SUI GENERIS: Kockáztass és lépj (18+)

Kai gyorsan visszahúzódott, és meghökkenve nézte Sehun ideges arcát.

-Még csak el se löktél –sóhajtotta –Ez az amiért őt is engedted, hogy megcsókoljon?

-Huh? –ez volt minden, amit Sehun ki tudott nyögni.

-Vörös az arcod –fúrta tekintetét Sehunéba –Ez…milyen érzés volt?

Túl rövid volt ahhoz, hogy Sehun bármit is érezzen. De megértette, mit próbált kérdezni Kai –Mire gondolsz? –suttogta félénket játszva.

-Így csókolt meg Kris?

-Nem –ez olyasmi volt, amit Sehun nem tudott megmagyarázni. Kris közelében a teste furcsán viselkedett. De ebben a pillanatban, Kai volt az aki idegessé tette.

Kai felélénkült kicsit –Akkor?

Sehun nem válaszolt, csak a padlót bámulta, meg téve mindent, hogy elkerülje Kai tekintetét.

-Sehun –ráncolta a homlokát Kai. Sehun azt akarta, hogy Kai maradjon távol tőle. Egész emberi életében, csak Krisről álmodott. Kai most csak össze akarta zavarni.

-Miért…csókoltál meg? –kérdezte halkan Sehun.

-Miért? Hát, mert nincs jobb dolgom –sóhajtott –Menj aludni –szállt le Sehun ágyáról.

-Hová mész? –kérdezte, mikor Kai épp mászott volna ki a lyukból.

-Mondtam dolgokat Kris-hyungnak. Bocsánatot kéne kérnem.

-Miről veszekedtetek? –Sehun egyre kényelmesebbnek érezte kérdezgetni Kait.

-Semmiről. Csak aludj.

 ~*~

Sehun arra ébredt, hogy érezte, valaki figyeli és igaza volt.

-Nem aludtál? –motyogta álmos hangon, mikor megpillantotta Kait, amint őt nézte.

-Azt hittem, meghaltál. Meg se moccantál, még csak nem is horkoltál –Kai felkuncogott és Sehun azon gondolkozott, hogy mi lehet olyan mulatságos ezen –Már reggel van. Gyerünk, együnk valami reggelit.

-Oké.

Az étkező, mint minden reggel, most is zajos volt. Leginkább azért, mert Baekhyun ott volt.Igazából annyira beszédes volt, hogy egy csomóan már csak figyelmen kívül hagyták.

-Jó reggelt, babák! –gügyögte, ahogy Sehun és Kai beléptek –Tehát, kukoricakenyér reggelire. Emellett, kukoricakenyér. És kukoricakenyér. Mit választotok?

Kai tenyerével arrébb tolta Baekhyun arcát és odasétált Lay, Kris és Suho asztalához –Mai menetrend? –kérdezte.

-Hát…segíthetünk a többieknek a szüretben. A kukorica megérett –mondta Suho.

-Krisnek mondjuk pihennie kéne –ajánlotta Lay.

-Tudok segíteni –vágott vissza Kris.

Sehun túl bizonytalan volt, hogy leüljön ugyanahhoz az asztalhoz, de a másik asztalnál meg Krystalt látta, ahogy dühösen méregette Kait. Nos, ő mégis csak jobb volt Kris haragjánál.

-Jó reggelt –üdvözölte udvariasan Krystalt.

-Jó reggelt –mosolyodott el halványan Krsytal. Kyungsoo, aki mellette ült szintén villantott felé egy őszinte mosolyt –Hallottam, hogy sokat segítettél a Dokinak.

-Semmiség –legyintett Sehun.

-Biztos szakértő vagy.

-Nem igazán. Csak gyakornok vagyok, de a sürgősségi osztályon sok a súlyos eset. Bár nem olyan rosszak, mint ami itt történt, mivel jobb felszereléseink vannak.

-Milyen gyógyszerek? –bukkant fel Doki a semmiből, és leült az asztalhoz.

-Uh…van Gyógyítás, Tömítés és sok más. Csak feltesszük a sebre és rögtön meggyógyul. De elég ritka, hogy mi megsérülünk, nagyon óvatosak vagyunk. Úgy hallottam az EMBEREK az ügyetlenek.

Mindenki nevetett –Ez igaz, nagyon bénák vagyunk –állította Kyungsoo.

-Mi van még? Hogy vannak az orvosi kezelések? Mi van a rákkal? Van gyógymódotok? –érdeklődött Doki.

-Nincs. De a Beültetés előtt a gyógyítók helyrehozzák a sérült szerveket, szóval egyikünk se lesz hibás.

-Szívesen megtanulnám az orvoslásotokat. Annyira fejlett a technológia és a berendezések.

Sehun beharapta alsó ajkát. Csak mert elhagyta a közösségét, még nem azt jelenti, hogy veszélyeztetheti a Lelkek biztonságát azzal, hogy elárulja az embereknek a technológiájukat.

-Hallottad Doki? –mondta Kyungsoo –A Lelkek úgy szaporodnak, hogy millió darabra hullanak.

-Igen, így szaporodunk. A testünk minden töredéke és ezüstje új életet teremt, persze ha emberekben vagyunk, nem ez helyzet.  De a gyerek nem lenne Lélek.

-Ó, ember lenne, igaz? Mivel a szülők emberek? –kérdezte Krystal.

-Igen.

-Hogyan…kerülnek ezek a Lelkek beültetésre? –kérdezte Doki intenzíven.

Sehun nyelt egyet. Nem akarta elmondani, de felzaklatni sem szándékozta őket –Ezen keresztül –mutatott a vízszintes rózsaszín vonalra a tarkóján –A Lélek a résen keresztül kerül be oda, ahol tud csatlakozni a végtagokhoz és aktiválni tudja az agyat.

-Nekünk is vannak hegeink –mutatta Kyungsoo a mélyen megsebzett tarkóját.

-Egyszerűen megmondjuk, hogy az a vágás nem tőlünk van –a Lelkek hege tiszta volt, a halvány rózsaszín vonal alig látszódott –A vágások, amikkel azt tettetitek, hogy Lelkek vagytok, nagyon gyengék. Bármelyik Lélek megmondja, hogy nem Gyógyító által készült.

-Hát, sajnáljuk, hogy megpróbáljuk menteni magunkat, összvissz egy késsel és pamuttal –gúnyolódott Doki.

-Szóval, ha lennének babáitok, mit tennétek? –kérdezte Krystal. Teljesen Sehunra figyelt.

-El kéne vinnünk a gyereket beültetésre öt hónap múlva –válaszolta Sehun.

-Érdekesen hangzik –csatlakozott Lay –Mikor rajtaütéseken vagyunk, a boltjaitoknak nincs riasztója, de még kapuja se. Nem is fizettek, igaz?

-Igaz. A gazdaságunk elég stabil. A közösségért tett szolgálatainkkal fizetünk. És persze nem lopunk.

-Ezért könnyű tőletek lopni –röhögött Lay – De azért elég szar, ha elkapnak a Hajtók.

-A Hajtók az egyetlenek, akik hazudnak. De ezt a munkájuk megköveteli.

Mostanra már mindenki figyelt. Sehun észrevette, hogy az egész étkező őt hallgatta.

-Mit tudsz még a Hajtókról? –kérdezte Doki.

-Várj –egy másik férfi közbeszólt. Sehun már látta korábban, de még sosem beszélt vele –El lehet távolítani a férget a testből?

-Igen –válaszolt Sehun tétován –De van egy eljárás.

-És mi lenne az?

Sehun elhallgatott és nem mondott többet.

-Oké –állt fel Suho –Srácok, akik segítenek a betakarításban, induljunk.

-Jöhetek? -kérdezte Sehun Laytől.

-Persze. Hasznunkra lesz plusz két kéz –vigyorgott Lay és intett Sehunnak, hogy menjen.

Senki nem szólt Sehunnak, hogy a növények betakarítása ilyen izmos feladat. Sehun csak azt a feladatot kapta, hogy egy kapával szedje össze a kiszáradt növényeket, mégis nehéz volt neki. Nem hibáztathatják, a Lelkek túl gyengék voltak.

Kris is segített és Sehun próbálta levenni róla a szemét dolgozás közben.

Mindenki kisegítette egymást, de Kyungsoo és Baekhyun csak játszottak, futkároztak a területen, begyűjtve pár szidást Suhotól.

Leginkább, Kai volt az, aki mindent megcsinált. Az ő feladataihoz képest Sehuné gyerekjáték volt. Sehun zavarban is érezte magát. Csak 20 perc után Kai már tetőtől talpig izzadt, szóval úgy döntött, leveszi a felsőjét, aztán rögtön vissza is tért a munkához.

-Nem kéne túlhajszolnod magad –tanácsolta Sehun, órákkal később –A karod-

-Jól vagyok –mosolygott rá Kai, miközben ásta tovább a talajt. A lánc ott lógott a nyakában és Sehun azon tűnődött, miért nem adta oda Krystalnak.

-Nem tetszik a véset? –kérdezte.

-Mi? –állt meg Kai, hogy figyeljen.

Sehun rámutatott a medálra Kai bronz mellkasán. A fiú úgy nézett ki mintha évekig a Nap alatt dolgozott volna.

Kai beharapta alsó ajkát –Miért? Zavar, ha megtartom? Nem engeded, hogy hordjam?

-De- abbahagyta, mikor valami eltalálta hátulról akkora erővel, hogy előreborult egyenesen Kaira.

-Vigyázz –ordította Kai, nem Sehunnak, hanem a férfinak, aki megütötte Sehunt a talicskával.

-Nagyon sajnálom –kért bocsánatot –Jól vagy?

Jól?! Kurva fájdalmas volt –Persze, nincs semmi baj –húzódott el Sehun Kai izzadt mellkasától és leült, hogy megvizsgálja a vádliját.

-Minden oké? –jött oda Kris és leguggolt.

Sehun meglepetten nézett fel rá –Én..én –dadogta.

-Sokat dolgoztál, pihenned kéne –mondta Kris. Kifejezéstelen volt, teljesen hétköznapi módon beszélt Sehunhoz.

-Gyerünk, visszaviszlek a szováva –nyújtotta a kezét Kai.

-Miért van a te szobádban? Laynek vissza kéne mennie –mondta Kris a testvérének.

-Akkor azt akarod, hogy visszamenjen a lyukba?

Kris összeráncolta a homlokát –Biztos vagyok benne, hogy Suho találna neki helyet –hirtelen Kris rendes volt. Nem nagyon, de mégis kedvesebb, mint eddig. Talán végre rájött, hogy ez a Sehun nem az ő Sehunja –Egyelőre csak maradjon a saját helyén. El tudlak vinni, ha fáj a lábad –nyújtotta ki ő is a kezét Sehunnak.

Kai dühösen méregette a bátyját, de még mindig kinyújtva tartotta kezét, várva, hogy Sehun megfogja. Sehun viszont nem akart csalódást okozni Krisnek most, hogy végre lenyugodott. Szóval az ő kezét ragadta meg és felállt.

-Sajnálom, tegnap este elvesztettem a fejem –motyogta Kris, ahogy haladtak a lyuk felé.

Sehun nem mondott semmit.

-Azt hiszem….amit a többiek mondanak rólad, igaz. Te nem ő vagy. És gonosz se vagy –sóhajtotta –De akkor is…az ő testében vagy.

-Mit tehetek ellene?

-Nem akarom, hogy bárki más megérintse azt a testet –mondta szigorú hangon, Sehunt meghátrálásra késztetve.

-De… -lehelte Sehun. Össze volt zavarodva. Mit akar Kris csak a testtel?

-Kai összezavarodott. Túl sok figyelmet fordít neked. Nem tetszik, ez az igazság és nincs mit titkolni. Az ő testében vagy. Szóval fogd vissza magad.

Hogy gondolhatta Kris, hogy Sehun képes lenne csak úgy odaadnia magát valaki másnak, mikor először is kris miatt volt itt.

-Fürdenem kell –motyogta Sehun és gyorsan befordult a másik alagútra ami a fürdőbe vezetett.

Mire odaért, hosszú sor állt, arra várva, hogy fürödhessenek. Sehun megvárta míg mindenki végzett, mert már tényleg szüksége volt egy kis időre egyedül.

-Tessék –aott oda Kai egy friss pólót Sehunnak, pont mikor belépett volna a fürdőbe.

-Ez a tiéd?

-Igen –Kai haja csuromvizes volt és arckifejezése teljesen üres –Jobban örülnél, ha Krisé lenne?

Sehun lehajtotta a fejét, képtelen volt megérteni őt. Kai sóhajtott és elsétált mellette, egyedül hagyva őt.

Nem sietett a mosakodással, mivel senki nem volt ott, hogy megzavarja. Még ha sötét is volt, Sehun már megszokta az ottani fürdést. Mikor kijött az alagútból, Kait pillantotta meg a falnak dőlve, karba font kézzel.

-Hé –mondta Sehun.

-Mit mondott el Kris? Tudom, hogy nem ragaszkodott volna hozzá, hogy ő hozzon el, ha nem lett volna oka rá –kérdezte pókerarccal Sehunt.

Egy pillanat gondolkodás után Sehun válaszolt –Azt mondta, tartsam szűzen a testet.

-Mit jelent ez? –ráncolta Kai a homlokát.

-Nem vagyok benne biztos. De a test hozzá tartozik és igaza van.

-A test az övé. Rendben. De mi van a Lélekkel?

-Rám gondolsz? –Sehun levegőért akart kapni, de visszatartotta magát. Kai épp Lélekként említette.

-Igen, rád! Nem vagy köteles szeretni őt, csak mert a test szereti! Tévedtél Sehun! Az érzések a tieid! A test nem.

Sehun hátrált egy lépést.

-Tegnap, ki akart szedni a testből, Sehun! Biztos vagyok benne, hogy tudod ez mit jelent! Én voltam, aki megpróbálta meggyőzni, hogy ha Sehun még mindig ott van, lehet akkor se jönne vissza, ha téged kiveszünk.

-Miért…mondanád ezt?

-Mert nem akarom, hogy…-harapta el a mondat végét –De még most is, elhinnéd amit mond, mert a test azt akarja? Ennyire a megszállottja vagy?

-Én-

-Most is az ő kezét fogadtad el.

-Kérdezni akarok valamit tőled.

-Mit?!

-Esetleg…szerelmes…voltál Sehunba?

Kainak leesett az álla –Nem. Miért ugrasz mindig ilyen következtetésekbe?

-Akkor miért vagy ilyen kedves hirtelen? Mert amikor először idekerültem, ugyanannyira nem akartál magad körül, mint Kris.

-Az…az akkor volt, mikor még azt gondoltam, hogy a testrablók mind egyformák. Gonoszak. Nem hibáztatsz azért, mert dühös voltam, hogy elvették tőlem a családom. Hogy elvették tőlem az otthonom.

-Azt gondolod…hogy én más vagyok?

-Igen –mondta Kai félénken –Miattad gondoltam bele, hogy talán nem vagytok mind gonoszak…És mindig arra gondolok..hogy azelőtt biztos rengeteget mosolyogtál. És, hogy én valójában még nem is láttalak mosolyogni.

-Nem láttad Sehunt még mosolyogni?

-De. De azt mondtam, ’téged’ nem láttalak még. Amennyire tudom, a Lelked gyönyörű lehet.

-A test az. Nem a Lélek. Nem tetszene az igazi alakom. Csak egy 7 centis féreg, ahogy mondod.

-Gyönyörű vagy belül. A bőr nem számít.

Ez valamit felkeltett Sehunban –Te…összezavarsz –de a szíve fellobbant. Még sosem hallott senkit, így beszélni róla. És ez így Kai szájából csak túl…szikrázó volt.

-Akkor engedd, hogy megmutassam –ragadta meg Kai a csuklóját és kihúzta az alagútból. Amint odaértek kai szobájába, lelökte Sehunt az ágyra és rámászott.

-Tudom, hogy megfoglak csókolni. De azt akarom, hogy érezd. Ne csak a test –lehelte Sehun ajkára.

-Kai –sóhajtott Sehun.

Kai vigyorgott –Ez az első alkalom, hogy kimondtad a nevem –préselte száját Sehunére miközben lefektette az ágyon. Ajkai lassan mozogtak, tökéletes tempóban, éppen annyira, hogy Sehun ellazuljon. A csók bágyadt volt, mielőtt Kai rászívott alsó ajkára és gyengéden megharapta, bepirosítva. Sehun kinyitotta a száját, hogy levegőt vegyen és Kai rögtön megragadta a lehetőséget, hogy nyelvével is megízlelje Sehun szájának minden szegletét. Az ajkai egyszerűen csak túl puhák voltak.

Kai azt akarta, hogy Sehun érezze a csókot, és Sehun biztos volt abban, hogy a csók a Léleknek szólt, nem csak a testnek. A bőrük nem égett. Egyáltalán nem olyan volt mikor Kris csókolta meg Sehunt. Ahelyett Sehun egyszerűen csak elkábult Kai melegétől. Olyan volt mint egy folyadék. Egy igazán hideg folyadék, ami végigszaladt Sehun egész Lelkén.

-Még mindig nem löktél el –lihegett Kai, megszakítva a szenvedélyes csókot. Sehun nem is akarta ellökni. Kai lecsúsztatta kezét Sehun nadrágján és tenyerével férfiasságához nyúlt. Sehun levegőért kapott. Ezek az emberek. Ahogy az érzelmeik áradtak, az egyszerűen csak túl komplikált volt. És jelenleg Sehunnak fogalma sem volt, mit kéne tennie.

Kai újraegyesítette ajkaikat, ezúttal kezével követve a ritmust. Sehun belenyögött halkan Kai szájába, ahogy Kai gyengéden simogatta. Természetesen Sehun tudta, hogyan szeretkeztek az emberek. De a keze remegett, mikor Kai megérintette őt így.

Elvette kezét Sehun nadrágjától és felült Sehun hasára, mielőtt lehúzta Sehun pólóját. Lehajolt, hogy még egy határozott csókot hintsen ajkaira, miközben ujjai Sehun nadrágjának kikapcsolásával bajlódtak. Sehun még mindig gondolkozott, hogy ellökje-e vagy ne. Ha ez számított, érezte Kait. Érezte Kai érintését. Ő, nem pedig a test.

Két másodpercen belül Kai megfosztotta Sehunt a nadrágjától és Sehun túl felfedettnek érezte magát. De a szoba legalább elég sötét volt. Kai megcsókolta a száján még egyszer, mielőtt lejjebb puszilt végig az álla vonalán és a nyakán. Jóságos és, miért vert ilyen gyorsan Sehun szíve, mikor nem kéne? Sehun egyáltalán nem akart Krisre gondolni ott, akkor.

Kai ajkai elidőztek Sehun hasánál –Azt akarom, hogy érezz engem Sehun –suttogta Kai. Levette a saját ingét és elkezdte szopni az ujját, mindenhova kenve nyálat. Sehun most ideges lett. A medál pont a mellkasánál volt, ’Te vagy a Lelkem’ és abban a pillanatban mintha majdnem jelentést nyert volna.

-Mikor…kezdtél megkedvelni? –lihegte Sehun, Kai vállába kapaszkodva.

Kai elmosolyodott –Mikor ezt csináltad –érintette meg a medált –Nem csak a testet. Én kedvellek téged. De…te őt szereted.

Mikor Kai újra mélyen megcsókolta, akkor még nem tudta, hogy csak figyelemelterelésként tette, hogy betolhasson egy ujjat.  Sehun szemei kitágultak és egy kisebb sikoly hagyta el a száját, ami el lett tompítva Kai által. Még szorosabban tapasztotta össze ajkaikat, miközben hagyta, hogy Sehun hozzászokjon egyhez, mielőtt hozzáadott még egyet. Kai visszahúzódott és Sehun fájdalmas arcába bámult.

-Kedveltem –suttogta, megpróbálta elterelni Sehun figyelmét az ujjairól –Sehunt. De…most…kedvelem azt, aki a testében van.

Sehun belemélyesztette körmeit Kai hasába, ahogy Kai betolta a merevedését. A Lélek, az apró lény a szervezetben, ő érezte ezt. Még akkor is, ha a test reagált, Sehun érezte Kait. Az, hogy Kai benne volt, valami leírhatatlan volt. Nem sokat tudott erről a srácról. Se a hátterét, semmit. De Sehun még mindig olyan volt mint egy újszülött, könnyen befolyásolható. Persze, hogy hatással lesz rá ez.

Néhány lökés után Kai eldőlt oldalra, Sehunt magára húzva –Olyan kellemes –engedte ki Kai.

Sehun két kezével Kai hasára támaszkodott, miközben Kai kezei megkeményedett hossza köré fonódtak. A szemei félig le voltak hunyva és nehezen lélegzett. Kai megbillentette csípőjét. Sehun értette a célzást és lassan ringatta magát Kai hosszán, mikor Kai megragadta a nyakánál fogva és lehúzta az arcát hozzá, hogy megcsókolhassa. Kai ki és becsúszva benne annyira eufórikus volt. Sehun el volt képedve. A baj az volt, hogy akarattal engedte Kait, hogy ezt tegye vele.

-Sehun –motyogta Kai újra és megragadta Sehun derekának két oldalát, mielőtt elment.

Lehetséges volt a Lélek számára, hogy mást szeressen, még ha a test már szeretett is valakit? Mert Sehun nagyon szeretett volna szerelembe esni Kai-al.