SUI GENERIS: Menetirányok változnak, célok nem

Nézni Kait olyan mélyen aludni, pont Sehun mellett, egy kicsit szívszorító volt. Olyan boldognak és derűsnek tűnt, még nem tudva milyen szívfájdalmat tartogat neki Sehun. Jobban mint bárki, Kai fogja megélni a poklot mikor Sehun elmegy. Keresztül kell majd mennie azon, amin Krisnek kellett, mikor elvitték a párját. De az erőszakkal volt. Sehun épp tudatosan készült összetörni Kai szívét. Azt kívánta, bárcsak elmondhatná, mennyire sajnálja. Sajnálja, hogy nem Kai és a baba volt a legfontosabb. Talán, ha a test nem szeretné Krist, minden máshogy alakult volna.

-Remélem, a baba rád fog hasonlítani - suttogta halkan Sehun, vigyázva nehogy felébressze Kait. Már hajnalodott, és minden másodperc amit Kaival tölthetett, számított -Erős lesz, mint te.

Kai mocorgott egy kicsit álmában, mire Sehun távolabb húzódott. Még utoljára rendesen megnézte magának Kai arcát. Tökéletesek voltak az arcvonásai. Erős arccsont, hosszú szempillák, éles áll, és Sehun korábban soha nem csodálta őt ennyire. Kezét Kai hajához emelte és ujjait finoman végigfuttatta benne.

-Szeretlek -lehelte, ajkával végigsimítva a másik homlokán, mielőtt kimászott az ágyból és felöltözött. 

Sehun óvatosan kiosont a szobából, és megindult a gazdálkodási csarnok felé. A növények már növekedtek, és valóban szép látvány volt. Sehun letérdelt a terem közepén és elmosolyodott, mielőtt markába vett egy kis földet. Olyan gyönyörű bolygó volt a Föld. Egyszerre agresszív és nyugtató. Mint Kai. 

Volt még egy ember, akitől el kellett búcsúznia.

-Sajnálom -motyogta, megérintve hasát -Nem vagyok biztos benne, hogy emlékezni fogsz rám, de azt akarom, tudd, hogy sajnálom, hogy nem harcoltam érted. Ha az enyém volnál, még fel is áldoztam volna magam. De egy olyan testben élsz, mely nem az enyém.Szeretlek. Kai szeret téged. És remélem, elég erős vagy, hogy végigcsinálj mindent - A baba semmilyen betegséget vagy problémát nem okozott Sehunnak tegnap óta. A Lélek nem tudta eldönteni, hogy most dühös-e Sehunra, hogy így elhagyja, vagy inkább szomorú -Remélem, hogy élhetsz majd. Remélem, hogy a másik Sehun visszajön, hogy élhess. De Kris nem szeret -Ez annyira fájt Sehunnak. Az emberi érzelmek egyszerűen túl soknak bizonyultak egy olyan fiatal lélek számára, mint Sehun. A saját közösségében sosem akadtak ilyen komplikációk, ezért voltak számára ismeretlenek az érzések. 

Sehun felkelt és kivette a fém medált az inge alól. Elmosolyodott, olvasva a gravírozást. Meg se kérdezte Kait, mit jelentett, hogy megkapta a nyakláncot. 

Lassan sétált a gyengélkedő felé, hogy teljen az idő, de fokozatosan gyorsított a tempón, aggódva, hogy a többiek hamarosan felkelhetnek. 

-Sehun -Doki már fent volt, amikor Sehun belépett. 

-Hé, doki -kínált Sehun egy szomorú mosolyt -Készen áll?

-Kész vagyok-e? -gúnyolódott Doki -Szörnyen érzem magam, Sehun.

-Megígérte.

-Tudom -sóhajtott -Lehet, hogy találsz egy jó életet odakinn. Miért kell halnod? 

-Doki, megígérte.

-Rendben. Engem akarsz a rosszfiúvá tenni. 

-Nem, Doki. Maga az egyik legkedvesebb ember, akit ismerek. Pont ezért bízok meg benned ezzel.

-Nem mondtad el Kainak? Meg fog ölni, ha rájön.

-Kris képes lesz kezelni. Ne aggódj.

-Hol van Kris? Még csak itt se lesz veled? 

-Csak csináld, Doki. Amúgy sem akarom, hogy itt legyen -ugrott fel Sehun a vizsgáló ágyra. 

-A baba ...

-Ha a test Krisé, akkor a baba is. Ha Kris nem akarja őt, akkor nincs mit tenni.

-De a gyerek egyértelműen Kaié. Semmi jogot nem igényelhet?

-Doki, kérem, gyorsan, mielőtt Kai felébred.

Egy újabb hallható sóhajjal Doki megközelítette Sehunt -Feküdj hasra.

-Állj -robogott be Kris a sátorba -Várj.

-Kris? -dadogta Doki -Azt hittem,  nem jössz.

-Ne tedd meg.

-Miért? -kérdezte Sehun -Kris, visszakaphatod a testet. Akár Sehunnal együtt.

-Meggondoltam magam.

Egy pillanatra Sehun úgy érezte, szárnyal az égen. 

-Meggondoltad magad? -vonta fel Doki a szemöldökét. 

-A gyerek .. van rá esély, hogy meg fog halni, ha Sehun nem jön vissza. Nem akarok egy gyerek halálának oka lenni. Ő is egy ember.

-Mit akarsz ezzel mondani, Kris?

-Doki, ne vegye még ki Sehunt. Úgy értem, a Lelket. Vártam két évet. Tudok várni még 8 hónapot.. Hagyja, hogy megszülessen a baba, aztán elhagyhatod a testet.

Sehunnak tátva maradt a szája -Kris, nem gondolod, hogy addigra túlságosan is megszeretem a gyereket? -motyogta, újból a sírás határán. 

-Ez. Nem. A. Te. Babád -mondta Kris összeszorított fogakkal -De a mi fajtánk. Miért veszélyeztetnénk? ez így jó. Meg szülheted a gyereket, aztán visszakapom a testet és Sehunt.

-Nem -ellenkezett Sehun -Ha ki akartok szedni, akkor most csináljátok.

-Sehun, azt hiszem, végre van egy kis értelme annak, amit Kris mond. Ha ő beleegyezett ebbe, miért kockáztatnád a gyermek életét? -mondta Doki. 

-Akkor mi ?! Miután megszülök azt akarjátok, hogy menjek el?! -Sehun már esze elvesztésének határán volt.

-Amit ajánlok, racionális - mondta Kris -Plusz, nem akarok én lenni a rosszfiú, ha a gyerek meghal, mert Sehun... nem tér vissza.

-Miért nem teszel vissza engem, ha Sehun nem tér vissza ?!

-Mert nem akarlak ebben a testben látni! Inkább legyen halott -ismerte be végül Kris - A teste nem valami újrahasznosítási anyag! 

Sehun annyira dühös volt abban a pillanatban. Düh, egy újabb érzelem, amit Sehun nem ismert -Nem vagyok robot, oké! Érzek mindent, amit egy ember érez!

-Azért, mert egy emberi testben vagy, amit erőszakkal vettetek el!

-Elég -állította le Doki -Sehun, ha amúgy is megcsinálod, miért ne várnál, amíg megszületik a baba? Ha már Kris is beleegyezett.

-Nem érted -suttogta Sehun és visszasüppedt az ágyra. Aggódott, hogy a túlságosan közel kerülhet a gyerekhez.

-Figyelj. Adok Kainak és a gyerekének egy esélyt -mondta Kris -Mégis csak a testvérem,  és rossz érzés a babája életét kockáztatni. Még 8 hónap nem tesz semmit.

A testnek egyszerűen volt egy olyan szokása, hogy Kris minden utasítását követte.

-És ne aggódj. Nem fogsz túlságosan kötődni a gyerekhez, mivel nem a tiéd. Ha átteszünk egy másik testbe, akkor is a tiédnek éreznéd? -mondta a végén Kris. 

-Jobb ötletnek tűnik ez, Sehun. Csak eltolod az dátumot a jobb ügy érdekében -mutatott rá Doki.

-Csak növelni akarjátok a lakosság számát - mormogta Sehun -Igazad van. Ő sosem lesz az én gyerekem. De attól még Kaié. Ha már engedélyt kapok, a legkevesebb, amit tehetek, hogy megragadom az alkalmat és megadom neki a babát.