SUI GENERIS: Sose számíts jó dolgokra (+18)

-Nem, jól vagyok. Lehet, kicsit leesett a cukrom - legyintett Sehun. 

 -Menj, tarts egy kis szünetet. Majd én befejezem -mondta Baekhyun és elvette a törlőt Sehuntól -Amúgy sem csinálok semmit. 

Sehun úgy érezte, hogy valóban szüksége van egy kis pihenésre, szóval engedelmeskedett és talpra állt, mielőtt kivánszorgott a fürdőszobából. Még mielőtt elérte volna a szobáját, megállt az alagút közepén, izzadni kezdett, és leguggolt, visszanyerni a levegőjét. Életében nem érezte még magát így. Forgott vele a világ annyira, hogy akármelyik pillanatban elájulhatott volna. Talán konzultálnia kéne Dokival. 
Irányt változtatott a szobába vezető alagútról a kórházi részlegbe. 

-Doki? - nézett be a sátorba. Meglepő módon, a feje már jól volt. És már nem is izzadt... ez csak még jobban aggasztotta. A Lelkek mindig odafigyeltek az egészségükre. Amikor észrevette, hogy Doki nem volt ott, leült az asztalhoz és elgondolkozott, hogy mi lehet vele a gond. Lehetetlenség volt itt vérvizsgálatot csinálni, de lehet, hogy az embereknek megvan a Lelkeknek az a berendezése, ami másodperceken belül kimutat mindent. Azokat árulták a boltokban. Körülnézett az állványok között, hátha talál valami vér tesztelőt, ami a Lelkektől van. De ahelyett, talált egy nagyon hasonló dolgot. Megfordította a dobozt, tanulmányozta egy kicsit, de hamar rájött, hogy az nem egy vérvizsgáló, hanem egy terhességi teszt, amit az emberek használnak. Vett egy nagy levegőt, és visszadobta a dobozba, ahol eredetileg volt. 

 -Sehun? -lépett be Doki. 

 -Doki - kiáltott Sehun. 

 -Keresel valamit? 

 -Hm .. Doki .. -fészkelődött Sehun -Kaphatok egy terhességi tesztet? 

Doki szeme kikerekedett -Mi van? 

 Sehun lehajtotta a fejét szégyenlősen. -Meg teszi nekem ezt a szívességet? 

 -De ... Azt hiszed terhes vagy? Volt egy partnered mielőtt idehoztunk? 

 Sehun nem válaszolt, nem akarta elmondani neki az igazat. 

 -Kérem. 

 -Persze. Persze - Doki kétségbeesetten odasietett az állványhoz, ahol Sehun is volt, és elővette azokat a teszteket. Sehun nem tudhatta, hogyan kell használni, mivel a test még soha nem tapasztalta. Ott ült az ágyon és várta amíg Doki leolvasta az eredményt. Az orvos a homlokát ráncolva meredt a tesztre. 

 -Ez pozitív. Terhes vagy -jelentette ki. 

 -M-mi? Tényleg?- egy nyilvánvaló mosoly formálódott Sehun ajkán -Tényleg? -lehelte. A Lelkek minden életet dédelgettek. És a tény, hogy Sehun most magában hord egyet, adrenalint lövellt szét az egész testében az izgalomtól. 

-Igen - dobta Doki a tesztet a kukába - Nem tudom, mióta lehetsz terhes. El kéne mondanod Suhónak.

-Nem. Kérem ne. 

-Sehun, el kell mondani nekik. Te egy jó ember vagy. Ha várandós vagy, szerintem vissza kéne engednünk a párodhoz. 

A probléma az volt, hogy Sehunnak nem volt Lélek párja. 

-Nem lehet. Hogyan engedhetnének el, mikor már mindent tudok erről a helyről és az emberi menekültekről? 

 -De ... -sóhajtott Doki -Igazad van. Nem engedhetünk el. De .. 

Sehun érezte, hogy Doki mondani akart valamit, de csak nem tette. Sehun leugrott az ágyról. 

-Hé, Doki. Titokban tudná ezt tartani? Ígérem én magam fogom elmondani Suhónak és a többieknek.

Doki nem válaszolt, csak tovább ráncolta a homlokát. 

-Kérem -könyörgött Sehun. 

-Oké ... de el kell mondanod Suhonak amint visszatér. 

-Úgy lesz.  

-Csak vigyázz magadra. Ne bántsd a testet. 

 Sehun bólintott, és kisétált a sátorból egy hatalmas vigyorral az arcán. Egy élet kezdődött benne. Igaz, a Lelkek nem így reprodukálódnak, de a baba attól még az övé. Az övé és Kaié. Sehun el akarta mesélni Kainak. Boldognak akarta látni a hírek hallatán. Lefeküdt Kai ágyára, pedig van már neki is sajátja a szobában. Egyszerűen csak szerette a matrac illatát. Pézsma, szappan illata volt, mint Kainak. Szája sarkai felfelé görbültek, és megsimogatta a hasát. 

~*~

 -Rántotta vagy zabkása? -kérdezte Kyungsoo Sehunt. Az étkező volt az a hely ahol az emberek mindig összegyűltek és a mindennapos dolgaikról beszéltek, de ma egészen üres volt. 

-Kását, légyszi -Sehun egy mosollyal válaszolt. Rengeteget mosolygott azóta, mióta megtudta, hogy várandós. 

-Nos, itt van - tett le elé Kyungsoo egy tállal.

-Hol vannak az emberek? Hol a húgod? 

-Oh. Suho és a többiek visszatértek. 

 -Mi ?! Mikor jöttek vissza? 

-Ma reggel. 

 Ma reggel jöttek vissza és Kai nem indult Sehun keresésére? 

 -Mindenki visszaért? Jól vannak? 

 -Igen. Csak elfoglalt a .. uh dolgokkal. 

 -Hol vannak? -el akarta mesélni Kainak a jó hírt. 

-Valahol. Aggódsz Kris miatt? Hamarosan itt lesznek ebédre. 

-Akkor várnom kell. És ez volt az, amit Sehun tett. Várt majdnem egy órán át, hogy Kris és a többiek felbukkanjanak. Végül feladta, és elment megkeresni őket egyedül. 

-Sehun! - hallotta Kai kiáltását hátulról, ahogy áthaladt a nagyterembe vezető alagúton. Mielőtt Sehun teljesen megfordulhatott volna, Kai belerohant és felemelte, majd megölelte -Nagyon hiányoztál! 

-Kai -húzódott vissza Sehun. Kai olyan őszintén mosolygott és ajkait Sehun homlokára helyezte. 

-Napról napra egyre nehezebb távol maradnom tőled. 

Sehun visszamosolygott -Hogy van Kris? 

Kai arca picit elhalványult, és mosolya is egészen eltűnt -Ő...jól van. Jó jel, hogy még mindig előbb kérdezel róla, mint rólam.. 

-Kai -szólította meg Kris a háta mögül-Suho téged keres. 

 Sehun szíve irdatlan gyorsaságba kezdett látva Krist ennyi idő után. És az utolsó alkalommal mikor beszélgettek, Kris megcsókolta. 

-Kris -fakadt ki Sehun öntudatlanul. 

-Menj -mondta Kris Kainak. Kai újra szembe fordult Sehunnal, motyogott egy 'később látjuk egymást', majd elment. 

-Hogy vagy? -érdeklődött Sehun, miután Kai eltűnt. 

-Hogy vagy? -Sehun meglepődött Kris hétköznap hangsúlyán. 

-Én...jól vagyok. 

-Uh .. nézd -dörzsölte Kris a tarkóját, mintha ideges lett volna -Én ... nem kellett volna azt tennem. És végképp nem figyelmen kívül hagyni rögtön utána. 

-Semmi baj. 

-De igen, van baj - ez volt az első alkalom, hogy Kris egyenesen Sehun csillogó szemeibe nézett -Éhes....vagyok. Jönnél velem ebédelni? 

 Természetesen Sehun szeretett volna -Igen. Persze. 



 Kris ragadt magának egy kis kenyeret és tojást, majd kisétált a menzáról, Sehunt a mezőgazdasági csarnokba vezetve. A folyosó üres volt, mert már minden növényt betakarítottak. Kris irányította Sehunt, hogy üljön le a talajra, és leült mellé. 

-Ettél? -kérdezte Krist. 

-Igen. 

 Kris bólintott elismerően, és elkezdte majszolni saját ételét -Most nem volt olyan fárasztó a rajtaütés.

 -Hogy van Lay? -Sehun érdeklődött. 

 -Ő ... - Kris összevonta a szemöldökét -Nem tudom. 

-Oké. 

 Ott ültek csendben egy pillanatra, mielőtt Kris megszólalt újra -Nehéz neked itt? 

-Nem annyira. Mindenki kedves. 

-Mindenki csak én nem, ugye? 

 Sehun sóhajtott. 

-Nem hibáztathatsz azért, mert nem fogadlak el. Kai folyton azt mondja, hogy megvannak a saját érzéseid, hogy semmi közöd Sehunhoz. De nem hiszem, hogy igaza van. Ez az ő teste. Az érzések jönnek vele. Azt érzed, amit Sehun érezne. 

-De én egy másik élet vagyok. Nem ő. 

-Tudom, hogy nem ő vagy. Ez az, ami bonyolítja a dolgokat. Tudom, hogy egy idegen vagy a testében. De attól még itt vagy előttem. Nem kellett volna megcsókolnom, amíg te vagy a testben.

Kris megpróbált értelmet nyerni, de nem sikerült és csak összezavarta Sehunt. Letette a tányért, és megfordult, hogy Sehun kezét a sajátjába vegye 

-Ez olyan, ismerős -mondta. Sehun keze már égett Kris érintésétől -De nem ugyanaz. 

-Értem -Sehun visszahúzta a kezét. Kris  viszont újra megragadta és szorosan tartotta. 

-Nem, nem érted -folytatta -Kérdezhetek valami nevetségeset? 

-Mit kéne válaszolnom erre? 

-Igen. 

-Igen. 

Kris elnevette magát, és ez volt az első alkalom, hogy Sehun az emlékeiben élő régi Krist látta. 

-Mesélj az emlékeidről amik velem voltak. Mert napról napra halványulnak el az enyémek, és csak az emlékek azok, amik maradtak nekem. 

-Oh. 

-Kérlek. 

-Oké ... Amikor először beszéltél velem-vele - Sehun narrálta minden egyes emlékét és álmát, ami Krisel volt, órákon keresztül. Végül mindketten a földön hevertek, és Kris minden emléket megmosolygott. 

-Csak a szép és jó van meg neked -mondta Kris, mikor Sehun végre végzett. 

-Nem voltak olyan szépek mikor folyamatosan látni akartalak. 

-Te .. akartál látni. Te, ugye? 

-Igen. 

Kris felült -Te .. szeretsz- jelentette ki tárgyilagosan. 

-Ig.. -mielőtt Sehun kisuttoghatta volna a szót, hirtelen hatalmas késztetést érzett, hogy kidobja a taccsot. A feje forgott, gyorsan felállt 

-Sajnálom. 

-Jól vagy? 

-Igen -sietett ki a teremből, kezét szája előtt tartva. Megpróbálta visszatartani magát, hogy ne hányjon Kris előtt. 


Amikor végre végzett az okádással, fáradt volt. Úgy döntött, elmegy aludni. Ahogy belépett a nagyterembe, szemtanúja volt ahogy Lay és Kris kiabáltak egymással. 

-Mi a fasz bajod van, Kris ?! Nem mintha mondtam volna bármi rosszat! Túlreagálod! 

-Túlreagálom ?! Hallod magad? Nem tudnál csak békén hagyni?! 

-Nem! Nem, amíg bocsánatot nem kérsz azért, amit mondtál! 

-Miért kellene bocsánatot kérnem ?! 

-Baszd meg, Kris. Komolyan. Csak menj és halj meg -lökte el Lay, de amint el akart trappolni, Kris durván megragadta a csuklóját, hogy visszatartsa. 

-Nem szeretem, hogy így viselkedünk egymással, Lay. 

- Engem már nem érdekel -rázta le a kezét Lay és elindult. Kris morgott egyet és utána sietett. 

Sehun elfordította a fejét összezavarodottan. 

Mikor berontott a szobába kopogás nélkül észrevette Kait a matracon ülve, hátával a falnak dőlve. Meg volt mosakodva és dühösen bámult Sehunra 

-Hol voltál? -sziszegte. 

-Krisel. 

-Mit csináltál vele? 

-Beszélgettünk. 

-Ilyen sokáig? 

-Igen. 

Sehun közelebb lépett. Már érezte Kai pézsma illatát, és annyira jó volt. Így már egyáltalán nem volt hányingere. 

-Miről beszéltetek? 

-Az emlékeimről kérdezett. 

-És mindent elmondtál neki? 

-Igen. 

-Mondd el nekem is -Hú, igazán dühös volt. 

-Nem. 

-Miért nem? 

-Mert dühös lennél. 

-A fenébe is, hát persze, hogy dühös leszek. Ne lógj már rajta, mint egy kiskutya! Miért csillog mindig úgy a szemed, ha hozzad beszél? -feltérdelt és Sehunt a kezénél fogva lehúzta, hogy térdeljen ő is az ágyra. Sehunnak eddig sosem tűnt fel, hogy Kainak ilyen jó az illata. Olyan volt, mint egy kábítószer. Vagy talán Sehun csak egész nap szagolni akarta, hogy ne legyen hányingere. A medál kint volt Kai fehér pólójából és Sehun csak bámulta -Hiányoztam? -emelte fel fejét Kai, hogy tekintete találkozzon az izzó szempárral. 

-Igen. 

-Mennyire? 

Sehun kételkedve nézett rá. -Hogy mutathatnám meg az érzések mennyiségét? Ez nem logikus. 

Kai szemét forgatta. -Hát, én meg tudom -döntötte oldalra a fejét, hogy ajkaik összeérjenek. Azok az ajkak. Kai meleg ajka, mely valóban nagyon hiányzott Sehunnak, lassan mozgott övéin. Kai megfogta Sehun csípőjét és addig húzta közelebb, míg hasuk össze nem ért -Még mindig...nem világosak az érzéseim? 

Sehun hátra lökte Kait, hogy lefeküdjön az ágyra, majd rámászott. 

-Én kedvellek, Kai. Én. A két hüvelyknyi Lélek. Ennyi nem elég? -ne kérd Sehunt, hogy válasszon Kris és Kai között. Mert nem tud. Olyan világos volt, hogy Sehunnak tetszett Kai. De az is látható, hogy Sehun még vágyott Krisre. 

Kai oldalra tolta Sehunt, mielőtt le került róluk a ruha. Nem szállt le Sehun ajkairól, harapta, húzta miközben keze már Sehun kitágításán ügyködött. Sehun nyögött egyet, olyan hangosan amennyire torka engedte, de a hang Kai szája által blokkolva lett. Kezeit Kai mellkasába temette, ahogy hagyta, hogy bármit megtegyen vele. Kai hasra fordította Sehunt és ajkaival végig puszilt hátán, majd kihúzta ujjait. 

-Azt kérdezted, mit tennék, ha a kezeimben tarthatnálak - tolta be magát arra késztetve Sehunt, hogy még mélyebben a párnába temesse arcát -Én szeretnélek akkor is, Sehun -elkezdett ki-be mozogni egy kézzel Sehun derekát ölelve, homlokával Sehun ívelt hátának támaszkodva. Sehun már elfáradt, mikor Kai maga felé fordította és folytatta a lökéseket, miközben szenvedélyesen megcsókolta. 

Sehun reménytelenül kapaszkodott Kaiba, csípőjét feltolva, hogy Kai a jobb hozzáféréshez jusson. Kait még csak egy kicsit sem zavarta, hogy Sehun az egész hasát befehérítette, sőt felemelte, hogy az ölébe ültesse. Kai felpillantott Sehunra, hevesen lihegve és újra egyesítette ajkaikat. Sehun erősen markolt Kai hajába, míg a másik szorosan ölelte őt. Kai végül megszakította a csókot, és lehetővé tette Sehunnak, hogy levegőhöz jusson -Sajnálom. Én csak ...annyira...akartalak -kért bocsánatot Kai. 

-Kai -szólalt meg Sehun, túl fáradtan ahhoz, hogy bármi suttogásnál hangosabbat kiadjon magából. 

-Hm? -Kai épp kulcscsontját csókolgatta. 

-Terhes...vagyok. 

Kai azonnal felkapta a fejét és kikerekedett szemekkel bámult Sehunra 

-Huh? 

Sehunnak hirtelen nem volt kedve mosolyogni sem, amikor meglátta Kai döbbent arcát. 

-Terhes vagyok a te gyerekeddel - lesütötte le a szemét. Majdnem egy percig csend volt közöttük, és ez volt a legfrusztrálóbb csend, amit Sehun valaha tapasztalt. 

-Te .. terhes? -vett levegőt végre Kai. Sehun bólintott, még mindig alacsonyan, Kai mellkasán tartva tekintetét. Kai az állánál fogva felemelte Sehun fejét. Egy szó nélkül csak megcsókolta, majd újból megölelte. 

~*~

Sehun érezte, hogy Kai már nem volt az ágyban, amikor felébredt. Azon tűnődött, hogy reggel volt-e, mindenesetre kiszállt az ágyból, és felkapta a ruháit. Kai ölelte őt egész éjjel. Nem mondott semmit, de Sehun tudta, hogy boldog volt. Először a gyengélkedő felé vette az irányt, hátha Dokinak szüksége van segítségre. 

Amint belépett a sátorba, valami csípős bűz ütötte meg az orrát. Szinte szédült tőle. Suho, Kris, Kai, Lay, Kyungsoo és Doki ott voltak, egy ágyat körbeállva. Sehun kicsit közelebb lépett, hogy megnézze mi az és észrevette a testet. Anélkül, hogy észrevette volna Sehun torkaszakadtából üvölteni kezdett a borzalmas látványra, ami elé tárult. 

Vér volt mindenhol. 

Nem emberi vér, hanem Lélek. Egy darabokra vágott Lélek hevert szanaszét az ágyon lévő élettelen test mellett. Látva az ezüst végtagokat Sehunt elfogta a hányinger. 

-Sehun -mondta Kris. De Sehun még csak koncentrálni sem tudott semmire, ahogy könnyei megállíthatatlanul folyni kezdtek. Egy baba Lélek volt, amit ezek az emberek csak úgy felvágtak. Sehun térdre hullott és hangosan siratta a halott Lelket. 

-Sehun - Kai levegő után kapkodott, és letérdelt előtte -Sehun. Na. Kérlek. 

-ENGEDJ EL! -tolta el dühösen Kai kezét -Ti szörnyetegek! Gyilkosok! -állt lábra. Olyan hangosan zokogott, hogy az egész vulkánban hallani lehetett. 

-Egyre hisztérikusabb -mondta Doki - Árthat a babának- azonnal keresett egy injekciót. 

-Milyen baba? -kérdezte Suho. 

-Sehun, nyugodj meg -közelítette meg Kris is. 

 Kai hihetetlenül szomorú volt Sehunt így látva -Sehun,menjünk ki innen először. 

-Tartsd magad távol tőlem! -kiáltotta Sehun, majd elsprintelt azok a vademberek elől.