SUI GENERIS: Körülbelül

-Jól vagy? -suttogta Kai Sehun fülébe, mellkasát erősebben Sehun hátának préselve. Az oldalukon feküdtek, Kai hátulról ölelve Sehunt. Alsó felüket takaró borította. Már virradt, és nem úgy tűnt. mintha Kai bármikor is hajlandó lett volna elengedni Sehunt. Egy kicsit kényelmetlen volt, mivel Kainak nem állt szándékában kihúzódnia Sehunból, a második körük után. De jó érzés volt. Így átölelve lenni valaki által. Kai kívülről talán durvának tűnhet, de Sehun látta, hogy belül valójában sokkal kedvesebb és törődőbb volt.

-Olyan vagy, mint egy Durian -fakadt ki Sehun.

-Mi?

-A gyümölcs.

- Tudom, mi a Durian. De miért pont az a büdös a cucc?

-Nem úgy értettem, hogy bűzlesz..csak kemény kívül és-

-Értem, mit akarsz mondani.

-Mit csinálunk, Kai?

-Hogy érted?

-Krystallal vagy, nem?

Kai végre kihúzta magát Sehunból és fölé emelkedett, egyenesen Sehun szemébe bámulva.

-Szakítottam vele. Azon az éjszakán, amikor elmentem bocsánatot kérni Kristől.

-Miért tennéd? Biztos nagyon megbántódott.

-Megérdemli, hogy találjon valaki nálam jobbat..Nem egy olyat aki ennyire összezavarodott a...-harapta el a végét.

- Hogy tudják az emberek ilyen könnyen megváltoztatni a partnerüket?

-Akkor veled mi van? -csökkentette Kai az arcuk közötti távot -Egészen tegnap estig, azt állítottad, hogy Kris a nagy szerelmed. Akkor mit keresel itt, Sehun?

Sehun most vagy megfertőződött az emberek hamisságával, vagy épp partnert választott.

-De...

-Annyi időt adok, amennyire csak szükséged van. Ha még mindig azt hiszed, hogy csak Krist szeretheted, mert a test őt szereti...még ezek után is...Akkor tiszteletben tartom a döntésedet.

A medál ott lógott Kai nyakában és mivel most ő maga Sehun fölött volt, a fém is Sehun mellkasán pihent.

-Ezt a gravírozás... nem direkt csináltam -mondta Sehun.

-Tudom. De valamit felszikrázott bennem. Te nem érzel ugyanígy?

Szikra? Sehun határozottan érezte. De nem változtathatta meg ilyen hirtelen a két éves érzéseit.

-Álmos - Sehun motyogta.

-Aludj egy kicsit. Hamarosan kelni kell -dobta vissza magát az eredeti helyzetébe és egyik karját Sehun köré fonta.

-Miért?

-Rajtaütésre megyünk.

-Kik?

Kai hallgatott egy pillanatig, mielőtt válaszolt volna.

-Ne aggódj. Kris nem jön. Csak én, Suho, Kyungsoo, Baek és a többiek.

Sehun összeráncolta a homlokát, és be akart szólni Kai hangsúlyára. Nem mintha Sehun nem törődött volna a többiekkel. Valójában, mindenkihez közelebb állt, mint Krishez.

-Én mindenkivel törődök.

-Remélem is. Mert azt akarnám, hogy törődj velem.

Még hogy Kai nem volt jó a romantikus dolgokban.

-Ők rendesek velem.

-Kedvelnek. Még azt is elérted, hogy én kedveljelek. Persze, hogy mindenki bír. Téged Sehun. Nem őt, hanem a Lelket. Egy lelket szeretnek. Különleges vagy.

Sehun igazán meg akarta köszönni Kainak, hogy ezt mondta. Egy különleges okkal jött ide. De talán egy másikért fog maradni.

~*~

-Miért ilyen piros az arcod? -kérdezte Krystal mikor Sehun leült reggelizni az asztalhoz. Kai még csak nem is jött vele az ebédlőbe, csak hogy találkozhasson Suhoval az indulas előtt.

-Piros? -takarta el arcát Sehun.

-Mint egy paradicsom.

-Nem tudom, miért.

-Hé - jelent meg Lay az asztalnál.

-Miért vagy ilyen sápadt? -horkant fel Krystal -Vele ellentétben - kuncogott a lány. Nem tűnt letörtnek a Kai-al való szakításuk miatt. Normálisnak tűnt. Talán megértette. Ettől csak még menőbb lett.

-Megint veszekedtetek Krisel? Mindig húzod az arcod, ha összekaptok.

-Viccelsz velem? Leüvöltötte a fejem, csak mert megkértem, hogy igyon egy kis vizet! -kiáltotta Lay -Aztán visszaordítottam, és most sokkal rosszabb -vonta össze a szemöldökét.

-Hogy van? -Sehun érdeklődött.

- Öntelt, mint mindig -forgatta a szemét Lay.

- És mikor indulnak? -kérdezte Krystal.

-Lassan szerintem indulnak. Megnézzük őket?

Mielőtt Sehun követhette volna Krystalt és Layt, Kai berobogott az étkezőbe és kihúzta Sehunt az alagútba.

-Mi az? Nem mész? -kérdezte Sehun. Kai nekidöntötte a falnak és kezével betapasztotta a száját.

-Csitt.

Sehun motyogott valamit, hogy megtudja Kai mit csinál, de Kai csendre intette újra. Sehun erre kinyújtotta a nyelvét és megnyalta Kai tenyerét.

-Ew, mit csi -vette le a kezét Sehun szájáról.

-Miért vagy ilyen ideges?

-Kérnem kell egy szívességet. Meg tudod tenni, kérlek, hogy nem mész a gyengélkedőbe vagy Dokinak segíteni vagy bármi, amíg távol vagyok?

-Miért?

-Csak csináld, amit mondok. Legyél Layel mindig. Legrosszabb esetben, csapódj Krishez, de ne hallgass senki másra.

Sehun nem volt benne biztos, hogy miért kéri ezt tőle Kai, de bólintott. Kai nekilökte a falnak és megcsókolta. Gyorsan vissza is húzódott.

-Nem akarok búcsúzni még -vigyorgott, és elsietett.

Mindenki búcsúzkodott, és Krystal még így is megkérte Kait, hogy érjen vissza biztonságban. Kris is ott volt.

Amint távoztak, Sehun elindult a kórházi szárny felé hogy segítsen Dokinak, teljesen figyelmen kívül hagyva Kai figyelmeztetését.

-Kris -nyafogta Lay Sehun mögül. Sehun megfordult és az alagútban látta, hogy Lay és Kris közeledik.

-Majd később beszélünk, Lay - mondta nyugodtan Kris.

- Ráérsz? -kérdezte Sehuntól. Sehun gyorsan bólintott. Amikor Kris volt előtte, a hangja egyszerűen eltűnt.

- Remek. Gyerünk. Hagyj csak figyelmen kívül - mondta Lay és idegesen ott hagyta őket.

-Hogy vagy?

-Huh? - nyikorogta Sehun.

-A lábad.

- Hát... rendben van.

-Velem tudsz jönni egy kicsit?

Hát persze, bólintott Sehun. Kris megpördült, és elindult abba az irányba, amelyik alagútban Sehun még sose járt ez előtt.

Az alagútban voltak ajtók is. Szobák. Kris besétált az egyikbe, Sehun pedig megállt a küszöbön.

-Te ... emlékszel erre? -tartott Kris egy gyűrűt a kezében -Ez az-

-Az anyámé volt.

Kris szájtátva nézett Sehunra -Az ő .. anyjáé - helyesbített.

-Te voltál az, aki megtalálta. Te ajándékoztad neki a 17. születésnapján.

-Tudod, hogy mennyire boldog volt?

-Természetesen. Érzem az emlékekben.

-Gyere be.

Sehun tétován belépett. Kris visszatette a polcra a gyűrűt, majd ránézett Sehunra.

-Ez annyira ... nehéz. Tudod te, hogy érzek, mikor itt vagy velem szemben, de nem tehetek semmit, mert te nem ő vagy?

-Megértem.

-Nem, nem érted - Kris tett egy lépést előre -Nem érdekel többé. Ez az ő teste. Ez Ő. A lelkiismerete talán még ott van, így is, hogy te uralod a testét.

-Mit akarsz-

-Ha megcsókollak most, akkor őt csókolom. Mert hiányzik minden, ami Ő. Újra a karjaimban akarom tartani -Az "ő" jelző olyan volt, mint egy tőr Sehun szívében.

-De én nem ő vagyok - Sehun motyogta a sírás határán.

-Nem érdekel - Kris meglódult, megragadta Sehunt a gallérjánál, és közelebb húzta. Határozottan megfogta Sehun arcát és durván megcsókolta.