SUI GENERIS: Körbevezetés

-Még mindig kell vécézned? –rontott be valaki az üregbe egy zseblámpával. Suho, ismerte fel Sehun.

Sehun tétován bólintott. Suho kikúszott a „lyuk”-ból, és intett Sehunnak, hogy kövesse.

-Meg kell kötöznöm a kezed –mondta, Sehun pedig már tartotta is megkötözve maradt csuklóit, mivel annak a pimasz, Kai nevezetű srácnak eszébe se jutott eloldozni, miután visszalökte Sehunt erre a szűk helyre –Oké, akkor menjünk.

Sehun éhezett. Nem adtak neki semmi ételt, csak egy kulacs vizet, de jelenleg egyáltalán nem mert egy kevés élelmiszert se kérni.

-Mi a neved? Van? –érdeklődött Suho.

-Sehun –suttogta. Suho hátrafordult, hogy egy pillanatra Sehunra bámuljon, aztán gúnyosan felhorkant.

-Ez nem a te neved. Mi a neved?

-Sehun.

-Nos, ha ragaszkodsz hozzá.

Hasonló alagutakon haladtak keresztül újra és újra.

-Hol…vagyunk? –Sehun ismét megpróbált megtudni valamit a hollétéről.

-Nem mondhatom el –csattant fel Suho –De ne is gondolkodj szökésen, mert egyébként sem találnád meg a kiutat – Ezzel egyetértett Sehun. Minden kanyar ugyanúgy nézett ki, mint az előző. Vagy talán Suho csak megpróbálta összezavarni.

Sehun nem akart összefutni Krisszel egyelőre. A pillantás, amit Kris az imént küldött felé, még mindig ott motoszkált az agyában, túl fájdalmas volt. Sehun nem ezt várta tőle. Természetesen rögtön megértette a helyzetet. Kris az eredeti Sehunt szerette. Nem az idegen Lelket. De az elme és a szív már a mostani Sehuné lett. Ezért is nem tudta irányítani, ahogy a test reagált Krisre.

-Te nem vagy olyan erőszakos, mi? A többiekkel ellentétben –horkant fel Suho, ahogy egy elég hangos és visszhangzó alagúthoz közeledtek. Erőszakos? Mégis kinél van minden alkalommal ott egy puska?!

Sehun inkább csendben maradt.

-Rendben –Suho egy újabb alagútba vezette, Sehun pedig, akaratlanul, de eltátotta a száját az előtte csobogó víz látványára. Olyan volt, mint egy folyó csak épp extrém mennyiségű árammal. Már csak közelebb lépni is túl veszélyesnek tűnt. Egy folyó a barlangban. Ez olyasmi volt, amit Sehun azelőtt még sohasem látott.

-Ez a lyuk –mutatott Suho a falban lévő nyílások egyikére –a mosdó. A másik a fürdő. Nagyon sötét van, szóval tessék –adta át Sehunnak a zseblámpát –És ne gondold, hogy a folyó kivinne innen, csak meghalnál.

Sehun kinyújtotta kezeit.

-Oh –motyogta Suho és eloldozta. Igaza volt, a wc túl sötét volt, ha nem lett volna Sehunnál az elemlámpa, semmit se látott volna. Elvégezte a dolgát és gyorsan kisietett, félt, hogy valaki megtámadhatja őt odabent.

-Köszönöm –adta vissza Suhónak a zseblámpát. A fiú, mielőtt elfogadta volna, zavarodottan méregette Sehunt.

-Éhes vagy?

Sehun beharapta alsó ajkát. Nem tudta eldönteni, hogy őszintének kéne lenni-e vagy csak el kéne utasítania.

-Hát persze, hogy éhes vagy. Gyere –kísérte ki Suho a helyről és beléptek egy egészen más alagútba.
Sehun megtorpant tudatlanul az alagút falában lévő nyílás előtt.

-Mi az? –lehelte.

-Oh, az a gazdálkodási csarnok. Növényeket, zöldségeket meg mindenfélét termesztünk ott.

A csarnoknak volt egy kis lyuk a mennyezetén, egész nagy mennyiségű fénnyel árasztva el a helyiséget. Reggel volt. A szoba kúp alakú volt.

-Vulkán – vett egy nagy levegőt Sehun.

-Aha. Kialudt. Gyerünk. Nem igazán idegenvezetőnek iratkoztam fel.

Most már egy sokkal fényesebb és zajosabb helyen voltak. Sehun nyelt egyet és elbújt Suho mögé, látva azt a sok embert a szobában. Bár nem volt túl hatásos, hiszen Suho elég alacsony volt.
Mindenki abbahagyta az evést és elcsendesedett, ahogy Sehunt és Suhót bámulták. A szobában három hatalmas asztal volt, padokkal. Úgy nézett ki, mint valami szegény árvaház egy Charles Dickens könyvből.
Kris. Ő is ott volt, a sarokban ült, de valószínűleg ő volt az egyetlen, aki nem nézett Sehunra.

-Bocsi. Csak azért jöttem, hogy szerezzek valamit ennek –jelentette be Suho.

-Csak bedobhattál volna valamit az üregébe –sziszegte Kai. A karja egy lány nyaka körül volt, aki belé kapaszkodott.

-Nem tudok oda-vissza menni. Én is fáradt vagyok, Kai.

Sehun megragadott egy kis részt Suho felsőjének a hátuljából és meghúzta picit.

-Me..mehetünk? –suttogta.

-Mi ez a sietség?! –szólalt meg Lay –Gyere, ülj ide.

Kris hirtelen felállt a székéről és kiviharzott a szobából, a másik bejáratot használva.

-Nem szükséges. Kyungsoo szerezz ennek valamit, jó? Lay, Kai vigyétek vissza –rendelte Suho –nekem meg kell néznem, hogy Baekhyun és a többiek kész vannak-e.

Suho átadta Kainak a puskát, mielőtt otthagyta Sehunt ezek a barbárok között. Legalább százan voltak bezsúfolódva ebbe a menza-szerű szobába. Sehun hátrébb lépet és megállt a sarokban, várva, hogy Lay vagy Kai kivigye onnan. Lay jobb lett volna.

-Tessék –Kyungsoo, vonta le Sehun, adott neki egy tál undorító folyadékot.  Soha életében nem látott még ilyen gusztustalan ételnek nevezett valamit, de mindenesetre felhajtotta egyenesen  a tálból és azonnal vissza is adta Kyungsoonak –Kérsz egy falat kenyeret?

-Elég a vendégszeretetből. Nem mintha olyan sokáig itt maradna –motyogta Kai és megpuszilta a lány arcát, mielőtt Sehun felé trappolt.

-Kyungsoo és én el tudjuk vinni őt –ajánlotta Lay. Kai csak meredt rá. –Ezt –javította ki magát.

-Kész vagy? Menj –tolta meg Kai Sehunt, hogy induljon.

Lay és Kyungsoo is elkísérték. Ők voltak az élen, míg Kai lemaradt hátul, Sehun legnagyobb kényelmetlenségére. Már paranoiás volt, hogy Kai bármelyik pillanatban lelőheti hátulról.

-Szóval, mi a neved? –kérdezte Lay –Kris barátjáét használod, vagy-

-Sehun –válaszolta Sehun gyorsan, suttogva.

Elhallgattak. Kyungsoo lelassította a lépteit és hamar Sehunnal sétált.

-Biztos, hogy tele vagy? –hát persze, hogy nem. Sehun bólintott.

-Kai –hallotta az ismerős hangot visszhangozni az alagútból, ami mellett épp elhaladtak. Kris sétált ki belőle, és megközelítette Kait. Sehun szíve kihagyott egy ütemet a jelenlétére –Van egy kis probléma a gyengélkedőben.

-Most mi történt? –nyögte Kai.

-Gyerünk.

-Várj. Ezt vissza kell kísérnem a gödrébe.

-Vigye Lay.

-Nem, Úgy néz ki, barátkozni akar ezzel.

Sehun mindig összerezzent, akárhányszor „az” vagy „ez”-ként emlegették.

Kris küldött Lay felé egy bizalmatlan pillantást.

-Tedd, amire utasítanak –csattant fel Layre –Ne beszélj hozzá.

-Miért ne? Van ilyen szabály? –vágott vissza Lay.

-Kris –suttogta Sehun önkéntelenül.  Nem tudta visszatartani. Kris, az álmai fiúja (szó szerint) épp ott állt előtte és még csak meg sem érinthette.
Kris éppen csak rápillantott Sehunra, mielőtt visszafordította Kaira a tekintetét. Kezét Kai hasára tette, ökölbe szorítva ujjai között a póló anyagát és a fülébe súgott valamit.
Kai tekintete Sehunra ugrott.

-Értem –motyogta Krisnek.

-Lay, a kórházi szárnyba. Most –parancsolta Kris. Ne ne ne ne ne ne, kérem, ne. Ez volt az egyetlen dolog, amit motyogni tudott a fejében Sehun. Lay nem hagyhatja csak úgy itt.

-Ő a szeretőd –mondta Lay Krisnek, ahogy elsétáltak.

-Nem. Ez nem. Ez csak egy idegen, Sehun testében –ez volt az utolsó dolog, amit Sehun hallott, mielőtt eltűntek az alagútban.

Idegen, vagy sem, Sehun jó volt. Voltak érzései. Kedves volt, de mindezek nem számítottak.

-Indulj –bökte meg Kai Sehunt hátulról a puskával.

-Le…zuhanyozhatsz. De mi felváltva szoktunk. Várnod kell –tájékoztatta Kyungsoo. Olyan volt mintha félne Sehuntól, pedig pont fordítva kéne lennie.

-Ennyire….ijesztő vagyok? –engedte meg a kérdést Sehun.

-Huh?

-Egy puska van nála. Te idegesnek látszol. Senki nem akar beszélni, ha ott vagyok.

-Azért , mert undorító vagy –mondta Kai hátulról –Undorító, haszontalan testlopó.

Sehunnak rá kellett harapnia a nyelvére, hogy ne szólaljon meg az emberi fajról.

~*~

Amennyire Sehun tudta, már órák óta aludt és nem volt benne biztos, hogy este van-e vagy még nappal, esetleg már másnap. Az egész teste ragacsosnak érződött a homok miatt, ami izzadt testére tapadt. Kétségbeesetten el akart merülni a Pazar kádjában, otthon a lakásán.
A bejárattól áradó frissen, kemencében sült kenyérlángos illatára kelt fel. Megragadta a kenyeret a tálcáról és majszolni kezdte, akár csak egy ősember.

-Miért vagy itt? –hallotta hirtelen Krist. Kimászott a lyukból, ami mellett ott találta ülve Krist, egyik karjával felhúzott térdein támaszkodva, fejét a falnak döntve. Sehunhoz beszélt.

-Mi lehet az oka annak, hogy itt vagy? –mégse nézett Sehunra.

Sehun térdre hullott, sokkal távolabb Kristől, de nem válaszolt.

-Már továbbléptem –sóhajtott Kris –Róla. Amikor a mocskos Hajtó felfedezte őt, ő nem szólt egy szót sem és nem is harcolt. Mert már halott volt –agyhalott, gondolta Sehun magában –Engem az autóban hagytak, míg őt elvitték.

-Sajnálom –motyogta Sehun az orra alatt úgy, hogy még ő maga se hallotta.

-Mi van? –nézett végre felé Kris.

-Hyung –visszhangzott valaki hangja a sötét alagútban, Sehun börtöne felé. Ahogy közelebb értek, Sehun rájött, hogy Suho, Kai és Lay azok.

-Kris. Döntöttél? –kérdezte Suho.

Kris nem válaszolt, miközben felállt. Sehun követte mozdulatait, de közel maradt a lyuk bejáratához.

-Hyung, az elkerülhetetlent akadályozod. Doki dolgozni akar vele –mondta Kai.

-Több időre van szükségem –lehelte Kris.

-Mégis mihez?!

- Kai, ha időre van szüksége, akkor hagyj neki egy keveset. Egyáltalán mi ez a sietség? –mondta Lay.

- Fogd be –lépett előre Kai Kris felé –Ez nem ugyanaz. Sehun meghalt. Mi tart vissza?

-Kai, azt mondtam, több időre van szükségem.

-Rendben –sóhajtott Suho –Ne húzzuk túl sokáig.

-Hyung! –tiltakozott Kai.

-Az ő döntése, Kai. Ne szólj bele –motyogta Suho és elment.

-Kris beszélhetnénk? –kérte Lay. Kris bólintott és követte.

Sehun csendben lehajolt, hogy visszamenjen a lyukba, de Kai megállította.

-Várj.

-Nincs…mit mondanom neked –mormogta Sehun.

-Engem tényleg nem érdekel, mi a fasz a szándékod, de ha te leszel még csak a legkisebb oka is, ha Kris összezavarodik, megöllek. Elvégre, a te fajtád megölte mindannyinkat.

-Ki vagy te? –Sehun már kiabált, miközben a sírás kerülgette –Tetszik neked, vagy mi?

Kai hátrahőkölt.

-Ő a bátyám te idióta.

Sehun arca fellángolt szégyenében.

-Haszontalan parazita.

-Ne mondj ilyeneket –motyogta halkan Sehun, összedve egy kis bátorságot, mivel Kainál most nem volt puska. Gyorsan megfordult a lyukhoz, de Kai visszatartotta a karjánál.

-Mit mondtál?

- Amikor hozzám érsz, én is érzem. Mikor beszélsz hozzám, én is hallom. Hogy lehetnék csak egy parazita?

Kai horkantott egyet gúnyosan.

-A féreg megpróbálja megvédeni magát?

-Féreg? –riadt vissza Sehun.

-Csak nem szeretnélek a közelében. Értve vagyok? Ne cseszd össze a dolgokat –Sehunnak sosem volt emléke Kris testvéréről. Azon tűnődött, vajon találkoztak-e ezelőtt.

-A tény, hogy az ő testében vagy… -Egy pillanatra Kai olyan lehangoltnak tűnt –Meg fogok szabadulni tőled.