - Befelé.
- Várj.
- Mi az? Mire vársz?
- Nem mehetünk be csak úgy, ok nélkül egy kórházba.
- Nem gondoltál erre, mielőtt kijöttünk onnan?! - kiáltotta Kris.
- Nem, nem. Ne aggódj. Csak sebesíts meg.
- Huh?
- Tessék - vett fel Sehun egy követ a földről és odaadta Krisnek - Üss arcon vele.
- Nem!
- Gyerünk, Kris. Nincs sok időnk. Kibírom. Csak legyen meg egy ütésre.
Kris tátott szájjal bámult Sehunra.
- Kris - sürgette Sehun - Fájdalmai vannak ott bent.
Kris a kezébe vette a követ és csak meredt rá - Milyen erősen? -hezitált.
- Csak amíg elkezdek vérezni. Gyorsan.
Vett egy mély lélegzetet, és meglendítette a kezét a sziklával, ami olyan erővel találta el Sehun arcának az oldalát, hogy normál esetben összeesett volna, de Kris még időben elkapta - Oh - sóhajtott Kris - Azt hiszem, leszedtem a fél arcod.
- Nem .. Jó így. Gyerünk. Menjünk - Kris segített Sehunnak beülni a dzsipbe, majd bemászott a vezetőülésbe.
Sehun már elvesztette, mennyi ideje is van az emberekkel. Fél év? Talán több is. És amikor végre megpillantott egy Lelket az úton, kirázta a hideg.
- Megvagy? - kérdezte Kris, ahogy befordultak - Sajnálom.
- Semmi baj. Rendbe leszek hozva másodpercek alatt - legyintett Sehun.
- De rosszul érzem magam ... Mármint, te terhes vagy ...
- Hát ez új - mormolta Sehun, és a szeme sarkából látta, ahogy Kris elkomorodik.
- Mennyi .. idős a baba?
- Nagyjából 4 hónapos. Doki szerint - válaszolt Sehun szúrós tekintettel. Kris bólintott, ahogy beállt a kórház parkolójába. Gyorsan felvette a napszemüvegét.
- Biztos vagy benne, hogy nem fognak gyanakodni?
- A Lelkek nem gyanakodnak. Bízunk egymásban - és Sehun kicsit rosszul érezte magát, amiért ő az egyetlen becstelen - Plusz éjjel van. Nem lesz olyan zsúfolt. Mindjárt jövök - szállt le a kocsiról, megragadva a hátizsákot egy kicsit szédülve, majd a kórház bejáratához sétált.
- Istenem - a Lélek a recepción felkiáltott - Uram isten, mi történt veled? - csengette meg a Gyógyítót.
- Elestem túrázás közben - hazudta Sehun.
- Gyere, kicsim. Erre - vezették be a vizsgáló helységbe - Gyógyító? Vészhelyzet.
- Te jó ég - a Gyógyító gyorsan az asztalhoz terelte Sehunt - Várj egy pillanatot - itt, a gyógyítók előbb kezelték a betegeket, és csak aztán kérdezősködtek. Megragadta a dobozt és Sehun arcára permetezett belőle. Először a "Nincs fájdalom" nevezetűt használta, majd a " Gyógyít "- ot. A permetezett folyadék hatására azonnal meggyógyult Sehun sérülése. "Pecsét", spriccelt rá egy másik dobozból, majd lezárta. Letörölte a vért egy nedves ruhával - Végül, de nem utolsósorban, Simítás. Nem szeretnénk, hogy azon a szép arcon heg maradjon, nem igaz? - mosolygott és szórt az utolsó palackból.
- Köszönöm, Gyógyító.
- Mi történt?
- Ügyetlen voltam túrázás közben.
- Értem.
- Ha nem baj, kaphatnék egy kis vizet?
- Persze - hagyta egyedül Sehunt, hogy vizet hozzon neki. Sehun leugrott az asztalról, és odasietett a kis szekrényhez, amiből aztán megpakolta a táskát. Mikor végzett, bezárta és visszament az vizsgálóasztalhoz.
- Tessék - jött vissza a gyógyító egy pohár vízzel.
- Köszönöm - Sehun gyorsan leküldte a vizet, rámosolygott, majd kisétált a szobából. Megköszönte a recepciósnak, és fürgén elindult vissza a dzsiphez.
- Hű - ámuldozott Kris, ahogy Sehun beszállt. A Lélek ledobta a hátizsákot a hátsó ülésre, és rámosolygott Krisre. Kris megragadta Sehun állát, arcát egyik oldalról a másikra fordította, hogy megvizsgálja - Hű - mondta újra.
- Menjünk vissza.
- Megvan minden, amire szükséged van?
-Igen.
~*~
- Hol a pokolban voltál ?! - üvöltötte le Kris fejét a testvére, ahogy beléptek a sátorba. Lay sikolyai elhalványultak, de még mindig ott feküdt, tehetetlenül, tetőtől talpig izzadtan. Nem voltak most olyan sokan körülötte - 3 órára eltűntetek!
Sehun figyelmen kívül hagyta Kait és kipakolta a hátizsákot.
- Mik ezek? - érdeklődött Doki.
- Gyógyszerek - magyarázta Sehun, és kivette a "Nincs fájdalmat" - Nyisd ki a szád. Ez elmúlasztja a fájdalmat - utasította Layt. A fiú lassan engedelmeskedett.
- Honnan vetted ezeket?
- Mit gondoltál, hol voltunk? - kérdezte Kris - A közeli kórházból loptuk őket.
- Mi? - fakadt ki Kai.
-Látnod kellett volna. Csak besétált és vakon kirabolta őket.
- Megőrültél ?! - lökte vissza Kai Krist - Milyen megfontolásból vitted őt ki innen ?! Nem kértél egyikünktől sem engedélyt!
- Engedtetek volna, ha megkérdezem? Nincs időnk.
- Semmi baj. Összpontosítsunk Layre először - mondta Suho.
- Srácok - motyogta Sehun és szórt a "Nincs fájdalomból" Lay szájába - Doki, van egy helyreállító kanna "Gyógyít" néven . Vedd elő nekem, kérlek - Doki úgy tett, és Sehun kezébe adta. Az egész Lay sérülésére került. A harmadik gyógyszerrel befejezte a procedúrát, és Lay végre lenyugodott.
- Elképesztő - lehelte Doki, ahogy figyelmesen tanulmányozta az eljárást.
-Mind a tiéd, Doki. Egy ajándék tőlem - mosolygott Sehun.
- A mindenit. Nagyon köszönöm. Lay, hogy érzed magad?
- Jól - válaszolta a fiú.
- Oké. Próbálj meg aludni egy kicsit.
Sehun Krishez fordult - Köszönöm, hogy bíztál bennem - mondta neki.
- Komolyan jönnöd kéne rajtaütésekre - Kris izgatottnak tűnt.
- Semmiképpen! - állt bele Kai a vitába. Sehun csendben elillant, miközben ők piszkálódtak és megközelítette Suhot.
- Mi történt valójában? - kérdezte a vezetőt.
- A Hajtók. Megtaláltak. A teherautó irányíthatatlan lett és nekiütközött egy másiknak, pont Lay oldalán. A lába beragadt, de sikerült kijutnunk onnan, mielőtt a Hajtók ránk tehették volna a kezüket. Közel volt - fejtette ki Suho.
Sehun lenyelte a gombócot a torkában. Mielőtt válaszolhatott volna Suhonak, Kris és Kai hatalmas vitában törtek ki.
- Nem megy sehova! Hogy vihetted egyáltalán ki innen?! - kiáltotta Kai.
- Elég - lépett közéjük Sehun - Én javasoltam. Meg kellett menteni Layt. Ez számított a legjobban.
Kainak tátva maradt a szája, mondani akart valamit, de végül becsukta.
- Ez tényleg valami. Sehunnal a rajtaütések ezerszer könnyebbek lennének - mondta Suho - Igazán hasznos lehet.
Kai nem mondott semmit, csak kisétált a sátorból. Sehun felsóhajtott, és szembe fordult Suhoval -Nem hiszem, hogy ki akarnék innen menni megint. De ahogy csak tudok, segíteni szeretnék.
- Egyelőre pihenjen mindenki - javasolta Doki - Hagyjuk egyedül Layt egy kicsit.
- Majd beszélünk többet holnap - mondta Suho - Kris, segíts nekem a kirakodással. Hozd Kyungsoot is.
Kris bólintott, és kiterelte Sehunt - Köszönöm - motyogta az orra alatt.
Sehun automatikusan elmosolyodott - Nincs mit.
- És ... - fogta két keze közé Sehun arcát, hüvelykujjával a járomcsontot simogatva - Sajnálom, hogy megütöttelek. Soha nem bántanálak ...
- Úgy érted, a testet.
-Igen - köszörülte meg a torkát, és elvette a kezét - Menj, és pihenj egy kicsit.
- Kai? - kukkantott be Sehun a szobába, és megpillantotta Kait az ágyán. Az ágyak el voltak most választva és Sehunnak borzasztó érzés volt, hogy milyen távol került Kaitől. Kai felnézett Sehunra, majd arcát a térdeibe temette, amik szorosan a mellkasához voltak húzva - Dühős..vagy?
-Nem - motyogta Kai.
- Haragszol - ráncolta a homlokát Sehun.
- Nem, Sehun. Nem vagyok mérges - mondta Kai, miután újra felemelte a fejét - Igazából nem is vagyok meglepve, hogy csak úgy elmentél Krisel, nem szólva egy szót sem. Hát, megpróbáltál elhagyni engem, és a babát, nem is beszélve arról, hogy nem törődtél egy picit se a baba életével, és mindezt anélkül, hogy elmondtad volna nekem, igaz? Miért kéne még bármit is várnom? - tette fel a költői kérdést.
- Sajnálom. De Krisnek igaza van. Nem engedtél volna, ha megkérdezzük.
- Komolyan? Azt hiszed, engem nem érdekel, hogy mi van Layel?
Sehun lehajtotta a fejét - Sajnálom. Kérlek, ne haragudj.
- Tudod mit, Sehun? Csak egy dolgot szeretnék tudni. Csak mondd ezt el, és lelépek a picsába. Mondjuk azt, hogy Kris szeret téged, hogy ő akar, TÉGED. Ki választanál? Nem, nem azt kérdezem, hogy engem vagy őt választanád, mert nyilvánvaló, hogy mindig az utolsó választásod vagyok. A baba vagy Kris?
Sehun kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Kai leintette újra - Még csak nem is a tiéd. Miért érdekelne? -gúnyolódott.
- Kai ...
- Kérlek, mondd, Sehun. Nem én vagyok az egyetlen, aki imádni fogja a babát.
Sehun nem mondott mást, és lefeküdt az ágyára. Hosszú éjszaka volt, és tényleg nagyon szeretné, ha Kai csak megölelné és végre elaludhatna.
- Sehun - hirtelen érezte, ahogy Kai mászik az ágyán.
- Hm? - nézett fel egy kicsit Sehun, de Kai visszadöntötte és megcsókolta. Kai meleg ajka, melyet nagyon hiányolt, óvatosan csókolta Sehun cserepes ajkait, időnként lihegve szüneteket tartva. Kai kezével feljebb tolta Sehun pólóját, miközben ajkával bágyadtan kényeztette száját.
Kai Sehun arcát hintette be pár csókkal, majd lassan lejjebb haladt. Felfogta Sehun pólóját és szájával a hasát simogatta. Megcsókolta minden szegletét majdnem percekig, miközben Sehun ujjai a haját simogatták. Kai megállt, és arcát Sehun hasába temette. Csak egy kis idő elteltével jött rá a Lélek, hogy Kai sír.
- Se-Sehun - kapkodott levegő utána fiú, még mindig takarva arcát. Sehun érezte a meleg könnyeket a hasán. Kai megcsókolta a hasát újra, és még keservesebben, de halkan zokogott - Nem akarom, hogy én legyek az egyetlen, aki szereti őt - sírta - Egyedül nem leszek képes rá - Olyan volt, mintha könyörögne Sehunnak, hogy úgy szeresse a babát, mintha az övé is lenne.
Sehun teljesen összezavarodott. Egyrészt, tehetetlen volt a Kris ügyben. Másrészt, ahogy látta Kait így letörni, úgy érezte, meghal egy kicsit belül. Talán soha nem kellett volna erre a bolygóra jönnie. Ez volt a baj. Ha csak visszaforgathatná a történteket...
- Hé, Sehun! - integetett az asztaltól Baekhyun, mikor Sehun felbukkant a menzán ebédelni. Kihagyta a reggelit, és nem beszélt vele, vagy látta Kait tegnap óta. Az idősebb nem is jött a szobába aludni.
De most ott volt, evett, mielőtt tekintete Sehunra siklott és azonnal felpattant a helyéről.
- Kai - lehelte Sehun, de Kai csak figyelmen kívül hagyva őt elment mellette, ki a menzáról. Sehun lehajtotta a fejét, és újra könnyek gyűltek a szemébe. Anélkül, hogy megebédelt volna, úgy döntött, hogy kimegy a gazdasági szobába.
Csendben leült a növekvő kukoricák közé. Hiányolta Kait. Nagyon. A vicces az, hogy Kris sosem hiányzott neki, még ha vágyott rá, akkor sem.
Sehun felhúzta és szorosan a mellkasához ölelte térdét. Az érzelmei egyszerűen csak túlságosan elviselhetetlenek voltak. Az igaz, hogy Sehun nem Kait és a babát helyezte Kris elé, de amikor Kai rámutatott erre, csak még fájdalmasabb lett.
- Sajnálom - motyogta még jobban zokogva. Nem bírta ezt tovább. A karjaiban akarta érezni Kait. Kétségbeesetten bocsánatot akart kérni.
Szerencsére Kai ott volt a szobájukban, amikor Sehun kereste.
- Kai -sírt Sehun.
- Csak néhány ruháért jöttem. Aludhatsz ott - mormolta Kai, még mindig háttal Sehunnak. Sehun közelebb lépett, és belemarkolt Kai pólójába.
- Ne tedd ezt - szipogta.
- Mit? - fordult meg Kai - Végeztem, Sehun. Nem tudlak tovább kényszeríteni téged. Meg akarlak védeni. De ha te ezt nem akarod, hogy akkor én nem tehetek semmit. Komolyan gondoltad egyáltalán, mikor azt mondtad, szeretsz?
- Én szeretlek, Kai.
- Jobban, mint Krist? Nem. Nem tudom, hogy mit nem értesz, ha folyamatosan azt mondod, hogy a baba nem a tiéd. Azt akarod mondani, hogy csak megbasztam egy testet? Azt Krystallal is megtehettem volna - gúnyolódott - Mindig az utolsó leszek, nem igaz? - meredt Sehun sírós arcára egy pillanatra, majd elfordította a fejét - Köszönöm, hogy megtudtam, milyen keveset jelentek neked. Hogy olyan olcsón gondolsz a szeretetre, amit létrehoztunk. Csinálhatsz, amit akarsz - mondtautolsó szavak gyanánt, és Sehun nyakláncáért nyúlt. Lerántotta a láncot és a szoba sarkába dobta.
Kai újra elsétált Sehuntól, és az utóbbi most meg se próbált utána menni. Ehelyett letörölte a könnyeit, és meglátogatta a lyukat, ahol eredetileg fogságban tartották. Lesüppedt a legtávolabbi sarokba és labda módjára összegömbölyödött.
~*~
- Sehun - hallotta Kai hangját, ahogy felébredt álmából. Sötét volt, és Sehun nem is látta Kait - Ettél egyáltalán?
Sehun felült, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a fiút. Mikor sikerült egy kicsit belekapaszkodnia, azonnal a nyakába ugrott - Sajnálom. Kérlek, Kai. Nagyon sajnálom.
- Azt akarod, hogy megbetegedj? Gyere ki. Gyere és egyél valamit.
- Ne hagyj el.
- Nem ettél semmit tegnap este óta, ugye?
- Nem.
- Sehun, gyereket vársz. Akkor is, ha nem törődsz vele, legalább ne éheztesd.
- Én törődnöm vele, Kai. Őszintén. De-
- Ne csináld ezt most. Egyél valamit.
- Nem, várj. Azt akarom mondani, hogy sajnálom. Én -
- Elég. Nem fogom meggondolni magam. Nem, amíg nem adod fel Krist. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek téged, vagy a babát. Szóval nem legyél beteg a szemem előtt. Kelj fel - húzódott el az ölelésből és rántotta talpra Sehunt.
A Lélek visszarogyott a földre, kavargott a feje -Sajnálom - suttogta.
- Gyerünk - emelte fel Kai Sehunt , és kivitte egészen a menzáig. Letette, hogy üljön le a padra, és elment valami ételért - Itt van. Egyél -átadta Sehunnak a tál rizst és zöldségeket.
- Már vacsora van?
- Vacsoraidő már elmúlt. Sokáig voltál távol, szóval...aggódni kezdtem.
Sehun megrángatta Kai inge szegélyét, és felnézett rá - Ülj le velem.
- Nem akarok.
- Ennyire undorító vagyok?
- Én csak egyszerűen annyira dühös vagyok rád, Sehun. De terhes vagy, és nem akarom, hogy még rosszabbul érezd magad. Lefogadom, hogy Kris hamarosan visszatér. Menj, és bújj össze vele.
Kai szavai egyenesen Sehun hasába eredményeztek szúró érzést. Csendben az ennivalóhoz fordult, mikor hallotta Kait sóhajtani, majd elfoglalta a helyét Sehun mögött lábait Sehun két oldalára helyezve. Sehun megdermedt, Kai szorosan a mellkasához ölelte, kezét a hasára tette.
- Egyél - parancsolta. Ennyi elég volt jelenleg - Sokat sírtál?
Sehun bólintott egy kicsit, miközben figyelmét a rizsen tartotta.
- Én is sírtam - jegyezte meg Kai, Sehun arcára lehelve, kezét még jobban a hasára nyomva -Nem gondoltam komolyan, mikor kértem, hogy vetesd el. Ne csináld, Sehun. Látni akarom őt. Ő lenne az első a családod.
Sehun már megint sírni kezdett. Kai ajkát Sehun vállára helyezte.
- De ... nem akarok én lenni az egyetlen, aki szereti őt - motyogta Kai.
- Kai! - szaladt hozzájuk egy srác kiabálva - Lay az!
- Huh? - Kai felállt, és odasietett hozzá - Visszjöttek?!
- Igen! És ... Lay megsérült! Te, - mutatott Sehunra - Dokinak szüksége van rád!
Sehun azonnal rohant a kórházi szárnyba Kai-al, ami tele volt emberekkel és elképesztő zajos volt.
Kris és mindenki más is ott volt.
- Sehun! - kiáltott fel Doki - Takarítsd ezt fel nekem! - Annyira megfeszült volt és Sehun hallotta, ahogy Lay torkaszakadtából üvölt.
Keresztülvágott a tömegen és Lay oldalán termett. A fiú kiabált és rángatózott, miközben Kris, Suho és egy másik srác lefogták a karját és lábát. Az egyik lába túlságosan vérzett.
- Mi történt? - kérdezte Sehun.
- Előbb lásd el! -kiáltotta Kris.
- Tudnom kell, hogy mi történt!
- A teherautó Lay oldalán ütközött - magyarázta Suho.
- Hozz egy kis vizet - adta az utasítást Sehun. Doki összevarrni készült - Nincs nyugtató szer, vagy ilyesmi ?!
- Nincs. Kifogytunk a morfiumból - felelte a doki.
Sehun gyorsan kitisztította a sebet és azonnal észrevette, hogy egyáltalán nem mély. A fájdalom minden bizonnyal belülről ered - Kórházba kell vinnetek, valószínűleg törött.
- Megőrültél? -kérdezte Suho.
- Lehet, hogy soha nem lesz képes használni ezt a lábát, ha most itt megpróbáljuk ellátni a semmivel! Vagy ami még rosszabb, elvérezhet!
- Mi a többi lehetőség? -kérdezte Kris.
- Nincs más lehetőség. Kivéve, ha van itt a gyógyszereinkből, akkor tudok rajta segíteni.
Sehun lefogta Lay fejét, ahogy a fiú hangosan sírt.
- Csinálj valamit! - ordította Kris, ahogy figyelte Layt fájdalmában.
- Nem tudok - már Sehun is feszült volt. Így látni Layt nagyon fájt neki. Hirtelen felnézett Krisre.
- Kris - szólította meg - Beszélhetek veled?
- Most ?!
- Igen most.
Kai nézte őket kisétálni a sátorból, egyedül hagyva Layt, Doki kezében.
- Segíthetek megszeretni a gyógyszereket, seperc alatt el tudjuk lopni őket - javasolta Sehun - Csak megragadok párat, ha elviszel egy kórházhoz.
- Nem!
- Higgy nekem. Fájdalmai vannak. Gyorsan kell cselekednünk. Tudod, hogy én nem megyek sehova. Nem lehetek nélküled vagy Kai nélkül. Te is tudod. De az én segítségem nélkül, nem szerzitek meg a gyógyszereinket. Szüksége van rájuk, és percek alatt meggyógyítják.
Kris vissza pillantott Layre, mielőtt tekintetét újra Sehunra szegezte -Lelőlek, ha megpróbálsz elmenekülni - megragadta Sehun csuklóját és húzta, úgy futva, mintha az élete múlott volna rajta.
- Legjobb bók, amit az elmúlt években kaptam. De kitől is jön? -Kai Sehun hasára szorította a tenyerét - Tőle , ugye?
Néha, Sehun irigy volt, hogy milyen gyengéd a baba Kai iránt -Fel kéne kelnünk. Ennem kell.
-Igen, szeretnéd, hogy csináljak reggelit, vagy-
-Megyek majd az étkezőbe, miután megnéztem szüksége van-e valamire Dokinak.
-Rendben.
Sehun elhúzódott, de nem tudott teljesen, mert Kai visszafogta hátulról egy ölelésre és megpuszilta a halántékát -Bár, ezekben a napokban szinte folyton hányás szagom van, mert te-
-Fogd be! - rángatózott le az ágyról Sehun, mielőtt Kai tovább piszkálhatta volna -Nem szándékosan csinálom. Csak
éppen mindig ott vagy, amikor véletlenül hánynom kell.
- Igen, mert 0/24-ben ölelgetsz.
- Megyek -sietett ki a szobából, és elindult lassan a gyengélkedőre. Egyre jobban aggódik a baba miatt.. Még a Lelkek is tudták, hogyan vigyázzanak magukra
a terhesség alatt. De ebben a helyzetben Sehunnak rengeteg vitaminhoz nem volt hozzáférése, amiket szednie kellene. Még az étel sem volt elegendő, hogy kielégítse a baba szükségleteit.
- Jó reggelt, Sehun - mosolygott Doki.
- Jó reggelt, doki.
- Nos, reggeli rosszullét?
- Néhány órával ezelőtt hánytam. Kai hozott nekem pár szelet kenyeret, szóval már jól vagyok. Szüksége van segítségre?
- Hát, az eszközök egy kicsit porosak. Lemoshatnád őket? És talán...tudod..elmondhatnád, hogyan történik a beültetés?
- Már elmondtam.
-Talán egy kicsit konkrétabban?
- Oké.
Először is, Sehunnak le kellett takarítania a sebészeti eszközöket, arra az esetre, ha a rajtaütésről hamarabb visszaérnek és ki kéne operálniuk a Lelkeket.
- Szóval, hogy van a baba? - érdeklődött Doki.
- Nem tudom. Még mindig a gyomromban - paskolta meg Sehun a pocakját.
Doki felnevetett - Nem a gyomrodban. Nem mintha megetted volna.
-Tudom - mosolygott Sehun.
- Nem sokat érzel a baba iránt, nem igaz? - mosolygott vissza Doki, egy kicsit szomorúan.
Sehun megrázta a fejét, miközben a tekintetét a vödör vízre szegezte.
- Nem számít, hogyan gondolok rá, Krisnek igaza van. Nem az én
babám.
- Ne higgy neki. Kicsit szeszélyes mostanában - egy kicsit? - De ez kicsit elhamarkodott volt ... talán megszeretted volna a babát. Tudod, hogy meg halna, ha Sehun nem térne vissza, és mégis ragaszkodtál hozzá, hogy kiszedjünk.
- Nem akarom, hogy meghaljon. De ... Én csak annyira fáradt voltam dönteni.
Amikor Krisről és a babáról van szó, mindig Krist választom. Mindig is őt fogom, azt hiszem.
- Értem.
-Mi van? -Sehun megfordult, és Kai-al találta szembe magát - Hogy mit? -Kai arca halott volt, ahogy összeszorított öklökkel közelített.
-Uh .. Kai. Figyelj - Doki Sehun és Kai közé lépett, az utóbbi mellkasára téve tenyerét, hogy visszatartsa.
-Mi a fasz történt ?! Miről beszéltetek ?! -kiáltott Kai Doki arcába.
- Semmi nem történt.
- El akartad hagyni a testet?
- Kai, nyugodj meg. Meggondoltuk magunkat. Most itt van, nem igaz?
Kai hebegve bámulta Sehun rémült arcát -Bassza meg -motyogta összeszorított fogakkal, és kiviharzott a
sátorból. Sehun esküdni mert volna, hogy még soha senkit nem látott ilyen dühösnek. Emlékeiben sem.
Sehun még mindig szótlan volt, ahogy ott állt, megbénulva.
- Sehun - kapott levegő után Doki.
Sehun ledobott mindent, és Kai után rohant - Kai - érte be a fiút, aki olyan erősen ráncolta a homlokát és nézett egyenesen előre, ahogy még sose látta.
- Ne. Nem akarlak most bántani - feszítette be állát.
Sehun megragadta Kai ingujját, és megállította - Kai.
- Mit tervezel csinálni? - fordult Sehunnal szembe, homlokát ráncolva.
- Kai.
- Azt kérdeztem, mit csináltatok ?! -üvöltötte.
- Én .. mi ... - hajtotta le Sehun a fejét, képtelen volt elmondani.
- Ezért tanítottad meg, hogyan vegyük ki a Lelkeket? Te ... azt akartad ... - Kai tenyerébe temette arcát - Kris kérte ezt? Én semmit nem jelentek? Huh? Mondd csak.. - Kai addig tolta Sehunt vissza, míg a Lélek a falnak nem ütközött - Milyen messze vagy hajlandó elmenni
Krisért ?! Egyáltalán miért feküdnél le velem, ha ennyit jelent neked ?!
- Várj. Kai.
Kai megragadta Sehun gallérját és egy nagyon aprót rántott rajta - Mi történt? -sziszegte.
- Ne haragudj, Kai. Kérlek. Én csak ... vissza akartam...adni a testet Krisnek - dadogta Sehun.
- Te .. -Kai elengedte Sehunt és vett pár nagy levegőt -Én ezt nem hiszem el - lehelte - Itt vagyok, szeretve téged minden egyes porcikámmal. És újra és újra őt választod. A gyerek sem érdekel? - Kai szeme kezdett vörösödni.
- Ő nem az én babám! Csak a tiéd!
- Baromság! Annyira kész vagyok ezzel! Azt hittem a Lelkek kedvesek! De téged nem is érdekel egy élet! Kris többet jelent neked, mint bármi, ugye ?! Akkor rendben van.
Úgy legyen. Tégy, amit akarsz.
- Kai, ez nem így van - érintette meg Sehun Kai karját, de az utóbbi erősen összerezzent.
- Folyton félresöprök mindent, abban a reményben, hogy te valahogy .... Elég. Látom, hogy fel kéne adnom. Továbbra is gondolkodhatsz Krisen, hiszen egyértelmű, hogy én nem jelentek semmit. Az istenért, simán feladnád a testet Krisnek, 50-50% eséllyel, hogy életben marad. Éreztél egyáltalán valamit, amikor ... Még csak nem is törődsz velem, mégis mit jelentene a gyerekünk számodra -gúnyolódott a férfi.
- Sajnálom - folytak le a könnyek Sehun arcán. Tényleg megijedt Kai haragjától - Tényleg nem tudtam.
- Sajnálod? Mit? Nekem kéne elnézést kérnem, hogy reménytelenül szerelmes vagyok beléd. A legrosszabb, hogy engeded, hogy megérintselek, még akkor is, ha sosem lesz esélyem. És a baba, ez csak valami, amitől nem szabadulhatsz meg, nem igaz? A szeretkezésünk haszontalan terméke. Nem, nem is szeretkezésnek hívják. Ne sajnáld.
Megértem, hogy nem kötődsz a gyermekemhez. Vegyük úgy, hogy én kényszerítettelek, hogy feküdj le velem. Menj vissza. Kérj abortuszt Dokitól. Mert nem szeretném többi, hogy a babámat hord.
- Kai ... .Sehunnak elakadt a lélegzete.
- A szeretet Kris iránt felülmúl mindent. Feladom. Nem bocsáthatok meg neked. Ezért nem - Kai nem mondott többet, ahogy elsétált.
Annál kínosabb, minthogy Lay egyedül maradt a kocsiban Krisel, hogy figyelmeztethessék a többieket, ha esetleg jönnének Hajtók, nem is lehetett volna. Lay azon gondolkodott, vajon Suho azért hagyta őt itt ezzel a krokodillal, hogy meg tudják beszélni a hülye és gyerekes vitájukat, ami a boltból való lopás közben történt. Nem épp Lay hibája volt. Sosem ő volt a hibás. Kris volt az, aki folyamatosan olyan ördögien vigyorgott rá ok nélkül, és Lay úgy döntött megérdemel egy édes ütést a képébe.
-Sajnálom - kért bocsánatot Lay suttogva. Kris nem válaszolt, csak bámulta a boltot, amiből épp loptak. Még volt egy megállójuk, hogy elraboljanak pár lelket. Esetleg hármat -Ne legyél fasz. Mondtam, hogy sajnálom.
-Én vagyok a fasz? Nicsak, ki beszél.Újra barátságos akartam lenni, te meg megütsz?
-Hát, folyamatosan mosolyogtál rám, mindenféle ok nélkül, mintha hülye lennék.
-Azért, mert annyira vicces vagy.
-Vicces? -hajtotta le a fejét zavartan.
-Igen. Azt állítod utálsz, mégis követsz mindenhová, mint egy árvácska.
-Mi egyáltalán egy árvácska?! És nem követlek mindenhova!
-Elmondhatok valamit? Őszintén?
-Mi az?
-Nagyon kedves srác vagy. És esküszöm beléd estem volna, ha nem szeretném Sehunt.
-De, Sehun...elment.
-Nem érdekel. Iránta érzett szerelmem soha nem fog meghalni, még ha ő meg is tette. Biztos vagyok benne, közületek senki sem tudja megérteni, milyen fájdalmas, hogy mindennap látom őt, pedig az nem is ő.
-Nem, el tudod fogadni, hogy elment. De féltékeny vagy,
nem igaz? Féltékeny Kaira, mert Sehun már hozzá tartozik. A lélekre gondolok. Szóval nagyjából már a test is az övé.
-Igazad van. De nem féltékenységnek nevezném. Inkább túlzott birtoklási vágynak.
-Fel kellene adnod, Kris. Már a saját gyereküket várják. Visszakozz, ne tedd ezt nehezebbé számukra.
-Leszarom a gyereküket, oké? Nem is értem, hogy készült egyáltalán. Kai ember, de azt állítja, babája lesz egy Lélekkel? Ez nevetséges. De ennek ellenére, én tiszteletben tartom a gyermeket, mint életet. Nem úgy, mint az ő gyereküket.
-Wow -szívta be a levegőt Lay, és elfordította a tekintetét. Komolyan azt akarta, hogy Suhóék visszajöjjenek, de tudta, hogy minimum egy fél óra, mire megszerzik a kellékeket -Folyamatosan üldözöl valamit, ami többé nem lehet a tiéd. Ahogy én is.
-Mi van?
-Semmi.
-Lay, hé -ragadta meg Kris a karját, hogy maga felé fordítsa -Mit mondtál?
-Sosem lesz a tiéd. Pont ahogy te sosem fogsz elfogadni engem. Alapból hiba volt bevallanom az érzéseimet. Talán csak távolról kellett volna csodálnom téged, ahogy eddig tettem.
-Csak...nem lehetnék barátok, mint előtte? -sóhajtott Kris -Nem szeretek így veszekedni veled.
-Tudod mi a különbség közted és Kai között? Nem azért mondom, mert a legjobb barátom, de ismerem őt. Ő
tudja, mikor kell kilépni.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Egyszer azt mondtad, hogy az egyetlen dolog, amit még nem tettem, hogy eladom a testem. Most megpróbálhatom?
-Huh? Mire gondolsz?
Lay felhúzta a lábait, feltérdelt az ülésre, majd átmászott a vezető ülésre, és ráült Kris combjára, hátával a kormánynak dőlve.
-Mi a fenét csinálsz? -Kris hangja majdnem elcsuklott. Lay tenyerét Kris alhasához nyomta és hátra tolta. Kris már hevesen lihegett, ahogy Lay egyesítette ajkaikat.
Lay ki akarta próbálni ezt. Próbálni. Szóval, látni akarta, hogy Kris végig vinné vagy megállna. Személy szerint, Lay azt akarta, hogy tiltakozzon. De épp ellenkezőleg, Kris visszacsókolta. Lay remegő kezeivel kigombolta Kris farmerjét, és feltérdelt, mélyebben csókolva Krist, ahogy kezeit becsúsztatta a nadrágba, hogy simogassa. Kris egy grimasz kíséretében nyögött Lay szájába, pont úgy reagálva Lay tenyerére, ahogy normális. Mégis mit csinál most Kris, ha szerelmes Sehunba, de mégse löki el Layt?
Megragadta Lay tarkóját, lejjebb húzta, hogy nyelvét belökje a szájába. Másodpercről másodpercre egyre keményebb lett, és Laynek ez nem igazán tetszett. De látni akarta, Kris meddig képes elmenni. Talán fáradt volt. Már elmúlt éjfél és még egy percre se pihentek.
Végül Kris megszakította a csókot, és nekilökte a másikat a kormánynak, miközben letépte Lay pólóját. A fiatalabb megragadta Kris acát és újból megcsókolta, egyik kezével lejjebb húzva Kris boxerét, felfedve gyorsan keményedő tagját. Lay elhúzódott a csókból, és
lehajolt, hogy végigcsókoljon rajta. Higgy a csillagoknak, Lay
ideges volt, mint a fene, de legalább motivált.
Kris belemarkol Lay hajába, ahogy a fiatalabb simította ajkával makkját és szívott rajta egyet. Jaj,
milyen jó is lett volna, ha Kris szeretkezett volna vele.
-Mit csinálsz, Kris? - kérdezte Lay, ahogy felemelte fejét, könnybe lábadt szemekkel -Hol van most a Sehun iránt érzett szerelmed?
Kris egyenesen Lay lelkébe bámult -Soha nem mondtam, hogy nem szexelnék veled. De ennek semmi
köze az érzéseimhez.
Lay megrázta a fejét, kezét ökölbe szorította Kris ingében -Menj a picsába -jegyezte meg, és leszállt Krisről, visszacsúszva saját ülésére, majd kiszállt a kocsiból, egy kis friss levegőért.
-Nem akarok veled menni -nyafogott Lay, és ellökte magától Krist, ahogy várták Suhót, hogy indulhassanak.
-Nem volt más választásom -lökte vissza Kris. Úgy néztek ki, mint veszekedő kiskutyák. Nos, talán Kris egy bulldog volt ebben az esetben.
Legalább Kai nem jön ez alkalommal. A nagy csarnokban voltak, búcsúzkodva, miközben Sehun egye sarokban állt, Kai karjába kapaszkodva, lehetőleg figyelmen kívül hagyva Krist.
-Jól vagy? -motyogta Kai, és megpuszilta Sehun halántékát, mire egy halvány bólintást kapott -Nem lesz baja. Ne aggódj -Még most is, Kai teljesen jól kezelte Sehun irányíthatatlan érzéseit.
Rajtaütésre indultak megint, de ezúttal nem csak készletekért mentek, hanem elrabolni pár Lelket is. Sehun nem bánta meg, hogy megtanította őket a Lelkek kivtelére, mert így tényleg rengeteg embert és lelket is meg tudnak menteni. Most, hogy így belegondol, Sehun a fontossági lista élére helyezte az embereket, mert alapvetően, szerelmes volt kettőbe és fokozatosan beleszeretett egy újba, ami benne fejlődik.
-Rendben. Kész vagytok? - jelent meg Suho ahogy megkérdezte a csapatot, majd bevezette őket az alagútba.
-Szóval, mit csináljunk ma? -kérdezte Kai Sehunt miközben miközben szégyenlősen mosolygott -Akarsz fürödni velem?
-Nem -félénkeskedett Sehun.
-Sehun-ah! -Kyungsoo közbeszólt, feléjük kocogva -Tudom,
ez nevetséges, de nem szeretnél mesélni az életedről? Úgy értem a Lelkekről.
-De, hogyne -mosolygott vissza Sehun. Szemei hirtelen megpillantották a Hajtót, akiből a múltkor kivette a Lelket. Krystal épp körbevezette. Elég gyorsan befogadták a közösségbe. Hát persze, hiszen egy közülük -Kiderítettétek már, ki ő? Emlékszik mindenre?
-Ki? -fordult körbe Kyungsoo -Oh. Ja.
Igazából nem emlékezett semmire az elején. De már két hete volt, igaz? Most már visszajött neki minden. Azt hiszem, a neve ..
Chanyeol?
-Tudnátok mese délutánt tartani valamikor máskor? -motyogta Kai -Sajnálom, Soo. Szükségem van rá.
-Ah, gyerünk! Folyton a tiéd! hadd kapjunk mi is egy kis időt vele.
-Szerintem vele kéne -Kai félbeszakította, ahogy szándékosan elrángatta Kyungsootól.
-Egész héten a kórházban rohangáltál, mosogattál, segítettél, figyelj egy kicsit rám is -mondta Kai, amikor beléptek a szobájukba.
Sehun direkt csinálta. Próbált annyira távol maradni Kaitól, amennyire csak tudott, még úgy is, hogy a baba ellenkezik. Nem akarta, hogy erősödjön a kötelék közte, Kai, és a baba közt, mivel a végén úgyis mind sérülnének. Sehun a baba iránt sem akart érezni semmit se. Csak meg akarta menteni Kai gyerekét, aztán távozni. Ha nem érezne semmit, egyszerűbb lenne elválni tőle.
-Kai -szólitotta meg Sehun, ahogy az egyik matracon ült.
-Gyere ide -húzta Kai közelebb, maga elé.
-Miért adtad ezt nekem? -húzta elő a nyakláncot Sehun.
-Oh. Csak most kérdezed? Miért? Nem kell? Add vissza.
-Nem -hőkölt hátra Sehun, amikor Kai odakapott érte -Csak tudni akarom, hogy jelent-e valamit.
-Nos, sok mindent jelenthet. Én hordtam. De azt akarom, hogy a tiéd legyen. Olyan, mint mondjuk a szerelmünk jelképe - konkrétan elpirult.
-Sok mindent? Mi a másik?
Kai mutatóujjával megbökte Sehun hasát, fülig érő szájjal -Ez.
-Miért ilyen bonyolultak az emberek? - morogta magának Sehun.
-Mert ez az, ami egy komplex élő dolog alkot. De
ugyan már, nem csodálsz minket? Egy kicsit sem? Ha így van, akkor miért érdekli annyira a Lelkeket az emberi faj?
-Minden faj érdekel minket. Hogy az univerzumot jobb hellyé tegyük.
-De mégis, kell lennie valaminek, amit személy szerint szeretsz az emberekben.
Hogy teljesen őszinte legyen, Sehun szeretett mindent az emberekben. Az állatias viselkedésüktől a bájos, szerető énjükig mindent.
-Mit szeretsz bennünk? -ismételte meg a
kérdést Kai. Sehun elgondolkodott egy pillanatra. Nem
akarta beismerni, hogy Kaiban minden tökéletes. De egy
konkrét dolog van az emberekkel kapcsolatban. Csak bámult Kai arcára, majd felemelte a kezét, hogy ujjával lehúzza kicsit Kai alsó ajkát.
-Megmondanád, hogy most mit csinálsz? -érdeklődött Kai.
-Csók -suttogta Sehun -Ez az, amit szeretek. A csókolózás olyan, ami más élőlénynek nincs -engedte el Kait.
-Ez nem igaz. Az állatok is csókolóznak.Megnyalják egymást.
-Ez az, amit az emberek gondolnak. De nem. Az nem ugyanaz a csók, mint nálatok.
-Oh -ráncolta össze Kai a homlokát -Hát én mindig azt hittem, hogy a macskák azért nyalják egymást, mert így smárolnak.
-Hülye vagy? -szinte ahogy kimondta, Sehun a szája elé kapott -Ne haragudj, nem akartam ilyet mondani.
-Ó, Istenem -röhögött Kai -Ezért majd meg kell, hogy büntesselek - forgatta a szemét -De azt hiszem, napról napra...emberibb vagy.
Sehun tudatalatt elmosolyodott, bóknak véve Kai szavait, holott a Lelkeknek nem kéne így érezniük. Lesütötte a szemét, ujjaival Kai pólójával játszadozva -Mit
szeretsz a Lelkekben?
-Hm .. hadd lássam. Ők az okai, hogy itt vagy. Szóval,
talán ezt?
-Úgy értem, konkrétan. Valamit bennünk.
Kai megérintette Sehun arcát, és a szemével egy vonalba fordította -Szerintem nincs semmi, amit ne lehetne szeretni benned. Úgy gondolom, mindannyian látjuk, hogy a Lelkek jó célt szolgálnak. Csak....a dolgok nem így alakultak volna, ha nem terrorizálnak.
-Őszinte vagy ezzel?
-Ja, és szeretem a fényes lábaidat. Annyira aranyosak.
Sehun összerezzent Kai piszkálódásán -Neked nincsenek ilyenek, szóval szomorú lehet.
-Wow! -csapta össze Kai a kezét -Tényleg felzárkózol a gonoszkodó emberek sorába -röhögött - De tudod mit? Örülök, hogy az mondtad, szeretsz csókolózni.
-Én .. n-nem azt mondtam, hogy szeretek csókolózni.
-Várj, szóval gyakorlatilag két embert csókoltál meg életedben, igaz?
-Nem tudom. Talán Sehun többe-
-Rólad beszélek.
Sehun bólintott -Igen.
-Ki csókol jobban?
-Huh?
-Én vagy Kris?
-Krrrr- Sehun elhallgatott, amikor a gyomra különös módon felfordult -Azt hiszem, szeretem ahogy csókolsz. De a test
máshogy reagál Krisre. Nem akarok erről beszélni.
Kai kuncogott -Hát, az jó. Mert folyamatosan csókolgatni foglak, amikor csak alkalmam van rá. Mivel egyébként is szereted. Azt hittem, nem éreztél még rá a csók lényegére, mert...hát nem igazán csókolsz vissza.
-De igen -mormolta Sehun szemérmesen.
-Ó, tényleg? -kapaszkodott bele Kai Sehun gallérjába és közelebb húzta őt, de Sehun addig húzódott vissza, mígnem hátradőlt az ágyon -Akkor csókolj meg -mászott Sehunra.
Sehun felemelte a lábait Kai hasához, hogy visszalökje, de nem használt túl sok erőt, mivel amúgy se tudná soha igazából ellökni -Abba kéne hagynod ezt elő-
-Közönség előtt? -vigyorgott Kai -Semmi baj. Tudja, hogy őt is szeretem.
De végül, hosszú ölelkezés után, Sehun csak egész délután Kai ölében aludt.
-Hé, srácok. Szeretném, ha hivatalosan is találkoznátok Chanyeollal -jelentette be Baekhyun vacsora közben -Mindannyian úgy gondoljuk, hogy ember. De szerintem, inkább egy Troll. Na mindegy, köszöntsük őt a nyafogós, csenevész és drámai családunkban! -mindenki tapsolt neki, és Chanyeol megajándékozta őket egy kedves mosollyal -Válaszd ki hol szeretnél ülni, bár én ajánlom ezt az asztalt, általában itt van a legtöbb/jobb dráma. Terhes idegen, örökké veszekedő gyerekek, dráma hercegnő testvérek, ex-barát, ex-barátnő barátság, stb. -nyomta le Chanyeolt a vállánál fogva, hogy leöljön Sehun és Kai elé. Kyungsoo és Krystal szemüket forgatták a kommentárokon.
-Várj, amíg kapok a fegyvert Suhótól -jegyezte meg Kai, és odaadta az ő csirke adagját Sehunnak.
-Nem kérem. Ez a tiéd -tolta vissza a tányért Sehun.
-Egyél -sürgette őt Kai. Ritkán volt ilyen jellegű, jó kaja és Kai most csak úgy lepasszolja.
-Szóval, mint mondtam, ez Sehun, a hamarosan szülő - mutatta be Baekhyun. Chanyeol nagyon kényelmetlenül festett Sehun előtt. Sehun lehajtotta a fejét
és piszkálgatta az ételét, hogy elkerülje Chanyeol ítélkező tekintetét.
-Ő a Lélek, igaz? -suttogta Chanyeol Krystalnak.
-Ja. Ne félj. Ő jó -biztosította Krystal.
-De nem minden Lélek rossz?
-Nem igazán -mondta Kyungsoo -Ő az, aki kiszette a
Lelket belőled -Legtöbbjük már nem utalt a Lelkekre férgekként vagy parazitákként.
-Oh.
-Fantasztikus története van. Tudod, ő szerelmes volt Krisbe. De már Kai-al van -jelentette ki Baekhyun.
-Még mindig szerelmes Krisbe -korrigálta Kai.
-Nem, nem az -érvelt Krystal -Ne mondj ilyeneket.
-Mi van? Tényleg. Nem mintha panaszkodnék, mivel nincs irányítása felette, de kérdezzétek csak meg. Még mindig szereti őt. Szóval ne gondoljátok, hogy a szeretete valami játék. Ő komoly - Seehun nem tudta eldönteni, hogy Kai most megvédte, vagy csak azt akarja, hogy rosszul érezze magát.
-Valóban így van? Mert ha igen, sajnálom. Biztos két oldalról szakítanak szét - Krystal már Sehunhoz beszélt.
-Szeretem mindkettőjüket -mondta Sehun végül.
-Ugyanúgy?! -kapkodott levegő után Baekhyun -Mert Kris egy segg tud lenni időnként.
-Elég. Ne fárasszátok ezzel többet - állította le őket Kai.
Sehun hirtelen felocsúdott -Kai .. Kai -motyogta sürgetve.
-Mi van?
Gyorsan megpróbált leszállni a padról, de még mielőtt elfordíthatta volna a testét, Sehun telibe hányta Kai ölét.
-Ewww -gügyögte Krystal.
Kai sóhajtott -Most megbüntetsz, mert azt mondtam? -a babához beszélt, Sehun látta ezt. Zavarában Sehun kiszaladt az étkezőből, hogy megmosakodjon, ott hagyva Kait teljesen összekenve.
Nézni Kait olyan mélyen aludni, pont Sehun mellett, egy kicsit szívszorító volt. Olyan boldognak és derűsnek tűnt, még nem tudva milyen szívfájdalmat tartogat neki Sehun. Jobban mint bárki, Kai fogja megélni a poklot mikor Sehun elmegy. Keresztül kell majd mennie azon, amin Krisnek kellett, mikor elvitték a párját. De az erőszakkal volt. Sehun épp tudatosan készült összetörni Kai szívét. Azt kívánta, bárcsak elmondhatná, mennyire sajnálja. Sajnálja, hogy nem Kai és a baba volt a legfontosabb. Talán, ha a test nem szeretné Krist, minden máshogy alakult volna.
-Remélem, a baba rád fog hasonlítani - suttogta halkan Sehun, vigyázva nehogy felébressze Kait. Már hajnalodott, és minden másodperc amit Kaival tölthetett, számított -Erős lesz, mint te.
Kai mocorgott egy kicsit álmában, mire Sehun távolabb húzódott. Még utoljára rendesen megnézte magának Kai arcát. Tökéletesek voltak az arcvonásai. Erős arccsont, hosszú
szempillák, éles áll, és Sehun korábban soha nem csodálta őt ennyire. Kezét Kai hajához emelte és ujjait finoman végigfuttatta benne.
-Szeretlek -lehelte, ajkával végigsimítva a másik homlokán, mielőtt kimászott az ágyból és felöltözött.
Sehun óvatosan kiosont a szobából, és megindult a gazdálkodási csarnok felé. A növények már növekedtek, és valóban szép látvány volt. Sehun letérdelt a terem közepén és elmosolyodott, mielőtt markába vett egy kis földet. Olyan gyönyörű bolygó volt a Föld. Egyszerre agresszív és nyugtató. Mint Kai.
Volt még egy ember, akitől el kellett búcsúznia.
-Sajnálom -motyogta, megérintve hasát -Nem vagyok biztos benne, hogy emlékezni fogsz rám, de azt akarom, tudd, hogy sajnálom, hogy nem harcoltam érted. Ha az enyém volnál, még fel is áldoztam volna magam. De egy olyan testben élsz, mely nem az enyém.Szeretlek. Kai szeret téged. És remélem, elég erős vagy, hogy végigcsinálj mindent - A
baba semmilyen betegséget vagy problémát nem okozott Sehunnak tegnap óta. A Lélek nem tudta eldönteni, hogy most dühös-e Sehunra, hogy így elhagyja, vagy inkább szomorú -Remélem, hogy élhetsz majd. Remélem, hogy a másik Sehun visszajön, hogy élhess. De Kris nem szeret -Ez annyira fájt
Sehunnak. Az emberi érzelmek egyszerűen túl soknak bizonyultak egy olyan fiatal lélek számára, mint Sehun. A saját közösségében sosem akadtak ilyen komplikációk, ezért voltak számára ismeretlenek az érzések.
Sehun felkelt és kivette a fém medált az inge alól. Elmosolyodott, olvasva a gravírozást. Meg se kérdezte Kait, mit jelentett, hogy megkapta a nyakláncot.
Lassan sétált a gyengélkedő felé, hogy teljen az idő, de
fokozatosan gyorsított a tempón, aggódva, hogy a többiek hamarosan felkelhetnek.
-Sehun -Doki már fent volt, amikor Sehun belépett.
-Hé, doki -kínált Sehun egy szomorú mosolyt -Készen áll?
-Kész vagyok-e? -gúnyolódott Doki -Szörnyen érzem magam, Sehun.
-Megígérte.
-Tudom -sóhajtott -Lehet, hogy találsz egy jó életet odakinn.
Miért kell halnod?
-Doki, megígérte.
-Rendben. Engem akarsz a rosszfiúvá tenni.
-Nem, Doki. Maga az egyik legkedvesebb ember, akit ismerek. Pont ezért bízok meg benned ezzel.
-Nem mondtad el Kainak? Meg fog ölni, ha rájön.
-Kris képes lesz kezelni. Ne aggódj.
-Hol van Kris? Még csak itt se lesz veled?
-Csak csináld, Doki. Amúgy sem akarom, hogy itt legyen -ugrott fel Sehun a vizsgáló ágyra.
-A baba ...
-Ha a test Krisé, akkor a baba is. Ha Kris nem akarja őt, akkor nincs mit tenni.
-De a gyerek egyértelműen Kaié. Semmi jogot nem igényelhet?
-Doki, kérem, gyorsan, mielőtt Kai felébred.
Egy újabb hallható sóhajjal Doki megközelítette Sehunt -Feküdj hasra.
-Állj -robogott be Kris a sátorba -Várj.
-Kris? -dadogta Doki -Azt hittem, nem jössz.
-Ne tedd meg.
-Miért? -kérdezte Sehun -Kris, visszakaphatod a testet. Akár Sehunnal együtt.
-Meggondoltam magam.
Egy pillanatra Sehun úgy érezte, szárnyal az égen.
-Meggondoltad magad? -vonta fel Doki a szemöldökét.
-A gyerek .. van rá esély, hogy meg fog halni, ha Sehun
nem jön vissza. Nem akarok egy gyerek halálának oka lenni. Ő is egy ember.
-Mit akarsz ezzel mondani, Kris?
-Doki, ne vegye még ki Sehunt. Úgy értem, a Lelket. Vártam
két évet. Tudok várni még 8 hónapot.. Hagyja, hogy megszülessen a baba, aztán elhagyhatod a testet.
Sehunnak tátva maradt a szája -Kris, nem gondolod, hogy addigra túlságosan is megszeretem a gyereket? -motyogta, újból a sírás határán.
-Ez. Nem. A. Te. Babád -mondta Kris összeszorított fogakkal -De a mi fajtánk. Miért veszélyeztetnénk? ez így jó. Meg szülheted a gyereket, aztán visszakapom a testet és Sehunt.
-Nem -ellenkezett Sehun -Ha ki akartok szedni, akkor most csináljátok.
-Sehun, azt hiszem, végre van egy kis értelme annak, amit Kris mond. Ha ő
beleegyezett ebbe, miért kockáztatnád a gyermek életét? -mondta Doki.
-Akkor mi ?! Miután megszülök azt akarjátok, hogy menjek el?! -Sehun már esze elvesztésének határán volt.
-Amit ajánlok, racionális - mondta Kris -Plusz, nem
akarok én lenni a rosszfiú, ha a gyerek meghal, mert Sehun... nem tér vissza.
-Miért nem teszel vissza engem, ha Sehun nem tér vissza ?!
-Mert nem akarlak ebben a testben látni! Inkább legyen halott -ismerte be végül Kris - A teste nem valami újrahasznosítási anyag!
Sehun annyira dühös volt abban a pillanatban. Düh, egy újabb érzelem, amit Sehun nem ismert -Nem vagyok robot, oké! Érzek mindent, amit egy ember érez!
-Azért, mert egy emberi testben vagy, amit erőszakkal vettetek el!
-Elég -állította le Doki -Sehun, ha amúgy is megcsinálod, miért ne várnál, amíg megszületik a baba? Ha már Kris is beleegyezett.
-Nem érted -suttogta Sehun és visszasüppedt az ágyra. Aggódott, hogy a túlságosan közel kerülhet a gyerekhez.
-Figyelj. Adok Kainak és a gyerekének egy esélyt -mondta Kris -Mégis csak a testvérem, és rossz érzés a babája életét kockáztatni. Még 8 hónap nem tesz semmit.
A testnek egyszerűen volt egy olyan szokása, hogy Kris minden utasítását követte.
-És ne aggódj. Nem fogsz túlságosan kötődni a gyerekhez, mivel nem a tiéd. Ha átteszünk egy másik testbe, akkor is a tiédnek éreznéd? -mondta a végén Kris.
-Jobb ötletnek tűnik ez, Sehun. Csak eltolod az dátumot a jobb ügy érdekében -mutatott rá Doki.
-Csak növelni akarjátok a lakosság számát - mormogta Sehun -Igazad van. Ő sosem lesz az én gyerekem. De attól még Kaié. Ha már engedélyt kapok, a legkevesebb, amit tehetek, hogy megragadom az alkalmat és megadom neki a babát.
