(OS) egy ragtapasz a sebeidért (egy csók a szívedért)

(FORDÍTÁS)

-Gyerünk Mei, indulni kell a suliba -mondja Wu Fan, a Hello Kittys táskát egyik vállára dobva, miközben kitárja karját egy hatalmas mosoly kíséretében. A kislány odaugrik, hajában masnival mindkét copfján.

-Később értem jössz, apu? -kérdezi tágra nyílt szemekkel. Wu Fan bólint és összezárja kezét az apró mancsok körül, védelmezően.

-Ott leszek, amint tudok rendben? Csak várj a tanárral, amíg odaérek.

Mei vadul bólint és követi Wu Fant ki a házból, egyensúlyozva a küszöbön, majd ráugrik a fa fedélzetre. A ruhája egy kicsit túl nagy neki, és az ujjai a könyökéig lelógnak, az alja pedig messze a térde alá ér. Az egyik cipőfűzője kikötődik, és ő várakozóan pislog rá.

Wu Fan sóhajt és lehajol, ujjai ügyesen visszakötik a fűzőt.

-Légy óvatos kicsi, nem akarsz elesni és megütni magad.

Mei kacag és belehúz Wu Fan hajába, kiérdemelve egy szisszenést az utóbbitól.

-Hé! -mondja Wu Fan, csiklandozva a kislány pocakját és mosolyog a sikolyokon -Ne szórakozz Apu hajával.

Egy ajtónyitás hangja hallatszódik a közelből, mire Wu Fan odanéz és megpillantja a szomszédjukat, aki vidáman méregeti őket.

Yixing vigyorogva támasztja az ajtófélfát, egy csésze kávéval a kezében.

-'Reggel, Yixing - köszön WuFan, miközben egyik karját Mei dereka köré fonja és óvatosan felemeli, Mei táskája a másik vállán.

-Hé, Wu Fan. Frissen és korán?

Wu Fan horkant egyet, és Mei ad neki egy cuppanós puszit a nyakába.

-Igen, mint mindig. Neki köszönhetően -bök fejével Mei felé, mire ő küld egy sértődött pillantást és arcát apja vállába temeti. Yixing kienged egy kis nevetést és kortyol egyet a kávéjából.

-Mész ma a fősulira? -érdeklődik WuFan.

-Pár óra múlva kezdek.

Wu Fan elmosolyodik.

-Rendben, hát, akkor legyen jó napod!

-Neked is - mondta Yixing, majd hozzátette -Rád is vonatkozik, Mei.

Mei felnéz rá, teli szájból elvigyorodik és megpróbál egy szívet formálni a karjaiból, de csak annyit ér el, hogy könyökével orrba vágja WuFant.

-Viszláát Yixing bácsi -mondja és Yixing integet neki.


~*~


-Mit tanultál az iskolában? -Wu Fan kérdezi, miközben sürög-forog a konyhában. Valami éget szag terjeng és WuFan átkozza a döntését, hogy megpróbál csinálni valami elfogadható ételt. Mei nem néz fel az asztalról, figyelme szinte teljesen a rajzoláson.

-Szavak összetételéről tanultunk -mondja, aranyosan kidugva nyelvét, ahogy koncentrál. Wu Fan fintorog, miközben megpróbálja kiszedni a tojáshéj darabokat a tálból, ahová feltörte.

-Aha -mondja korlátozott figyelemmel -Érdekesen hangzik -Mei kiad egy elismerő hangot és feltartja a rajzát.

-Nézd apu, lerajzoltam a családunk! Ez vagyok én, és ez meg te, látod? Nagyon hosszúak a lábaid.

Wu Fan odanéz, és elmosolyodik.

-Nagyon szép lett, kicsim. A lábaim tényleg hosszúak, mi? -mondja, megjegyezve, hogy Mei rajzán a lába valóban annyira hosszú, hogy a teste és a feje szinte nem ott sincs. Mei bólint.

Hirtelen beszűrődik kintről egy hang, ami azt sejteti, hogy összetörtek valamit. WuFan keze megáll a levegőben, az egyikben egy fakanállal, a másikban pedig a tállal. Mei meglepettnek tűnik és gyorsan hátra fordul.

Valaki kiabál, és ezt követi egy hosszú káromkodás olyan szavakkal, amilyeneket WuFan igazán nem akart, hogy Mei halljon.

-Mi a baj? -kérdi Mei, és Wu Fan megrázza a fejét, aggódva ráncolva szemöldökét. Mindkét tárgyat a kezéből leteszi, úgy megy oda az ajtóhoz.

-Nem vagyok benne biztos - mondja csendesen, mielőtt visszafordul Meihez -Maradj itt, rendben baba? Apu visszajön egy pillanaton belül.

Kinyitja az ajtót, és kimegy a verandára. Levegőhöz kap, mikor meglátja Yixingt a szomszédban a földön térdelve, fejét lehajtva. Csak egy vékony fehér pólót visel, ami épphogy túl lóg a derekán, megpihenve körülbelül a combja közepén. Wu Fan valószínűleg zavarban lett volna, ha nem fogja el az erős aggodalom, mikor megpillantja a vörös vágásokat Yixing arcán.

-Jól vagy? -siet át WuFan. Lehajol és észreveszi, hogy Yixing szeme csillog az elfojtott könnyektől. A karcolások az arcán közelről még fájdalmasabban néznek ki; élénkpirosra festve bőre azon részét.

Yixing bólint, és tenyere sarkával megdörzsöli szemét.

-Jól vagyok. Azt hiszem, a szakítás sosem szórakoztató -mondja egy fanyar mosollyal.

-Ez nem ad senkinek okot arra, hogy ezt tegye veled -válaszol WuFan a karcolásokra mutatva. Yixing felhúzza orrát.

-Igen ő a legköcsögebb pasi, akivel valaha találkoztam -mondja -Sajnálatos, hogy ilyen sokáig tartott míg rájöttem.

Wu Fan a mondat második felét már szinte nem is értette, mert figyelme fenn akadt a tényen, hogy Yixing egy "pasival" járt és ennek a következtetésein.

-Pasi?

Yixing ránéz.

-Igen, férfi. Miért talán prob - probléma?

Wu Fan nyel egyet mielőtt megrázta a fejét, mert természetesen nem az, és különben is, most nincs ennek itt az ideje- Yixing megsérült, és egyértelműen ideges is, az utolsó dolog, amire szüksége van most az egy ítélkező szomszéd.

-Gyere be - ajánlja Fel WuFan, ujjait Yixing csuklója köré fonva -Épp vacsorát csinálok. Azt hiszem, van egy pár Dóra a felfedező-s sebtapaszom félretéve valahol -Halvány elégedettséget érez, mikor Yixing szája remegve mosolyra húzódik.

-Ezt otthon is meg tudom csinálni.

-Ragaszkodom hozzá -mondja WuFan - És biztos vagyok benne, Mei több, mint boldog lesz, hogy vendégünk lesz vacsorára.

Yixing küld neki egy hálás pillantást.

-Rendben, de engedd meg, hogy előbb felhúzzak egy nadrágot.

És ezúttal, WuFanban van annyi tisztesség, hogy elpirul.


~*~


Nem téved Meivel kapcsolatban, mert amint Wu Fan bejelenti, hogy Yixing velük marad pár órát, a kislány eldobja ceruzáit és odaszaladva átöleli Yixing lábát, belemarkolva a farmerba.

-Yixing bácsi, gyere rajzolj velem!

Yixing ügyesen kiszabadítja magát az apró kezek közül és hagyja, hogy Mei odavezesse a konyhaasztalhoz, miközben WuFan visszatér a főzés rémálmához. Egy mosoly játszadozik az ajkán, mikor Yixing lerajzolja Meit egy hercegnő kosztümben, tündérszárnyakkal Mei nagy örömére, aminek következtében Yixing hasára ugorva átöleli őt.

-Most óvatosan kicsim -mondja a konyha pult mögül WuFan -Nem akarod bántani Yixingt, ugye?

Mei megrázza a fejét, mégse tesz semmiféle mozdulatot, hogy elhúzódjon, miközben ide-oda dobálja a testét.

-Yixing bácsi már amúgy is megsérült, apu - mondja, és Wu Fan, megkésve, rájön, hogy teljesen megfeledkezett a karcolásokról Yixing arcán. Biztos látszik rajta, hogy bűntudata van, mert Yixing csak legyint egyet egy mosoly kíséretében.

-Nem olyan vészes, Mei -mondja, és Mei visszaül az ölébe, száját biggyesztve.

-Kicsim, menj nézd meg, hogy találsz-e néhány sebtapaszt Yixing számára -szól WuFan, és Mei engedelmesen lecsusszan Yixing lábáról, apró lábain beszaladva a szobájába.

-Ne, ne aggódj emiatt - mondja, WuFan elé sétálva, megragadva a pult szélét -Ami fontosabb, az ez a rendetlenség, amit vacsorának hívsz -Wu Fan tátott szájjal meredt rá, sértődötten.

-Szóval ez történik, ha meghívlak vendégségbe.

Yixing nevet és odamegy, mellétámaszkodva enyhén oldalba könyökli.

-Hát jó neked, hogy tudok főzni - mondja, kikapva az edényt WuFan gyenge szorításából. A következő vigyor, ami megjelenik az arcán felfedi tökéletes fogsorát és Wu Fan szórakozottan megjegyzi a gödröcskét a szája mellett.

Félbe szakítja őket egy sikoltás, ahogy Mei visszajön a szobájából, kezében egy tucat különböző Disney témájú sebtapasszal, kijelentve, hogy Yixingnek mindet viselnie kéne.


~*~


Valahogy kellemes, hogy ott van egy vendég vacsorára, és WuFan mosolyog, könnyedén nevet minden alkalommal, akárhányszor Yixing megpróbálja lenyűgözni Meit- igazán boldognak érezve magát hosszú idő után újból.

Késő van már, és Wu Fan lekapcsolja a lámpát Mei hálószobájában egy kattanással és halkan becsukja az ajtót, majd lábujjhegyen visszaoson a folyosón, oda ahol Yixing vár, habozva az ajtónál.

-Köszönöm a ma estét - mondja halkan és Wu Fan bólint. Kicsit elvigyorodik Mei sebtapasz választásán - egy világos rózsaszín Csipkerózsikás darab van elhelyezve Yixing arcán. Yixing viszont úgy néz ki, mint akit egyáltalán nem zavar, tekintete továbbra is folyamatosan Wu Fan arcán maradt.

-Csak olyan hálás vagyok a segítségért. Ha van bármi, amit tehetek érte-

-Semmi baj Yixing, nem nagy ügy. Megértem, milyen nehezek tudnak lenni a szakítások. Mármint, meg kellett birkóznom azzal is, mikor a feleségem megszökött egy másik férfival, szóval igen, egész jól megértem a szakításokat -nem akarta, hogy hangja keserűen hangozzon, mégis úgy sikerült.

Yixing csak ránéz pislogva, szempillái csapkodnak az ajtó fölötti lámpa neon fényében.

-Sajnálom -mondja csendesen.

Wu Fan megrázza a fejét.

-Ne tedd. Itt hagyta nekem a világ leggyönyörűbb kislányát.

Yixing ajkai szelíd mosolyra húzódnak és hümmög egyet egyetértésként. Ott állnak egy pár pillanatig, Yixing esetlenül egyik lábáról a másikra állva, WuFan pedig kezével a nadrágja zsebében.

-Hát, azt hiszem, majd találkozunk frissen és korán holnap reggel -mondja Yixing, fejét oldalra döntve, egy apró mosollyal. Wu Fan halkan felnevet.

-Igen.


~*~


Öt perc múlva vége a sulinak és WuFan egy megbeszélésen ragadt. Kényelmetlenül fészkelődik a helyén, menni akarna, de a főnökét ez látszólag egyáltalán nem érdekli; ehelyett tovább hablatyol a nyereségekről és biznisz növelésről. Ott egy óra, pontosan az asztal fölött elhelyezve és WuFan végig azt bámulja, tekintete követi a másodperc mutató kattogását. Sóhajt egyet, mikor felfogja, hogy megint késve fogja felvenni Meit. Kinyitja a telefonját az asztal alatt, keresve valakit a névjegyzékben, aki felvenné helyette a kislányt. Egyre kétségbeesettebb lesz- mindenki úgy tűnik, vagy túl messze lakik, vagy valamilyen más baja van - mikor megpillantja és megáll a "Zhang Yixing" név fölött. Orrát ráncolva felnéz az órára, mintha megpróbálná lelassítani az időt. Nyilvánvalóan, ő nem egy Idő Úr, szóval inkább gyorsan bepötyög egy üzenetet, remélve, hogy Yixing még időben látni fogja. Néhány másodperccel később rezeg is a telefonja, közvetítve Yixing beleegyezését és WuFan látványosan ellazul, majd visszaüzen hálásan.

Mikor WuFan hazaér, Yixing és Mei a verandán ülnek és Mei épp valami taps játékot tanít a fiúnak. Yixing hibázik, és Mei nevet, ujját csóválva bosszúsan.

-Nem, ezt így! -mondja, kis kezeivel irányítva Yixingét. Yixing megértően hümmög és épp leutánozná, mikor megpillantja WuFant. Mosolyog, szeme apró félholdakká ível és a gödröcske megjelenik.

-Apa! -sikkant Mei, aki szintén észrevette WuFant, odaszalad és ráugrik egy ölelésért. Wu Fan kuncog és felveszi a lányt, körbe fordul vele egyszer, majd leteszi.

-Yixing bácsi hozott haza -mondja boldogan vigyorogva.

-Tudom. Én kértem meg.

Mei még egyet sikkant és tárt karokkal megfordul.

-Vett nekem fagyit is Apu!

Wu Fan ránéz Yixingre és felvonja a szemöldökét.

-Igen?

Yixing beharapja ajkát, nem biztos benne, hogy most bocsánatot kell-e kérnie vagy sem. Mei, teljesen tudatlanul elkezd úgy csinálni, mintha egy repülőgép lenne és elszórakoztatja magát azzal, hogy körbe repüli az udvart. Wu Fan kihasználja, hogy elterelődött a lány figyelme és odamegy Yixinghez megköszönni.

-Nem kell elkényeztetned, tudod - mondja, és Yixing bólint,mosolyogva figyeli ahogy figyeli Mei pörög egy kört, mielőtt visszazuhan a fűre.

-Tudom, de szerettem volna. Szeretem a gyerekeket.

Wu Fan nevet -Azt látom.

Yixing hátradől, még mindig a földön ülve, lábát keresztbe téve - Wu Fan elképesztően magasnak érzi magát mellette, szóval ő is lehuppan a földre, figyelve arra, hogy nehogy elszakadjon az öltönynadrágja. Egy szinte szomorú arckifejezés szel át Yixing arcán és WuFan összeráncolja a szemöldökét.

-Mi az?

Yixing ránéz, és megrázza a fejét, haja a szemébe hullik.

-Semmi -mondja, miközben ujjaival játszik -Talán csak az, hogy, mivel nekem sosem lehet sajátom, még jobban imádom őket.

Wu Fan majdnem rákérdez, hogy miért. de válasza a torkában akad, mert oh, igaz is. Sosem találkozott még olyannal, aki ennyire nyílt lett volna a homoszexualitásával kapcsolatban, mint amilyennek Yixing tűnik és ez meglepi. De ennek ellenére WuFan mellkasát megcsapja egy kis empátia.

-Itt van neked Mei - mondja WuFan halkan -Ő nagyon szeret téged.

Yixing nem reagál, Meit figyeli, aki most fűszálakat fon össze. Wu Fan nyel egyet.

-És tudod, ha folyton fagyit fogsz vásárolni neki, mint ma, a végén még jobban fog szeretni téged, mint engem -mondja, kiérdemelve egy mosolyt Yixingtől.

Mei visszatér és a fűkoronát, ami készített Yixing fejére helyezi. Nagyon kicsi, alig fér Yixing fejére, de ügyes is.

-Most már te is egy hercegnő vagy, mint én! -mondja, tapsolva lelkesen. Yixing nevet és rögzíti a koronát, hogy rendesen a feje közepén legyen, rézvörös tincsei között.

-Még így is te vagy a legszebb hercegnő -mondja, megcsipkedve az arcát. Mei sikkant és elszalad, visszatekintve, mintha arra várna, hogy Yixing kövesse. Szóval igen, egyből talpra áll egy kiáltással, és üldözőbe veszi a pázsiton, szándékosan lassabban, és utána kap csak azért, hogy utána drámaian elvétse. Wu Fan fellazítja a nyakkendőjét és felkönyököl a térdére, ahogy figyeli a szórakozásukat. Csak néhány másodperc telik el mire elege lesz.

-A fenébe is -mondja, mielőtt félredobja a nyakkendőjét, és utánuk fut.

Nem hagyják abba a játékot egészen addig, amíg a nap elkezd lemenni, és Mei úgy dönt, hogy meghívja Yixingt vacsorára, ismét.


~*~


Már-már rendszeressé válik, hogy Yixing felveszi Meit az iskolából minden nap, majd átjön vacsorára. Wu Fan nem bánja - sokat segít neki, és egyébként is Yixing általában megfőzi az étel nagy részét.

-Tudod, tényleg nem kell ezt csinálnod - mondja WuFan, amint Yixing épp felvágja a húst az aktuális ételhez. Yixing csak forgatja a szemeit.

-Mi, és hagyjam, hogy főzz valami mérgezőt? Kérlek -horkant halkan -Különben is, a vacsora szebb, amikor a megosztják, nem igaz? -mosolya lágy és Wu Fan nem tehet róla, érez egy kis szikra törődést.

-Köszönet...tudod, mindenért.

Ő nem teljesen biztos abban, mi az a minden, de egészen biztos, hogy Yixing hatalmas súlyt vesz le a válláról és ezért, minimum hálás. Összeszedi a hatalmas papírmunkát,amit csinált egy halomba és a tetejére teszi a tollát, oldalra pillantva oda, ahol Mei elfoglaltan nézi a TV.

-Hogy megy a fősuli? -kérdezi Yixingtől, karba font kézzel. Yixing kiad valami kis hangot és elég kegyetlenül kockára vág egy hagymát.

-Elmegy. Gondolkodtam rajta, hogy megváltoztatom a diplomám.

-Ó? Mire?Mire?

-Zenére vagy valami, szerintem. Csak sosem vettem észre mennyire unalmas a közgazdaságtan egészen idáig -mondja egy nevetéssel. Néhány csepp olajat ünt a serpenyőbe és hátralép, ahogy a gáz fellángol alatta.

-Játszol valamin?

-Igen, gitároztam egy kicsit. És valamennyire tudok zongorázni.

Valami húzogatja Wu Fan pólója ujját és lenézve Meit pillantja meg.

-Mikor lesz kész a vacsora? -kérdezi és Yixing ajándékoz neki egy mosolyt a konyhapult mögül.

-Adj két percet,rendben, Mei?

-Igenis Yixing bácsi!

Yixing nevet és legyint egyet a levegőbe.

-Csak Yixing, Mei. Hívj Yixingnek.

Mei tiszteleg neki határozott tekintettel,majd visszasiet a TV-hez.



~*~


-Legalább hadd mosogassak el Yixing, istenem, nem vagy a házvezetőnőm! -mondja Wu Fan, Yixing mellé csusszanva a csaphoz, egy szivaccsal és egy koszos edénnyel a kezében. Yixing nevet és arrébb löki, de Wu Fan erőszakos marad dühösen súrolva a tányért a buborékok alatt. Könyökeik összeütköznek párszor és Wu Fan dúdolgat magában, valami nem létező dolgok, igazi dallam nélkül. Jó érzés, ha van valaki, valaki aki aki akarva segít és ad támaszt Wu Fannak, mikor szüksége van rá. Elmosolyodik, mert már csak Yixing az oldalán elég ahhoz, hogy elégedettség kavarogjon a szívében.

Yixing visszahózódik hirtelen, orrát felhúzva és gyorsakat pislogva. Megáll egy pillanatra, majd hangosan tüsszent egyet, magas hangon, kicsit csuklásba fulladva. Wu Fan visszatartja a nevetést és el törölgeti a tányért, amit épp tart.

Yixing megdörzsöli az orrát, ami után egy halom buborék az arcán marad. Wu Fan hallat egy "chh"-t és odanyúl, hogy lesöpörje finoman őket a hüvelykujjával. Ez egy kis félrecsúszás a részéről és mikor visszahúzódik, meglátja a halvány pírt, ami elindult felfelé Yixing nyakán az arcáig.

-Ne -mondja Yixing, visszafordulva az edényekhez -Hamis reményeket keltesz - Wu Fan ránéz;döbbenten egy pillanatra, mielőtt, megpillant egy apró mosolyt az ajkain. Köhint egyet, visszatéve a mosogatáshoz.

-Sajnálom -szólal meg, zavartság összeszorítja a gyomrát. Yixing közelebb hajol és néhány buborékot ken Wu Fan karjára, nevetve az utóbbi kerekre nyílt szemein.

-Semmi baj -mondja, ésW Fan tényleg azt kívánja, hogy bárcsak a szívverése lelassulna.


~*~



-Apa, rajzoltam egy képet! -kiáltotta Mei, lábait lóbálva, ahogy leül a székre. Mindegyik filcén ott van a teteje -veszi észre Wu Fan boldogan -nem igazán akar még egy lila csíkot az étkező asztalon. Akármi is az, amit Yixing aznap este főz, nagyon finom illatokat áraszt és Wu Fan gyomra beleegyezően kordul egyet. A képen elég nehéz megmondani, hogy a pálcika figurák mik is igazából, de abban biztos, hogy a kicsi, copfos, hercegnő koronás az Mei.

-Nagyon szép lett, Mei! - dicséri meg, odasétálva, hogy összeborzolja a haját. Mei lerázza, egy irritált tekintettel, majd büszkén mosolyog a rajzára.

-Látod, ez a családunk! -meséli, többször megbökve a papírt -Látod? Nézd! -Wu Fan bólint és lehajol, arcát a kislányéhoz nyomva, ahogy átnéz a válla fölött.

-Miért van három ember? -kérdezi összeráncolt homlokkal. Mei sóhajt.

-Ez vagyok én -mutat a lányra a rózsaszín ruhában. Wu Fan magában megtapsolja magát, hogy azt eltalálta -Ez te -folytatja rámutatva a sárga hajóra egy nyakkendővel -és ez pedig Yixing.

Yixingt egy hatalmas mosollyal és egy ponttal az arcán -valószínűleg a gödröcske -rajzolta meg. És Wu Fan érezte, ahogy szíve szaggatva megállt.

-Yixing? -kérdez rá és Mei bólint.

A zaj a konyhából eltűnt, és Wu Fan sejtette, hogy Yixing is figyel, ugyanannyira összezavarodottan, mint ő.

-Yixing nem...Úgy értem, ő nem igazán...része a családunknak..

Mei hangosan belélegzik és azonnal megüti Wu Fan mellkasát. Lehet, hogy az öklei picik, de még így is fájhat, és Wu Fan összerezzen az ütéstől.

-Yixing a család része! Én nagyon szeretem! -tárja ki szélesen a karját, hogy megmutassa, mégis mennyi az a nagyon. Wu Fan nyugtatólag egyik kezét a vállára helyezi.

-Tudom, hogy szereted, kicsim -mondta Wu Fan gyengéden.

- Te is szereted, nem igaz, apa?

Wu Fan érzi, hogy arca egy egészen sötét árnyalatú vörös színt vesz fel és igazán hálás, hogy háttal van Yixingnek, szóval a fió nem látja.

-Én-hát..kedvelem Yixingt, persze...

Mei összehúzza a szemét a férfira és lebiggyeszti az ajkát, Olyan mintha mondani akarna valamit, de egy elfojtott hang mögülük megállítja.

Wu Fan megpördül és megpillantja Yixingt. A fiú vállai ellazulva, alsó ajka remeg, miközben könnyek kezdenek csorogni az arcán. Van egy kis szünet, ahol Wu Fan csak néz rá, de aztán gyorsan odaszalad (néhány zsebkendőt összeszedve az út közben), hogy letörölje Yixing orcáit.

-Hé -szólítja meg gyengéd hangon -Mi a baj? Miért sírsz?

Yixing visszatart egy zokogást, és arrébb pislog néhány könnyet. A keze ökölbe szorul saját mellkasa előtt, olyan kicsinek és sebezhetőnek tűnve, hogy Wu Fannak fogalma sincs mit kéne tennie. Valami fortyog a háttérben és gőz emelkedik a tűzhelyen lévő lábosból.

-Szeret engem? -kérdezi halkan, teljes hitetlenséggel.

-Hát persze. Te vagy az ő Yixing "bácsi"-ja.

Yixing mosolyog a könnyein keresztül, szipogva egy kicsit. Wu Fan közelebb mozdul és kezét Yixing vállára helyezi és finoman megszorítja.

-Ne sírj Yixing, úgy néz ki, mostantól te is a család tagja vagy -mondja mosolyogva és egy hasonló szórakozott szikrát vél felfedezni Yixing szemében is. Yixing saját kezét a vállán lévőre helyezi, ujjai az ujjak közé csúszva.

-Köszönöm -mondja, és Wu Fan érzi, hogy eláll a lélegzete.

~*~



-Whee! -kiáltja Mei, Wu Fan karján himbálózva, ahogy sétálnak hazafelé a suliból. Forróság van, és Wu Fan megbánja, hogy nem vette le a zakóját, mert így érzi, ahogy a Nap égeti a hátát. Sóhajt és letörli az izzadságot az arcáról. Mei megáll a hintázásban, kis lába küzd, hogy lépést tartson Wu Fan hosszúival szemben.

-Ma is velünk ebédel Yixing bácsi? -kérdezi Mei, csillogó szemekkel nézve fel rá. Wu Fan összerezzen egy kicsit, ajkát összepréselve.

Ez az egész valami furcsa dolog határán táncol Yixingel, és Wu Fan nem teljesen biztos benne, hogy tetszik-e neki, ahogy a szívverése felgyorsul minden alkalommal, mikor Yixing rámosolyog, vagy az, hogy már csak a másik férfi gondolatára is törődés suhan végig rajta. Talán ez csak a válás tünete, hogy akárkinek a karjaiban keressünk menedéket, aki éppen ott van -ebben az esetben Yixing. Függetlenül ettől, nem biztos benne, hogy akarja, hogy ez folytatódjon.

-Ma este nem, kicsim -mondja, és Mei nyafog egyet, kitörve Wu Fan öleléséből. Összefonja karját és összehúzza szemöldökét.

-De én azt akarom, hogy átjöjjön!

-Nem kérhetjük mindig, hogy tegyen meg nekünk dolgokat, mert idegesíteni fogjuk.

-Nem! Yixingt akarom! -mondja, arca vörösödik a duzzogás erejétől. Wu Fan sóhajt és egy irracionális düh éled benne.

-Mei, ennyi elég! Ne légy nevetséges!

Van egy kis szünet, amikor Mei úgy néz ki sírni fog, aztán annyi, már szalad is az utcán, gyorsabban futva, mint ahogy Wu Fan képes követni az öltönyében. Pár másodperc alatt már el is tűnik a szeme elől, és Wu Fant elkezdi fojtogatni a félelem és aggodalom.

-Bassza meg -káromkodik, fel-alá sétálva az utcán -Nem mehetett messze.

Ellenőrzi a sikátorokat, a kis üzleteket az utcán, a jégkrém árust -de egyikük sem látta. Ahogy telik az idő, és csak nem talál semmit, rettegése egyre növekszik és az összes borzasztó dolog egyszerre jut eszébe, ami történhet Meivel -mint egy miniatűr horror film. Elüthette egy kocsi, elrabolhatták, vagy elveszhetett. Hirtelen ráébred, hogy ez a legrosszabb félelme -a félelem, hogy elveszíti őt.

Úgy dönt, hazamegy, hátha Mei is visszatér, aggodalom még mindig összeszorítja a szívét és mérgezi az elméjét. Még nincs otthon, szóval leül a lépcsőkre, arcát tenyerébe temetve. Előveszi a telefonját a zsebéből és a füléhez tartja, kezét végigfuttatva hajában.

-Igen! Yixing? -kérdezi -Veled van Mei?

-Aha, velem van.

Wu Fan kifújja a levegő, amit nem vett észre, hogy visszatartott, és a félelem gyorsan dühvé válik.

-Mióta van nálad?

-Úgy fél órája nagyjából?

-Mi az isten, Yixing! Miért nem hívtál?

-Én.hát, azt mondta ne tegyem, sajnálom én-

Wu Fan majdnem elejti a telefont, amikor meghallja az -Apa! -kiáltást és Mei felé szalad, megölelve a lábát. Visszateszi a telefont a zsebébe és karjait Mei köré fonja, közel húzva őt.

-Annyira örülök, hogy jól vagy! -mondja gyengéden, miközben Mei ráakaszkodik a pólójára, és csak akkor engedi el, mikor Wu Fan visszahúzódik -Annyira aggódtam érted, mindenhol kerestelek és azt gondoltam megsérülhettél volna, de nem tetted és -egyszerűen csak soha ne csinálj ilyet többet -Visszafordítja figyelmét oda, ahol Yixing hezitálva áll, tekintete tele aggodalommal.

-Fehívhattál volna vagy valami. Betegre aggódtam magam -sziszegte mély hangon. Meglöki a mellkasánál és Yixing megbotlik, kezei ökölbe szorulnak az oldalán.

-Ne haragudj -mondja Yixing, fejét lehajtva, de Wu Fan már rég túl van a racionálitáson ennél a pontnál, és odatrappol elé, összeszorított fogakkal. Yixing olyan félénknek tűnik, testtartása merev, előregörnyedt és mégis, ez valahogy még dühösebbé teszi Wu Fant.

-Nem érted, Yixing, nem érted meg, hogyan éreznek a szülők a gyerekeik iránt -kiáltja -és soha nem is fogod!

Dühösen fújtatva, megragadja Mei kezét és visszarángatja a házukba, távol Yixingtől, majd becsapja az ajtót.


~*~



Mei sokáig nem beszél vele, inkább csak ül az asztalnál, mintákat simogatva a fába. Wu Fan nézi őt egy darabig, aztán leül mellé és kezébe veszi a kezét.

-Mei...Kicsim..én-

-Nem kellett volna gonosznak lenned Yixingel -mondja hirtelen, homlokát ráncolva az asztalra. Apró ujjai ökölbe szorulnak és teste megrezzen kicsit. Wu Fan nyel eyget és közelebb húzódik, és fél karral átöleli.

-Az én hibám volt. Én mondtam neki, hogy ne szóljon neked, apa -Szeme csordultig volt könnyel és egy az asztalra hullott. Wu Fan gyorsan nyugtatgatni kezdi, megtörölve arcát.

-Semmi baj, tudom. Nem az ő hibája, és nem is a tiéd. Apu hibája, amiért ostoba volt, oké? -húzza az ölébe és oda-vissza ringatni kezdi, orrát a hajába fúrva -Sajnálom, hogy idegessé tettelek, de megijesztettél! Ígérd meg, hogy többet nem rohansz csak így el.

Mei bólint és felnéz rá, még mindig csillogó szemekkel.

-Megígérem -mondja remegő hangon. Wu Fan átöleli szorosan -De Yixingtől is bocsánatot kéne kérned -kifurakodik az ölelésből és gyengéd megböki az orrát. Természetesen igaza van, és Wu Fan csodálkozik, hogy mikor lett a 6 éves lánya jobb ember, mint ő.

-Hát persze, most rögtön megyek is -mondja Wu Fan, felállva a székből és Mei lelkesen bólogat -az egyetlen bizonyíték a könnyeire már csak a nedves csík az arcán, ahogy a fényesség visszatér a szemébe. Követi őt az ajtóig, és sok sikert kíván neki (megnevezve, egy cuppanós puszival az arcra), majd visszamegy a házba, hogy megkeresse a rajzfüzetét.



Wu Fan jó pár pillanatig ott áll Yixing ajtaja előtt, mielőtt kopog. Szinte azonnal kinyílik, és felfedi Yixinget egy szál trikóban. Arca kicsit elhalványul, ahogy meglátja Wu Fant.

-Um...szia -próbálkozik Wu Fan, ajkát beharapva -Bejöhetek?

Yixing nem mond semmit, de arrébb áll a küszöbről, jelezve Wu Fannak, hogy bejöhet. Wu Fan követi és mindketten leülnek.

-Yixing -kezdi Wu Fan -Csak bocsánatot akartam kérni.

Yixing kifújja a levegőt az orrán keresztül, és kicsit áthajol az asztal fölött, a bőr a karján sima. Felnéz Wu Fanra pupillái sötétek és kifürkészhetetlenek, kivéve a csipetnyi megbánást, ami tükröződik bennük.

-Nem, igazad volt. Nem tudom, milyen szülőnek lenni. Hínom kellett volna téged. Tényleg sajnálom -szavai elhalványulnak, és Wu Fan istenre reméli, hogy Yixing nem kezd el sírni.

-Yixing -ismétli, ujjait Yixing csuklója köré fonva -Semmi jogom nem volt ezt mondani. Fantasztikus vagy Meivel és mindig olyan hálás vagyok, hogy itt vagy mindkettőnknek.

Yixing nyel egyet és Wu Fan sóhajt, hirtelen átnyúlva odahúzza egy ölelésre. Yixing teste kicsi és kényelmesen befér Wu Fan karjai közé, amik köré fonódnak, kezei Yixing hátán, a fiú álla pedig a mellkasán pihen. Érzi, ahogy Yixing szíve vadul dobog, és fejben megjegyzi, hogy az ő szívverése is pontosan ugyanúgy tesz.

-Wu Fan -szólal meg Yixing, hangja elfojtva, Wu Fan mellkasa által és meleg levegőként jön ki. Wu Fan elhúzódik, hogy kezei Yixing vállára csússzanak. Yixing kicsit elpirult, és Wu Fan furcsán megnyerőnek tartja, de akkor Yixing ránéz azokkal a sötét szemekkel és akkor Wu Fan valami sokkal intenzivebbet lát örvényleni bennük. Ami valami meleget és tüzeset küld egyenesen Wu Fan hasába.

-Mondtam, hogy ne csinálj ilyeneket, mert csak hamis reményeket adsz -mondja finoman Yixing, és van egy veszélyes éle a hangjának, mintha Wu Fan valami kaotikus dolog szélén táncolna. De Wu Fan rájön, hogy talán pont ez -pont Yixing az, amire szüksége van.

-Mi van, ha igazi reményeket szeretnék? -kérdezi Wu Fan és alig van ideje észrevenni a sokkot Yixing arcán, mikor előrehajol és megcsókolja. Yixing levegőért kap, és ahogy kinyitja a száját, wu Fan becsúsztatja nyelvét, felfedezve Yixing szájának minden szegletét mohón. Yixing nyögése a torkán akad, kezét ökölbe szorítja Wu Fan pólóján, közelebb húzva őt, majd karját a nyaka köré fonja, hogy elmélyítse a csókot.

Wu Fan hátra tolja, le a padlóra egy puha puffanással és Yixing felível hozzá türelmetlenül, ahogy megragadja Wu Fan csípőjét és a sajátjához húzza. Ekkor történik, mikor Yixing keze a pólója alá csusszan, megpróbálva lekapni róla, hogy Wu Fan visszazökken és felül a lábaira, miközben pislog párat, elég kábultan.

Egy pillantás a padlón heverő Yixingre, aki kipirult, dögös, haja glóriába kuszálódva feje fölött, pólója épphogy felhúzódva annyira, hogy egy kicsit kilátszódjon a lila alsója -ez majdnem elég volt ahhoz, hogy Wu Fan elveszítse magát.

-Figyelj Yixing - kezdi, hangja remeg a visszatartástól -Most nem lehet....mármint, Mei vár rám, és én...én nem tudom, hogyan -hallgat el, remélve, hogy kevésbé néz ki zavarban, mint ahogy érzi magát. Úgy néz ki, nem,, mert Yixing ajkai remegnek, egy gyenge mosoly próbálkozással.

Yixing fel ül, kicsúszva Wu Fan alól egy sóhajjal. Mikor a tekintetük találkozik, Wu Fan egy pillanatra habozást lát átsuhanni Yixing arcán.

-De komolyan gondoltad? A csókot -kérdi Yixing, ajkát beharapva. Nem annyira zavarban, hanem inkább bizonytalanságból, a félelem, hogy félreérti megmutatkozott abban, ahogy idegesen ökölbe szorította a kezeit.

Wu Fan közelebb lép újra, kezével gyengéden megsimogatva Yixing arcát.

-Teljesen komolyan -mondja, és újból egyesíti ajkaikat. Ez alkalommal sokkal értékesebb, könnyű érintés tele érzelemmel és alig leplezett vággyal. Orruk összeér, amint Wu Fan eltávolodik kicsit, de mégis ott marad, élvezve Yixing meleg lélegzetét ajkain.

Yixing összeráncolja a homlokát, és Wu Fan csendben, irtó aranyosnak találja, ahogy szemöldöke összehúzódik.

-De én nem értem? -mondja, és Wu Fan feláll, de közben összekulcsolja ujjaikat, nem teljesen készen arra, hogy megszakítsa a kapcsolatot.

-Én sem -mondja Wu Fan őszintén - De azt tudom, hogy nagyon kedvellek. És meg szeretnék csókolni -a végét egy mosollyal ejti ki, és Yixing felhorkan, talpra állva. Rápillant összefont ujjaikra és a szája sarkai felfelé görbülnek,

-Én is meg szeretnélek csókolni, ha ez jelent valamit -válaszol és Wu Fan forgatja a szemét. Távozni készül, de Yixing ujjai erősen tartják, soha nem csúszva ki a szorításból. Wu Fan megfordul és ránéz, szemöldökét felhúzva.

-Akkor...átjössz vacsorára, vagy nem?

Yixing elvigyorodik


~*~

A vacsora békés. Ott ülnek hárman az asztalnál -Mei ragyogó hangulatban, mivel Wu Fan és Yixing kibékültek. Fel és le pattog a székén, random megjegyzéseket téve a dolgokról, amiket mind együtt kéne csinálniuk. Se Wu Fan, se Yixing nem említ semmit lehetséges változásokról a kapcsolatukban, és amúgy is Wu Fan szerint van még mit megbeszélniük, mielőtt elmondják Meinek.

Csak miután Mei ágyba lett téve, tudnak leülni együtt. Bár nem is igazán jutnak el odáig, mivel Yixing alig várja ki, amíg Wu Fan kicsit eljön Mei szobájától, máris közel rántja Wu Fant és megcsókolja. Wu Fan ellöki, egy ziháló nevetéssel az ajkain, végig rángatva Yixingt a folyosón vissza a nappaliba.

-Nem akarom felébreszteni Meit - mondja gyengéden, és Yixing hümmög egyet mélyen a torkából, végignyalva egy obszcén csíkot Wu Fan nyakán. Wu Fan újból arrébb tolja, arcát Yixing nyaka és válla közé temetve.

-Hagyd abba -mondja, bár nem túl meggyőzőn. Yixing kezei derekát simogátják, közelebb húzva őt,, de mást nem tesz. Csak egy leheletnyire van tőle, a lenémított televízió fénye táncolva a szemében, csillogva fehéren, kéken. Wu Fan végig simítja az álla vonalát és az arcát, egy lágy puszit nyomva az orra hegyére.

-Annyira gyönyörű vagy -motyogja és érzi, ahogy Yixing mellkasa emelkedését, ahogy Yixing belélegzik. Csodálatos, amilyen tökéletesen Yixing befér az ölelésébe, kényelmesen és közel Wu Fan mellkasához, ahogy Wu Fan karjait Yixing kisebb alakja köré fonja.

-Kell beszélnünk? -kérdezi és Yixing sóhajt egyet.

-Hát attól függ. Kedvelsz?

Wu Fan horkant halkan és felborzolja néhány tincsét Yixingnek.

-Nyilvánvalóan.

-Akkor egyelőre ez számít.


~*~


Meleg van, mikor Wu Fan hazaér a munkából és már ki is csusszant a zakójából, valamint feltűrte az ingujját. Yixingt és Meit a kertben találja, a fűben feküdve, miközben vizsgálják a felhőket.

-Hát ti mit csináltok? -kérdezi, ledobva magát melléjük. Vigyázva, hogy inge nehogy fű foltos legyen, ledőlt melléjük. Yixing ránéz oldalról. Egy rakoncátlan tincs a szemébe hullik és Wu Fan odanyúl, hogy elsöpörje, érintése kicsit tovább időzik arcán. A mosoly, ami megjelenik Yixing arcán, megérte.

-Csak a felhőket néztük -mondja Yixing, tekintetét visszairányítva a felhőkre. Mosolya megmaradt, hullámozva ajkán, mintha nem tudta volna, hogy szélesebbre húzódjon vagy elhalványuljon. Wu Fan hátradönti a fejét és sóhajt, egyik keze a mellkasára zuhan, míg a másik a fűben kutatva megtalálja Yixingét, ujjaikat összekulcsolva.

Yixing ujjai hidegek, az időjárás ellenére, és ahogy megszorítja a kezét, Wu Fan testén elégedettség borzong végig.

-Találtam egy baba nyulat! -mondja Mei, boldogan mutatva fel az égre. Yixing nevet.

-Látom! Az meg ott mellette olyan, mint egy répa!

Mei élvezettel sikolt és rángatja a lábát. Hirtelen felül és megfordul, és Wu Fan nem tudja, hogy észreveszi-e ahogy az ő és Yixing keze össze van kulcsolva, de nem húzódik el.

-Mindjárt kezdődik Dóra? -kérdezi. Wu Fan felemeli a mellkasán pihenő kezét, csekkolva az időt az óráján.

-Két perced van, mielőtt kezdődik, Kicsim.

Mei talpra ugrik és elszökdel, halk puffanásokkal lába nyomán a fa verandán. Wu Fan semmi erőfeszítést nem tesz, hogy megmozduljon; a Nap meleg a bőrén és ahogy becsukja a szemét narancssárgás fényt lát. Halja, ahogy Yixing lélegzik mellette, és hüvelykujjával simogatni kezdi a kézfeje hátulját.

-Milyen volt? A feleséged -Yixing megkérdezi csendesen. Valami tétovaság társul szavaihoz és Wu Fan oldalra fordul, csípője teljesen a talajhoz simulva és könyökén tartva magát. Cipőjét a földbe nyomva közelebb húzódik, pont Yixing főlé hajolva, aki még mindig a hátán feküdt.

-Gyönyörű volt -mondja gyengéden -és a legcsodálatosabb énekes. Mindig énekelt Meinek alvás előtt, mikor még baba volt.

Yixing nyel egyet és tekintete nem találkozik Wu Fanéval, túl elfoglalt azzal, hogy mintákat csináljon a felhőkben.

-Szeretted?

Wu Fan sóhajt -Szerettem.

Féltékenység átvvillant Yixing szemén, de gyorsan elfojtotta.

-Hiányzik?

-Hiányzott -válaszolt Wu Fan egy mosollyal -De többé már nem -Yixing pillantása felé rebben és Wu Fan gyengén orrba böki, nevetve azon, ahogy Yixing kissé bebandzsít, hogy követni tudja az ujját.

Arrébb löki Wu Fan kezét, megragadva csuklóját, hogy még közelebb húzza, így most már Wu Fan két karja Yixing két oldalán pihent.

-Igen? És miért van ez? -kérdezi Yixing ravaszul, szája sarkát vigyorra húzva.

-Lehet, hogy van köze a szexi sráchoz a szomszédból -súgja Wu Fan, lassan feljebb hajolva, hogy egy gyengéd csókot leheljen Yixing szájára. Érzi a Yixing mosolyának görbülését ajkain.

-Vesztes -motyogja Yixing, karjait Wu Fan nyaka köré fonva, haját ujjai körül csavargatva.

Egy darabig bágyadt csókokkal ajándékozzák egymást, néha megszakítva lusta szavakkal és gyengéd mosolyokkal, miközben a felhők úsznak az égen és a Nap szép lassan eltűnik a horizonton. Wu Fan végül visszahúzódik, fejét Yixing mellkasára döntve, arccal az ég felé, hogy együtt nézhessék a naplementét.

Csak akkor mozdulnak meg és vonulnak vissza a házba mosollyal az arcukon, összekulcsolt ujjakkal, mikor Mei már kajáért kiabál.



~*~


-Yixing -mondja Mei, hangja szigorúan cseng.

Yixing felnéz a társasjátékból, amit épp játszanak. mindannyian a nappali padlóján ülnek és játszanak. Mei fölé görnyedve felhúzta térdét a mellkasához.

-Mi az Mei? -kérdezte Yixing, térdén pihentetve könyökét. Kisöpri a haját szeméből és ránéz a kislányra.

-Emlékszel, hogy adtam neked egy ragtapaszt és az segített, hogy jobban legyél?

Yixing lassan bólint, nem tudja, hová akar ezzel kilyukadni, de mindenképp mosolyog.

-Hát persze! Egy rózsaszín Csipkerózsikásat, ha jól emlékszem.

Mei kuncog mosolyogva. Ő dob a kockával, és kiszámol négy kockát, majd önelégült vigyorral felmászik a létrán, és leelőzi Yixingt a játékban.

-Hát -kezdi és visszaül -Apu is sérült volt mielőtt jöttél -Wu Fan ránéz, bűntudatot érezve, hogy nem tudta elrejteni Mei elől fájdalmát. Az volt a célja, hogy mindenképp elkerülje ezt -hiszen semmi sem Mei hibája volt.

Yixing vet egy futó pillantást Wu Fanra, majd újra Meit figyeli.

-Oh -ennyit mond, hogy kimutassa kíváncsiságát.

Mei folytatja.

-De te meggyógyítottad -mondja -mint ahogy a ragtapaszom meggyógyított téged.

Wu Fan elneveti magát, fejét lehajtva. Yixing szája szerető mosolyra húzódott.

-Hát Mei -suttogta, ügyelve arra, hogy Wufan is hallja -Szeretnél tudni egy titkot?

Mei közelebb húzódott, hatalmas szemekkel lelkesen várva. Yixing odahajol, könyöke most már a földön és keze a szája előtt.

-Apukád engem is meggyógyított.


~*~



Néhány héttel később, Wu Fan úgy dönt, hogy itt az idő.

-Mei -szólalt meg Wu Fan, térdére támaszkodva, hogy egy szinten legyen a lánnyal. Mei ránéz, kicsit felpuffasztva arcát -Yixingnek és nekem el kell mondanunk neked valamit -Mei oldalra billenti a fejét, halványan összeráncolva homlokát .

-Mi az, apu?

WuFan beharapja alsó ajkát. Nem tudja pontosan, mi a megfelelő eljárás, mikor elmondod a 6 éves lányodnak, hogy a szomszéd sráccal jársz. Egy meleg kéz megszorítja az övét és mikor felnéz Yixing biztató mosolyát pillantja meg.

-Nos...én és Yixing...mi..um..járunk -dadogta ki, hátulról hallva egy nem túlzottan rejtett horkantást Yixingtől. Mei szemei kitágulnak.

-Jártok?

-Igen -mondja Wu Fan és Yixing egy apró mozdulattal leguggol Meihez, hogy egy féloldalas mosoly kíséretében megcsipkedje az arcát.

-Nagyon kedvelem az apukádat -mondja csillogó szemekkel. Wu Fan nyel egyet és úgy érzi kicsit el is vörösödik. Mei ujjai Wu Fan hüvelykujját szorítják és egy pillanatra olyan mintha elakadtak volna a szavai, majd összehúzza a szemét.

-Mennyire?

Yixing nevet, és kitárt karjával próbálja mutatni, hogy mennyire.

-Jobban mint ameddig elérek.

Mei szemei szinte eltűnnek az ezt követő mosoly jóvoltából.

-Akkor jó -mondja, majd lábujjhegyre áll,kezét Yixing nyaka köré fonja és ad egy puszit az arcára. Yixing levegőhöz kap és picit el is pirul -és Wu Fan szerint ez a legaranyosabb dolog, amit életében látott.

-Jó ez így, Mei? -kérdezi Wu Fan, megpaskolva a kislány hátát. Mei határozottan bólogat, még mindig széles mosollyal

-Igen! -sikkant és körbefordul, a ruhája csak úszik körülötte. We Fan nevet és a karjaiba kapja, a boldogság szétfeszíti. Mei közel hajol a füléhez, és hangosan suttogja:

-Mondtam, hogy Yixing a családunk tagja.


~*~


Aznap éjjel, amikor Mei már alszik, és Yixing a kanapén közrefogja Wu Fant, Wu Fan megcsókolja a vállát, majd orrával megpiszkálja.

-Tényleg annyira kedvelsz amennyire mondtad? -kérdezi, miközben Yixing ujjai meztelen mellkasán táncolnak ( az inge valahol a film vége felé el lett dobva). Yixing hümmög, mosolya érződik Wu Fan fülénél. Hüvelykujjával végigsimít egészen Wu Fan köldökéig, majd egész arcát elborítja csókokkal, egy kivételesen lágyat hintve ajkára.

-Nem -mondja, hangja meleg és játékos, ahogy Wu Fan arca mellett lélegzett. Wu Fan horkant egyet és már visszaszólt volna, de Yixing be fogja a száját egy még nagyobb intenzitású csókkal, Wu Fan alsó ajkát fogai közé véve, finoman megszívva.

-Még annál is jobban -suttogja és ez annyira halk, hogy Wu Fan alig hallja. Levegő után kap, ahogy szemeit lehunyja szorosan, mert Yixing pont azt a pillanatot választotta, hogy megmozgassa csípőjét.

-Mennyire? -leheli Wu Fan és Yixing sóhajt, lehuppanva Wu Fanra, majd beszorítva magát Wu Fan és a kanapé háttámlája közé. Közel bújik hozzá,mutatóujjával Wu Fan hasát simogatva.

-Nagyon -motyogja és Wu Fan a szemeit forgatja, kezével Yixing haját birizgálva.

-Mennyire? -ismétli meg a kérdést és olyan mintha Yixing összezsugorodna, lábaival közelebb húzva magát az idősebbhez. Ujjai megálltak a körözésben és csak szimplán Wu Fan mellkasán pihentek.

-Szeretlek -mondja és olyan könnyedén jön, mintha már régóta arra várt volna, hogy kiszabaduljon. Wu Fan szívverése akadozik és torkán akad a szó.

Yixing magába zárkózott, tekintetével a szoba másik végét fürkészve, hogy még véletlenül se találkozzon Wu Fanéval. Az idősebb nyel egyet, és tokának hangja hangos a csendben.

-Yixing -szólítja meg és Yixing végre ránéz, minden nyugtalanságával és bizonytalanságával. Valószínűleg ez mérföldekre van a megfelelőtől, de Wu Fan elneveti magát, mert ez a egész csak annyira nevetséges és összezavaró és valahogy teljesen tökéletes.

Oldalára fordul, hogy egymással szemben legyenek, lábaik kínos gubancban, hogy mindketten elférjenek a kanapén. Wu Fan egyik kezét Yixing csípőjére helyezi míg másik a szíve fölé görbül.

Előre hajol és száját Yixingére tapasztja.

-Én is szeretlek -mormogja, és érzi, ahogy Yixing szíve ugrik egyet az ujjai alatt.


~*~


-Apa -mondja Mei egy nap, mikor épp Wu Fan próbál vacsorát főzni. Yixing mellette áll és időnként megajándékozza egy haszontalan vigyorral, vagy kineveti.

-Hm? -kérdez vissza Wu Fan, de csak félig figyel, mert Yixing épp mögé áll és meleg karok fonják magukat mellkasa köré, közel ölelve őt. Elmosolyodik és Yixing oldalba böki.

-Te és Yixing szeretitek egymást,ugye?

Wu Fan megfordítja a húst a serpenyőben és bólint.

-Persze. Nagyon szeretem.

Yixing kiengedi a levegőjét, melegítve Wu Fan ingén keresztül a bőrét. Megfordul, hogy szembe forduljon Meivel, de kezei továbbra is Wu Fan csípőén maradnak, összekulcsolva a hasánál.

-Miért kérdezed Mei?

Mei csendben marad. Beletelik egy kis időbe mire Wu Fan aggódni kezd és megfordul, miközben Yixing arrébb húzódik. Mei egyik filcén sincs kupak és mindegyik szanaszét hever a lapokon, néhol már átáztatva a papírt.

-Kicsim? -szólítja meg Wu Fan bizonytalanul és a szíve majd összetörik, mikor meglát egy könnycseppet végiggurulni a kislány arcán, majd rácseppen a papírra, elfolyatva a festéket.

Odasiet hozzá, arcát a kezébe fogva, hogy a szemébe nézhessen. Elsöpri a könnyeit és magához ölelve az ölébe húzza, a földön ülve. Oda-vissza ringatóznak.

-Mi történt?

Mei teste rázkódik a zokogástól és el löki magát, tenyerével Wu Fan vállába kapaszkodva, Megdörzsöli a szemét és szipog egyet.

-Azt mondták nekem az iskolában, hogy-hogy két fiú nem szeretheti egymást. És, hogy ez un-undorító.

Wu Fan közelebb húzta és halkan nyugtatgatta.

-Oh Mei. Nem tudják, mit beszélnek -dörzsölgeti a hátát, miközben a kislány könnyei az ingét áztatják. Érzi, hogy Yixing megmozdul mellette, szóval felnéz és látja ahogy bizonytalanul figyeli őket, nem tudva, hogyan reagáljon. Wu Fan felvonja az egyik szemöldökét és egy fejmozdulattal jelzi, hogy jöjjön és segítsen. Yixing azonnal a földre dobja magát, karjai Mei köré fonódnak hátulról, pont annyira, hogy elérjék Wu Fan pólóját és belemarkoljanak. Wu Fant egyszerre töltötte el csodálattal és szomorúsággal a fájdalmas csillogás, ami keresztülsuhant Yixing arcán.

-Hát persze, hogy szeretjük egymást. Nagyon is. Szóval nehogy azokra az ostoba emberekre hallgass a suliban, rendben?

Yixing szemei kinyílnak és Mei ránéz, majd lassan bólint.

-Tudom -mondja halkan, még egy csuklás elhagyja a száját -De miért mondanának ilyen gonosz dolgot?

Yixing gyengéden rámosolyog, hüvelykujjával finoman mosolyra húzva Mei száját.

-Mert félnek attól, amit nem értenek meg.

Mei rápislog és Yixing visszanéz rá, és Wu Fan úgy érzi valami fontos történik éppen közöttük. Mei nem mozog egy pillanatig, majd ráugrik Yixingre, karját a nyaka köré fonva.

-Én is szeretlek -mondja és Yixing óvatosan magához öleli, a haját simogatva, miközben eltereli a figyelmét gyerekkori sztorikkal, egészen addig míg könnyei teljesen fel nem száradtak, és arcára vissza nem tért a mosoly.



~*~



-Remélem a helyes dolgot tesszük -sóhajt Yixing, amint épp a parkban sétálnak. Mei előreszaladt, hogy megsimogasson egy kiskutyát, ami a fűben ült. Kezeiket egymás mellett lóbálják, és Wu Fan elkapja Yixing ujjait, hogy összekulcsolja a kisujjaikat.

-Nem látom, hogy hogyan lehetne valami ennél is helyesebb -válaszol Wu Fan halkan, egy félénk mosolyt küldve Yixing felé. Yixing elneveti magát, és teljesn mértékben belekarol Wu Fanba, fejét a vállának döntve.

-Igaz -hümmög, egy csókot lopva Wu Fan arcáról. Mei visszaszalad és elkapja mindkettejük lábát.

-Apa, Yixing, az a kiskutya olyan puha volt! -visongat boldogan. Wu Fan összeborzolja a haját.

-Igen?

-Mikor kapok egy kiskutyát, apu?

Wu Fan felhorkant.

-Egy ideig nem.

Mei bámul rá, majd toppant egyet a lábával és szétválasztja a két felnőttet, hogy közéjük állhasson.

-Yixing, te megengeded, igaz? -ragadja meg a fiatalabb tenyerét, míg a másik Wu Fan kezét keresi meg.Yixing ránéz, szórakozottság táncol az ajkán és szemében is.

-Talán -mondja mosolyogva és Wu Fan összehúzza a szemét, mire Mei csak kacag, boldogan lengetve magát közöttük.

-Yixing a kedvencem -énekli, copfjai csak úgy repdesnek. Wu Fan úgy csinál mintha megsértődne és elengedi a kezét.

-Ennyi. Most már elkaplak! -morog tettetett haraggal. Mei sikít, kezével takarva arcét, ahogy Wu Fan könyörtelenül csiklandozni kezdi. Yixing gyorsan felkapja, lábait megtámasztva a karján és gyomron könyökli Wu Fant.

-Megmentelek hercegnő! -és Mei belé kapaszkodik, ahogy elszaladnak az úton. Mei végig sikoltozik és kuncog, míg nem végül Wu Fan visszacsábítja őket, a szeretetét kiabálva és megígérve, hogy mindkettőjüknek vesz egy-egy fagyit.