SUI GENERIS: Kitartás

-Fent vagy! -csipogta Kai az ebédlő sarkából, mikor Sehun belépett. Kai odaballagott a Lélekhez és átölelte a derekát -Jól aludtál?

-Eltűntél -Sehun megpróbált a lehető legkevésbé nyafogni. Még ő maga is észrevette, hogy ezekben a napokban túl sokat panaszkodott mindenért, amit Kai tett. Nem a jó dolgokért, például egyik este Kai használni akarta a mosdót, viszont Sehun egy pillanatra sem engedte el.

*
-Sehun. Mindjárt jövök, egy perc. Nagyon kell pisilni - könyörgött, mikor Sehun a farmerja zsebébe akasztotta a kezét, ahogy megpróbált leszállni az ágyról. 

Sehun tudat alatt meredt rá -Nem.

-Ó, Istenem. Oké. Majd wc-zek miután elaludtál. 

-Pisilj itt. Ne menj el.

-Hagyd abba a viccelődést. Aludj, gyerünk - feküdt vissza Kai a matracra. 

A Lelkek nem szoktak nyávogni. Ritkán panaszkodtak, mivel mindent megbecsültek amijük csak volt.  De jelenleg Sehun azért kezdett volna panaszkodni, mert Kai nem ölelte miközben aludtak.
*

Vagy az a másik eset, mikor Kai  és Lay focizott egy csomó gyerekkel a játékteremben, míg Sehun ült egy sarokban, a homlokát ráncolva.

*
-Sehun! -gügyögte Lay -Gyerünk!

-Nem, köszönöm -mosolygott Sehun -Én nem focizok -pedig egyértelműen tudta hogyan kell, hisz a test hozzá volt szokva.

Kai tovább kuncogott a gyerekekkel, miközben rugdosták a labdát, és Sehun egyre mogorvábban nézett. Még csak észre se vette, hogy azt teszi. Mikor végül rájött, Kai is észrevette szúrós, fekete tekintetét.

-Idő! -kiáltotta Kai, karjait "T" alakba emelve -Szünet -mire a gyerekek hangosan ellenkeztek. Lay tovább játszott, ahogy Kai letérdelt Sehun előtt -Hé, jól vagy? Rosszil érzed magad vagy mi?

-Nem

-Akkor?

-Nem tudom -válaszolt Sehun őszintén. Sosem volt a féltékeny típus, de valahol mélyen belül égett az irigységtől, csak mert Kai azokkal a 6-7 évesekkel játszott -A saját babáddal kéne játszanod - fakadt ki, és azonnal szája elé kapta a kezét, amiért ilyen nevetséges dolgot mondott.

-Mi van? -röhögött Kai.

-Csak vicceltem - nyögte ki.

-Haha. Nos, nem veheted vissza. Gyerünk -rántotta a lábára Sehunt.

-Várj. Ne akarsz játszani?

-Azt mondtad, a saját gyerekemmel kéne játszanom - vigyorgott -Lay! Később!

-Nem! Nem hagyhatsz itt, ezek az ördögök között -kiáltotta Lay.

Kai nem vett róla tudomást és elrángatta Sehunt a szobájuk irányába. Még a kezeik összekulcsolása is kellemes érzés volt. Sehun tényleg kezdett nagyon belezúgni ebbe a srácba.

-Miért húztad a szád? -kérdezte Kai , ahogy az ágyon feküdtek

-Nem. Húztam?

-Igen - Kai kigombolta Sehun ingét félig és félretolta, hogy felfedje a hasát.

-Mit csinálsz?

-Játszok.

-Várj. Mi? Hogyan?

Kai rátapasztotta ajkait Sehun sápadt bőrére a hasánál, és hatalmasat belé fújt, mire Sehun felkiáltott a nevetéstől.

-MIT CSINÁLSZ?! - visította Sehun röhögés közben -Kai !!

Kai erősem szorította Sehun csuklóját, a matrachoz nyomta és folyamatosan fújt. Sehun agya gyorsan dolgozott, és megértette, hogy ez egy módja az emberek csiklandozásának.

Sehun keze híján lábait fonta Kai nyaka köré, hogy abbahagyja. Kai elengedte a csuklóit és a könyörtelen csiklandozás is abbamaradt, helyette elkezdte csókolgatni Sehun hasát -Aludj jól, kicsim -suttogta Kai, és miután kiszabadította fejét Sehun szorításából, felmászott hozzá  -És most, ezt a babát kell aludni vinni.
*


És most,három hét múlva dühös volt, hogy Kai elment, mielőtt még Sehun felébredt volna.

-Találkoznom kellett suhoval - Kai még mindig vigyorgott, jóvá téve az egészet.

-Oh.

Baekhyun integetett Sehunnak az asztaltól -Reggeli, mami?

Kai a szemét forgatta, és bekísérte Sehunt, hogy üljön le a asztalhoz -Miről szólt a találkozó? - Sehun érdeklődött.

-A következő rajtaütésről -válaszolt Kyungsoo.

-Ra-rajtaütés? - dadogott Sehun, azonnal Kaira pillantva, aki épp Krystallal nevetett. Visszafordította tekintetét Baekhyunre és Kyungsoora -Kik .. mennek?

-Nos, Suho és a többiek. Lay és Kai ezúttal -mondta Baekhyun.

-Kai .. megint? -csuklott el Sehun hangja.

Kyungsoo és Baekhyun egymásra néztek, majd Kaihoz fordultak -Kai, mész holnap, ugye?

-Igen -vont vállat Kai.

-De .. nem tudná Suho megkérni Krist, hogy menjen helyetted? - kérdezte Kyungsoo.

-Miért?

-Hát .. -bökött állával Baekhyun Sehun felé. A Lélek arca már elsápadt.

-Oh. Oh -mormolta Kai.

-Sehunnienak szüksége van a személyes plüssére, ugye?

-Hé! -morgott Kai viccből. Látható volt, hogy nagyon élvezte, ahogy Sehun mindig rajta lógott -Fontos, hogy menjek. Kris a legközelebbire megy. Tudom az utat. És az a hely hemzseg a Hajtóktól. Szóva- félbeszakította magát, mikor Sehun levegőért kapott a 'Hajtók' szó hallatán.

-Hajtók? -suttogta -Mit  .. csinálnak .. itt? - ez nem egy olyan hely volt, ahol Lelkek bandukoltak.

Kai inkább a kenyerét babrálta ahelyett, hogy válaszolt volna.

-Csak annyi, hogy ... egy Lélek... eltűnt -szólalt meg Kyungsoo.

-Hát, gondolhatod, ki az a rossz fiú -gúnyolódott Baekhyun.

-Ők .. engem...keresnek -Sehun lélegzett, szívverése másodpercről másodpercre gyorsult.

-Ne aggódj. Nem fognak egy vulkánba nézni, vagy ilyesmi - vont vállat Kai.

-De ..

-Engedj el! -csörtetett be Lay a menzára, fokozva az egyébként is zajos légkört.

-Mi a fasz az igazi problémád, Lay ?! Próbálok kedves lenni, erre te ugyanúgy kibaszottul szarul viselkedsz -jött utána Kris.

-Te vagy az problémám! Most hagyj békén! Nem akarom, hogy barátok legyünk, oké ?! Te csak egy szánalmas, reménytelen köcsög vagy!

-Nicsak, ki beszél -horkant fel Kris.

-Ó, tényleg -Lay mélyen Kris mellkasába fúrta mutatóujját -Ki itt az aki olyan után fut, aki egyértelműen foglalt?

-Nem foglalt, hanem terrorizált - nyilvánvalóan Sehunról beszéltek, emiatt a Léleknek le kellett hajtania a fejét -És azt hiszed ez szánalmas? Mi a helyzet veled, aki még mindig nyalod a cipőm talpát, úgy is, hogy egyértelműen elutasítottalak? Az egyetlen dolog, amit még nem tették, az az, hogy eladod a tested. De gondolom hamarosan az is meglesz -erre Kai felpattant a helyéről, és ökölbe szorított kezekkel feléjük trappolt.

-Hé! -kiáltotta Baekhyun és Kai után szaladt, miután látta őt megütni Kris arcát.

-Kérj bocsánatot tőle! -kiáltott Kai a testvérére, miközben Kris letörölte a vért a szájáról. Baekhyun és valamelyik srác, Sehun nem igazán emlékezett a nevére, tartotta Kait vissza.

-Mi a fene folyik itt ?! -rontott be Suho -10 évesnek érzitek magatokat?! Harc a menzán -lökte vissza mindkettejüket, ahogy ott álltak, akár a harcra készülő bikák -Kai, pihenned kéne holnapig. Te pedig keress valamit, amit csinálhatsz

-Nem adtam még meg, amit érdemelsz, Kai -mondta Kris összeszorított fogakkal -De meg fogom.

Emberek. Tényleg jól jönne nekik egy kicsi a Lelkek mentalitásából. Elsősorban emiatt vesztettek ellenük. Tudatlanság és szükségtelen veszekedések.

Kai kirázta magát Baekhyun szorításából és dühösen kivonult az étkezőből. Sehun felállt és követte, mert ölelkezés idő volt.

-Kai? -szólította meg Sehun, ahogy sietett mögötte az alagútban.

-Csak be akarom törni az arcát -köpött Kai felbőszülten -Tudod, ha az ő helyében lettem volna, én már feladtam volna. Mert Ő a bátyám. Nem mintha elvettem volna a barátját. Ő halott! Miért nem tudja elengedni?!

-Fáj neki, Kai.

Kai megtorpant.

-Huh?

Sehun lehajtotta a fejét -Ott volt, amikor elvitték.. Szereti őt. Képzeld el, mennyire szenvedhet belül. Így viselkedik, de nem gondolod, hogy azért, mert ő nem kaphatta meg a szerelmét, de viszont a tiéd lehetett minden? Ez nem az én testem. Mégis mindenét neked adom. Nem gondolod, hogy ez igazságtalan?

Kai közelebb lépett, ami arra késztette Sehunt, hogy hátráljon kicsit, így nekiütközve a falnak -Azt mondod, érzed, amit ő érez?

-Azért mondom ezt, mert ismerem őt. Csak két éve ismerem. De mindent tudok róla sokkal régebbről. Annyira szerette őt. Ne harcolj vele.

-Én tényleg nem szeretem, amikor megvéded őt -sóhajtott fel Kai, és tenyerét Sehun feje mellé helyezte a falra -De igazad van. Legalább meg kéne értenem.

Sehun tenyerét Kai mellkasának nyomta és arrébb lökte.

-Mi van? -kérdezte Kai.

Sehun kidobta a taccsot pontosan Kai előtt, nem messze tőle.

Az emberből kitört  nevetés - Ne védd meg Krist legközelebb - kuncogott, odalépett Sehunhoz, hogy segítsen neki.


-Kai -suttogta Sehun, miközben Kai ölében ült a gazdálkodási csarnokban, egyik kezével a földet birizgálva, másikat Kai válla köré fonva. A Holdfény beszűrődött a vulkán tölcsérén keresztül, erőtlenül ragyogva be a talajt.

-Ne -mondta Kai -Mennem kell, szóval ne mondj semmit. A végén még egyáltalán nem indulok el.

-De..

-Kris nem fog menni. Lázad, mert nem kaptam semmilyen büntetést.

-Mi lenne ha-

-Suhonak szüksége van vagy Krisre vagy rám minden alkalommal. Nem engedhetem egyedül. Már így is túl sok mindent csinál egy magában.

Sehun nagyot sóhajtott -Bárhová megyek magammal fogom cipelni a pólódat.

Kai kuncogott -Már most is az enyém van rajtad.

-De mostanában már olyan illata van mint nekem -komorodott el.

-Sehun -hangja van komoly volt -Nem akarlak megijeszteni vagy ilyesmi, de....-harapta el.

-De?

Újra elmosolyodott -Semmi -összetapasztotta ajkaikat és lágyan megcsókolta Sehunt. Utána megérintette Sehun pocakját -Ne fáraszd túlságosan aput, oké?

-Kai.

-Hm? -Kai felnézett Sehunre.

-Óvatosan.

-Úgy lesz.



-Engedj el -mondta Kai Sehunnak, aki ráakaszkodott a karjára -Hamarosan találkozunk -puszilta meg Sehun homlokát és megsimogatta a hasát, majd elszaladt egy alagútba, ahova Sehunnak nem szabadott.

-Hamarosan visszajön -veregette vállon Baekhyun. Sehunnak már hiányzott Kai. De nem tehetett semmit, csak sóhajtott, és folytatta a munkát a barlangban.

-Sehun? -kiáltotta valaki, mikor épp a tányérokat gyűjtötte össze az ebédlőben.

-Igen? -fordult szembe a nővel.

-Lennél szíves vigyázni ma a gyerekekre? Dolgom van.

-Oh. Persze.

-Tényleg? Remek. Az óvoda a a-

-Tudom, hol van -mosolygott Sehun.

-Köszönöm szépen. Taníts nekik, amit csak akarsz.

Sehun bólintott, és azonnal elindult a lyukba, amit óvodának hívtak. Ekkor pillantotta meg  Krist felé sétálni. Sehun azonnal megfordult.

-Sehun!-kocogott fel Sehunhoz, megragadva a karját, hogy megfordítsa.

-Ne haragudj. De nem hiszem, hogy beszélnünk kéne.

-Sajnálom.

-Uh?

-Semmi sem a te hibád, csak ezt akartam mondani.

-Várj.

-Igen?

-Én ... meg akartam kérdezni tőled valamit.

-Már megint? -mosolygott Kris -Mi az?

-Mit...tennél...ha visszakapnád a testet? 

-Attól függ. Lehetséges, hogy Sehun visszajön, ugye?

-Nem tudom. Én ... soha nem éreztem a jelenlétét.

-Még így is, van rá esély, ugye?

Sehun le akarta harapni a nyelvét, már csak azért, hogy egyáltalán belekezdett ebbe -Nem .. Úgy értem .. az babámmal ..

-Nem a tiéd. Viszont az öcsém gyereke. Szóval gondolom, el kell viselnem. De gondolod, hogy visszatérhet?

-Nem vagyok biztos benne.

-Az nem egyenlő a lehetetlennel.

-De..

-Sehun -Kris megállította magát és megköszörülte a torkát -Valamit el kell mondanom. Van időd?

-Mennem ké-

-elhinnéd, ha azt mondanám, hogy szeretlek?

Sehunnak leesett az álla -M-mi?

-Hadd mondjam ezt el. Kérlek. Még mindig látom. Még mindig akarom. És tudom, hogy még mindig szeretem. Még ha te is vagy a testében. Nem jelenti ez azt, hogy téged is szeretnem kéne?

-Te ..összezavarsz.

-Add őt vissza nekem, Sehun. Kérlek - Kris szeme kezdett pirosodni -Ha még van egy kis esély....te még mindig élhetsz akármelyik testben, de én nem kaphatom őt vissza, ha te nem adod.

-Kris ...

-Én nem utállak. Esküszöm. De ... Kérlek. Tudom, hogy lehetséges. 

-Mi lesz velem? -Sehun a sírás határán volt.

-Azonnal Kai-al lehetsz, amint találunk egy másik testet.

-Akkor...boldog leszel?

-Vissza akarom kapni.

Sehun keze automatikusan a gyomrához kapott. 

-Gondolkodj rajta, Sehun.




Sehun viszajött a szobájába, miután egy hosszú és fárasztó napot töltött a gyerekekkel játszva. Azonnal az ágyra zuhant. Azt akarta, hogy Kris boldog legyen. Még most is, Kris volt a legfontosabb. És igaza volt. Mi van, ha van rá esély, hogy az eredeti Sehun újra élhet. Szinte semmi, Sehun sejtette. Az agya meghalt, mielőtt a testet meggyógyították. De ha Kris továbbra is perzisztens szándékozik maradni, Sehun meg adja neki amit akar. Elvégre is, Kris miatt jött ide.

Újból felült -Meg leszel nélkülem? -suttogta Sehun a babának.