SUI GENERIS: Nyomorúságos tárgyalás

Kainak vissza kellett cipelnie Sehunt a szobába, mert az utóbbi nem volt hajlandó elhagyni a lyukat. Sehun szándékosan hagyta (büntetésképp), hogy Kai egészen a nagy csarnokig a karjaiban cipelje. Mikor Kai lefektette az ágyára, Sehun bele kapaszkodott a karjába, és arra kérte, hogy csatlakozzon hozzá

-Előbb még el kell intéznem pár dolgot -mondta Kai gyengéden.

-Maradj -Sehun suttogta.

-Hamar visszajövök.

-A babád mindig hányni akar, ha nem vagy itt.

Kai elmosolyodott Sehun enyhe duzzogásán, majd letérdelt az ágyra. 

-Rendben. Akkor menj aludni -húzta magához közelebb.

-Mi lesz most? - Sehun motyogta Kai kulcscsontjára.

-Attól függ, Suho és az apja hogy dönt.

-Suho rendes ember. Legalábbis azt hittem...de

- Jó ember. Senki sem rossz itt, Sehun. Többé nincs időnk vagy okunk, hogy rosszat játszunk. Gyakorlatilag versenyt futunk az idővel, mindent kiélvezünk amit lehet. Ugyanakkor megvédünk mindent, ami maradt.

-Nem akarok erről beszélni.

-Oké.



-Sehun -Kai hangjára ébredt fel -Engedj el. Megyek szerzek valami reggelit.

Sehun rájött, hogy szinte szétszakította Kait az éjszaka folyamán, szóval gyorsan visszahúzta karjait és engedte, hogy elmehessen. Kai azt mondta, csak egy pillanatra lesz távol, de sokkal később tért csak vissza, egy darab kenyérrel és egy korsó vízzel.

-Tessék - Kai leguggolt, és letette Sehun elé a dicsőséges reggelit. Sehun kikapta a kezéből, és enni kezdett. Igen, még mindig dühös volt erre a nyamvadt emberi fajra. De képtelen volt dühös maradni Kaira és Krisre. Krisre azért nem, mert a test megszokta már, hogy hisz és bízik benne. Kaira pedig azért nem, mert a Sehunban élő személy arra kényszerítette Sehunt, hogy ne legyen dühös. Annyira nyilvánvaló volt, hogy Sehunnak semennyi irányítás sem jutott.

-Összezúztad a bordáim tegnap este - Kai vigyorgott. 

-Miért voltál el olyan sokáig? - hangzott reszelősen. 

-Nagyjából csak 10 percet maradtam távol.

-Az sok. Majdnem összehánytam az egész szobádat.

Kai kuncogott. 

-Nem ölelhetsz 0/24-ben 

-Miért? A te babád nem? Miért nem ölelsz 0/24-ben? 

-Még mindig dühös vagy.

-Nem.

-Nézz ide. Hé - Kai felemelte Sehun arcát az állánál fogva, hogy a szemébe nézhessen -Nem érdekel, hogy emberi csecsemő vagy Lélek baba. A miénk. És sok nehézségen kell majd keresztül mennünk. De én nem tehetek semmit, ha még mindig vannak érzéseid Kris iránt.

-Mi- Sehun össze volt zavarodva.

 -Tárgyalást tartanak. Hamarosan. És .. ha azt mondod, hogy szereted Krist, olyan lesz mintha kényszerítettelek volna. És akkor kirúghatnak innen.

-De ... nem tudok hazudni. Én szeretem Kr- megállította magát, mivel furcsa érzése támadt.

-Hé, jól vagy? 

-Igen.

-Nem mondhatod el nekik, Sehun. Még ha szereted is őt. Legalább gondolj rám. Hogyan érezném magam, ha azt mondtad, hogy szereted Kris, annyi ember előtt.

Sehun belegondolt. Lelkek őszinték voltak. De Kai mindig olyan jól kezelte, ha Sehun azt mondta, szereti Krist. Még mindig annyi időt adott Sehunnak, amennyire csak szüksége volt.

-Készen állsz? - Kai kérdezte 

-Nem lehet, hogy....nem megyünk?

-Nem -Kai sóhajtott szomorúan -Kris rosszkedvű lesz  ma. Jobb, ha felkészülünk. Gyerünk -állította talpra Sehunt Kai.

-Várj. Ez a tárgyalás...?

 -Nekem lesz - mosolygott Kai -Te mindenképp maradsz. Tehát ne aggódj. Legrosszabb esetben kivégeznek engem,

 -Mi ?!

 -Igen. Nem engednének el. Mi történnek, ha elkapnának a Hajtók és felfedeznék ezt a helyet?

Sehunt nem érdekelték ezek az emberek, de ha Kai élete veszélyben van akkor mindent meg tesz, amit csak tud. 

Kai két kezébe fogta Sehun arcát, majd megcsókolta. Sehun hagyta magát belefeledkezni a csókba, kezeivel Kai pólójának a hátulját markolászva. Örökre meg akarná tartani az embert.

-Ha túl nehéz, akkor dönts Kris és a baba között - mondta Kai -Nem kell, hogy engem válassz.

-Huh? 

Kai kihúzta Sehunt a szobából.




-Kai - kapaszkodott Sehun Kai ingujjába, ahogy közeledtek a szobába, ahol a hivatalos találkozókra került sor. Ideges volt, azok a barbár emberek között lenni, félt.

.Minden rendben lesz. Ne aggódj.

Beléptek a szobába. Úgy nézett ki, mint a nagyterem, csak téglalap alakú, és nem voltak lyukak a falon. Mindenki ott volt, néhány bámultak, néhányan dühösen meredtek Kaira és Sehunra, ahogy besétáltak.

-Ülj le - mondta Suho. Kai jelzett Sehunnak, hogy üljön a földre, ő maga pedig állt, ahogy Kris és Suho is  -Szóval, doki. Igazolja, hogy Sehun terhes, ugye?

-Igen - válaszolt Doki a sarokból. 

-Sehun, Beismered? - Sehun tétován bólintott -És Kai. Te vagy az oka?

 -Igen, én vagyok -válaszolt Kai. 

-Vágj a közepébe, Suho - szólt közbe Kris -Bűnt követett el. Ismeri a szabályokat. A test nem az ő tulajdona!

Ezek az emberek. Ott lent volt egy vágóhídjuk, erre föl itt arról beszélnek, hogy ki birtokolja emberek testét. Sehun ki akarta nevetni őket.

-Mit kéne akkor tennünk, Kris? -Suho kérdezte -Lőjük le a szabályok szerint?

-Nem csak az ő hibája - szólalt meg Sehun, és Kai rámeredt, kérlelve, hogy maradjon csöndben.

-Akkor, Sehun. Hát nem azért jöttél ide, hogy egyesülj Krisel? Nem érzel valamit iránta, ahogy eddig mondtad? 

-Én .. -Sehun felnézett Kai ideges arcára -Én..

-Csak végezzétek a büntetés. Ha meg akarsz ölni, csak rajta. De mi lenne az értelme? A baj megtörtént, ugye? Csak veszítenétek a fennmaradt emberekből -beszélt Kai magának.

-Kainak igaza van - állt fel Lay. Kris vetett rá egy vérfagyasztó, bizalmatlan pillantást -Már most hordja Kai gyermekét. Krisnek meg kéne tanulnia felnőni, és elengedni, mikor az idő azt kívánja. Sehun sokkal több időt töltött Kai-al, mint Krisel valaha. Azt hiszem, nagyjából mindenki tudja, hogy ez így van. Ez így önmagában bizonyítja, hogy Kai nem kényszerítette semmire. 

-De tuti biztos, tudta, hogy ez egy parazita! - rikácsolta Kris.

-És akkor mi van?! Talán a Lelket szereti, nem a testet! Miért vagy ennyire szűk látókörű?!

Kai előrelépett, távolabb Sehuntól. A Lélek oda akart mászni hozzá, és meg akarta ölelni a lábát, de inkább a helyén maradt.

-At van, hogy akkor a férget kellett volna megdugnia! Azt akarod mondani, hogy ha a Lelket áttesszük egy másik testbe, akkor is szeretnéd, Kai?! - kérdezte Kris hevesen -ÍHa így van, akkor gyerünk, tegyük azt! És akkor mindannyian boldogok leszünk. De nem lehetünk, mert nem akarja elárulni, hogyan vehetnénk ki azokat a szörnyű teremtményeket az emberi testekből! 

-Kris! Ne beszélj így róla! -kiabált vissza Kai -Komolyan, csak vissza akarnád kapni a testet még akkor is, ha élettelen?!

-Ez hülyeség, Kris! -mondta Krystal is -Úgy is akarnád a testet, hogy már Kai gyerekét hordozza?! Megőrülték?

-Elég! -ordította Suho -Nem azért vagyunk itt, hogy megvitassuk, ki Sehun tulajdonosa. Sehun egyértelműen Kris szeretője volt. De mivel ez a Sehun azt állítja, hogy készségesen, magától tett mindent, azt javaslom, szavazzunk. Azok, akik azt akarják, hogy Kait kivégezzük? 

Lay számolt, és elmosolyodott -3. Nos, beleértve Krist, akkor 4.

-Akkor ez a vége, Kai nem megy sehova. Mindannyian tudjuk, mennyire szükségünk van rá -jelentette ki végül Suho. Minden ember talpra állt és elindult kifelé a teremből.

-Kösz -mondta Kai Laynek.

-Hé, én örülök nektek.

-Sehun? Jól vagy? -érdeklődött Kyungsoo, megveregetve a vállát. 

-Ez csodálatos! -szólt közbe Baekhyun - Lesz egy babánk, akivel játszhatunk - még Krystal is Sehun oldalára lépett és rámosolygott. 

-Kris. Hyung -szólította meg Kai, mikor Kris elhaladt mellettük. 

-Ne szólj hozzám. Csak .. ne - motyogta, és peckesen elvonult. 

-Kris -ezúttal Lay szólalt meg, mögötte futva.

-Te egyszerűen annyira önző vagy, Lay -fordult felé Kris, és fájdalmas arccal szólt -Csak azért, mert nem fogadlak el, te mellé állsz.

-Nem, én nem vagyok az a típus. Kris, talán-

-Mi? Azt hiszed, hogy kúszva jövök érted, ha ez a testlopó elutasít? Nem ebben az életben.

-Kris.

Kris leintette, és kiment a teremből. 

-Mi folyik itt? -kérdezte Kai Laytől. Sehun is csodálkozott, hogy miért veszekednek ők állandóan.

-Semmi ... Mindegy! Ünnepelnünk kell! 




Határozd meg az ünneplést. A Lelkek csendes vacsorákkal ünnepeltek. Az emberek vad bulikkal. De a kevés anyag miatt gyengén kellett tartani a bulit.

Kyungsoo, Krystal, Lay és Baekhyun Kai szobája köré gyűltek és azt beszélték meg, milyen nemű lehet a baba.

-Várj. Miért ülsz olyan kényelmetlenül kellemetlenül? -kérdezte Baekhyun, nevetgélve, ahogy Sehun Kai ölében ült, az utóbbi karja a dereka körül. De még csak be se fért az ölébe.

-Nem bírja ki, ha nem ér hozzám -gúnyolódott Kai. 

Sehun hátrafordult, hogy dühösen bámuljon rá, amiért ilyen megalázót mondott. Nem volt ünneplős hangulatban. Kris folyamatosan eszébe jutott, és a szavai még mindig a fülében visszhangoztak.

-El kell mennem a mosdóba -mondta Sehun, és leszállt Kairól. 

-Mennem kell, vagy meg leszel és nem ájulsz el félúton nékülem? -vigyorgott Kai.

-Tudom kezelni -válaszolt Sehun, és kisietett a szobából. 

Belefutott Krisbe a mosdó előtt. Nagyon közel ült a folyóhoz -K-Kris -sikkantotta. Kris kicsavarta fejét, és felnyögött, amikor meglátta Sehun. 

-Hagyj békén.

-Be .. Beszélhetnénk egy pillanatra?

-Nem, nincs mit mondanom neked.

-Kérlek. Ne haragudj rám. Mit tehetek, hogy kompenzáljam?

Kris felállt, és szembefordult Sehunnal -Mondd el, hogyan lehet kivenni a lelkeket az emberekből. 

Sehun megharapta az alsó ajkát -Nem tehetem. 

-Akkor csak menjen el. Azt hiszed, csak miattad nem próbálkozunk tovább a paraziták kivevésén? Még több Lelket fogunk majd el. Nem fogjuk feladni.

-És ha tudnád, hogyan kell a kivenni őket, akkor nem ölnétek meg mindet?

-Természetesen nem - Kris hirtelen felkapta a fejét. 

-Megígéred?

-Igen. Miért akarnánk megölni a fajtádat, ha tudnánk egy módot amivel mindkettő fél túlélheti?

-Akkor nem leszel többé dühös Kaira?

Kris bólintott. 

-Majd .. gondolkozom rajta -motyogta Sehun. 

-Tök mindegy -arca újra lehervadt -Csak azért, mert terhes vagy, azt hiszed, ő komolyan gondolja az érzéseit? A testet szereti. Ne mondd nekem, hogy szeretne egy rovart. 

-Szeret engem.

Kris gúnyosan felhorkant - Nem. Az arca megváltozott, amikor megkérdeztem, hogy akkor is szeretne-e, ha egy másik testben lennél. És a baba. Nem tiéd. Csak az övé. Ti nem így szaporodtok, nem igaz?

Ez fájt. Azt hallani, hogy a baba nem az övé, nagyon fájt.    




Amikor Sehun visszament a szobába, senki nem volt ott kivéve Kait. 

-Hol van Lay?

-Azt mondta, beszélni fog Krisel, majd  megy aludni Baekhyun szobájába. Hogy legyen saját helyünk. Gyere ide. 

Sehun odament, hogy leüljön Kai lábai közé az ágyra. Kai közelebb húzódott, és felült Sehunnal középen. 

-Kai.

-Hm?

-A gyerek tényleg az enyém is?

Kai sóhajtott -Hadd kérdezzek valamit. Zavar téged, hogy nem Lélek vagyok?

Sehun megrázta a fejét. 

-Akkor csak gondold azt, hogy az én részem vagy -mondta Kai -Mindenem neked adtam. Mostmár a részem vagy Sehun.

Miért nem lehet minden ember ilyen? 

Sehun Kai mellkasába fúrta az arcát és szippantott egyet, csak mert szerette az illatát.

-Meg...megérinthetem? A babát? -kérte Kai. 

Sehun elhúzódott, és boldogan mosolygott a gondolatra, hogy Kai megérinti a hasát. Ez az érzés talán a babáé volt.

Kai elfektette Sehunt az ágyon és fejét Sehun hasára helyezte.

Anélkül, hogy észrevette volna, Sehun kiengedett egy kuncogást -A baba annyira szeret téged -suttogta Sehun, beletúrva Kai hajába. 

-Természetesen. Ő az enyém. Pont annyira, amennyire a tiéd is.