SUI GENERIS: Meglepő események mindennaposak errefelé

-Beköltözöl, mi? –vigyorgott Lay, mikor Sehun belépett a szobába.

-Oh. Nem. Kai mondta, hogy Suho azt rendelte, hogy aludjak itt.

Lay felhorkant és rámutatott Kai ágyára –Az egész a tiéd –ugrott rá saját ágyára.

-Uh…Kai azt mondta, nem aludhatok az ő ágyán.

-Ah, mégis honnan tudná meg? Mérföldekkel arrébb van. Ugyan.

-De… -ráncolta Sehun a homlokát. Még csak meg se akarta érinteni Kai ágyát –Inkább csak vissza kéne mennem.

-Jól van, jól van –gurult át Lay Kai ágyára egyetlen fordulattal –Aludj az enyémen.

-Köszönöm –Sehun kétségbeesetten akart aludni azon a puha matracon. Nyugodtan ledőlt és, a fenébe is milyen jó volt. Az egész teste sajgott már.

-Szóval…Kris milyen volt? –érdeklődött Lay.

-Mire gondolsz?

-Hallottam, hogy csak róla vannak emlékeid. Szóval milyen volt akkoriban?

-Oh… -Sehun gondolkodott egy pillanatig – Puha volt.

-És finom? –nevetett Lay –Nem. Úgy értem…boldog volt? Ritkán látom mosolyogni. Körülbelül hathavonta egyszer, ha mosolyog. Szóval úgy nagyjából négyszer láttam a mosolyát.

-Ő…mosolygott. Sokat.

Lay Sehunon tartotta a tekintetét –Össze volt törve. Utálta azokat…Mármint a te fajtádat.

-De nem én vagyok mindennek az okozója.

-Ez igaz. Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy nem utál. Tuti, hogy újra boldog lesz.

-Úgy tűnik közel álltok egymáshoz.

-Haha. Nem annyira. Én inkább a Kai féle haver vagyok. Kris egyszerűen túl…csendes.

-Hm.

-Ja. Kai már itt volt, mikor Kris érkezett, szóval jóban voltunk. Mindenki szereti Kait.

Na ez meglepő.

-Néha nem tudtuk elhinni, hogy Kai és Kris testvérek. Mármint…teljes ellentétek –De mindketten osztoztak a Sehun iránti utálatban –Mióta Kris itt van a rajtaütések sokkal biztonságosabbak lettek. Kai masszívabb. Nehéz ezt megmagyarázni.

-Semmi baj.

-Na, hát…aludnunk kéne. Holnap betakarítás. Sok energiára lesz szükségünk. Jó éjt!

-Jó éjszakát!

-Ja, mellesleg…nem Suho volt, aki elrendelte, hogy itt aludj. Kai ajánlotta. Az a nyomi mindig tagadásban van –fordított hátat Sehunnak.

~*~

-Szóval, jól aludtál? Hallottam beköltöztél Kai szobájába –tűnt fel Baekhyun, miközben Sehun és Lay a gazdálkodási csarnokba tartottak.

-Nem költözött be. Elvileg, Suuuhooo megparancsolta neki, hogy aludjon ott –horkantott Lay, Baekhyun pedig elvihogta magát.

-Az emberek szeretnek a semmin nevetni –mutatott rá Sehun ártatlanul.

-Ja, mind hülyék vagyunk –vont vállat Lay.

-Ezért is igáztatok le minket –tette hozzá Baekhyun.

- Lay! –Krystal szaladt feléjük, kiabálva –Visszajöttek! –az arca rémült volt, látszott, hogy valami nincs rendben.

-Máris? Tegnap mentek el –motyogta Baekhyun Layt méregetve. Mindketten sprintelni kezdtek a nagyterem felé.

-Mi folyik itt? –kérdezte Sehun Krystaltól.

Krystal nem válaszolt, ahogy sietve követte Layt és Baekhyunt. Mindenki összegyűlt a teremben, de ezűttal nem volt akkora zaj mikor Sehun közeledett.

-Nyugodj le, rendben?! –ordított Kris Layre, aki mellette guggolt.

-Kibaszottul vérzel, Kris! –kiáltott vissza Lay. Sehun szeme kétségbeesetten kereste távolról Kris sérülését. Kris még mindig állt, de a farmerja vérbe volt borulva a térdétől az aljáig.

-Mit csináltok?! Vigyétek Dokihoz! –kiabált Lay meghökkenve.

Miközben Doki másokat ápolt, Sehun Krist ápolta –Mit csinálsz?! –sziszegte Kris.

-Maradj nyugton, ha jövőben még szeretnél normálisan sétálni –motyogta vissza Sehun és visszatért a seb ellátásához.

Abban a pillanatban, Kyungsoo és Krystal behozta Kait. Az egész karja vérzett –Lehet, hogy eltört –mondta Kyungsoo, leültetve Kait Doki asztalára, mivel a többi ágy foglalt volt.

-Ott tudod tartani kicsit? –kérdezte Sehun Kristől.  Nem adtak neki altatót, Sehunnak altató nélkül kellett ellátnia Krist.

Kris bólintott.

Sehun gyorsan Kaihoz fordult és megfogta a karját –Ez kificamodott. Lehet ez most fájni fog egy kicsit –ugratta vissza az ízületeket, kiérdemelve egy kiáltást Kaitől –Összeöltelek, de nincs nyugtató.

Kai csak bámult Sehunra.

-Kibírod egy darabig?

-Csak csináld! .kiáltotta Krystal.

Ahogy összevarrta Kait, visszatért Krishez, hogy teljes figyelmét odaszentelje.

Sehun az előző éjszaka óta Kris ágya mellett aludt.

-Mit csinálsz itt? –csattant fel Kris, rögtön, ahogy felkelt a következő nap.

-A sebeidet ki kell tisztítani. Egyébként jól vagy. Csak ne sétálj pár napig –mondta Sehun, anélkül, hogy ránézett volna –Éhes vagy? Hozhatok valami-

-Csak menj. Doki tud rám vigyázni.

-De-

-Azt mondtam, menj. Hagyj békén.

-Oké –állt fel Sehun és fáradtan kisétált a kórházi sátorból. rengeteget segített tegnap óta és még nem is evett.

-Hé –jelent meg Kai a sátoron kívülről.

-Hogy van..a karod?

-Mintha új lenne. Köszönöm –mondta, a tarkóját dörzsölve.

-Semmiség –Hű, most épp megköszönte neki.

-Egész éjjel itt aludtál?

-Szemmel kellett tartanom a betegeket. Doki fáradt volt.

-Értem.

Sehun nem mondott többet, kikerülte Kait, hogy elmenjen zuhanyozni aztán szerezzen magának valami kaját. Mostanra már nagyjából megtanulta a járást az alagutakon keresztül.

~*~

Eltelt pár nap és Sehun még mindig nem tudta, mi okozta a balesetet a múltkori rajtaütésnél. Lay, Baekhyun és Kyungsoo elfoglaltak voltak ezért Sehun egyedül maradt.
A szokásos sarokban ült a menzán, megpróbálva megenni a rántottát. Nem a kedvenc étele volt, de hálás volt érte. Az a helyzet, hogy még mindig fogalma sem volt róla, hogy az emberek miért tartják még itt. Nem lehet, hogy csak azért mert Kris nem döntött még. És ha már itt tartunk, mit kéne dönteni? Az egész csak egy zavaros útvesztő volt.

-Nem tudsz lassan sétálni?! –hallotta Sehun Lay sikkantását, szóval megfordult és megpillantotta Layt a karjával Kris dereka körül, segítve neki sétálni.

-Nem is kértem a segítségedet, szóval ne kiabálj –nyögte Kris. Mögöttük jött Kyungsoo, Kai és Krystal.

-Ül –tolta Lay a Sehunnal szemben lévő padra Krist. Kai leült Kris mellé –Megyek, hozok ételt. Kyungsoo, segíts.

-Hogy van a térded? –érdeklődött Sehun. Kris nem válaszolt –Ha van bármilyen kenőcsüd, alkalmazhatnál néhányat. Segít a gyógyulásban. Ha lenne nektek a mi gyógyszereinkből, másodpercek alatt meggyógyulnátok.

-Nem érdekel –mormogta Kris és Sehun befogta a száját.

-Azért kérdezi, mert törődik veled –motyogta Kai hirtelen –Nem tudnád értékelni?

-Mi bajod van?

-Semmi –pattant fel Kai a helyéről és kiviharzott a menzáról.

-Sajnálom –suttogta Sehun –Én csak-

-Miért beszélsz még mindig hozzám?

Talán mert azon az estén úgy megcsókoltál?! –Sajnálom -mondta Sehun újra.

-Talán csak véget kéne vetnem ennek.

Sehun csendben visszasétált a börtönébe, mivel Kai visszatért és valószínűleg nem akarná Sehunt a szobájában. De nagy meglepetésére, Kait ott találta a lyuk alagútján kívül.

-Aludhatsz Lay ágyában egyelőre –mondta.

-De mi lesz vele?

-Krisre vigyáz. Az ő szobájában marad.

-Nem fontos. Nagyon kényelmesen vagyok ebben a lyukban is –valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy Sehun hazudott.

-Ó, csak gyere. Ne akard, hogy meggondoljam magam –ragadta meg Sehun karját, hogy megfordítsa és a tervezett irányba vezesse.

-Miért vagy ilyen rendes velem? –Sehun igazán kíváncsi volt.

-Inkább ne legyek?

Sehun az alsó ajkát rágcsálta, miközben követte kait. Mi van, ha ez csak egy csapda, hogy becsalogassa a szobájába és bumm, Kai leüti? Vagy mi van, ha Kai kedvesen bánik vele, hogy Sehun magától menjen akár egy áldozati kecske? De a puha matrac túl csábító volt.

Kai hirtelen megállt, mikor megpillantotta a csoportot a szobája bejáratánál várakozni. Kris, Suho és Baekhyun voltak ott –Mi ez?

-Mit csinál veled? –kérdezte Kris egy bizalmatlan pillantással.

-Feladatom van neki. Miért? –hazudott Kai.

-Valamit meg kell vitatnunk –sóhajtott Suho –Sehun megbocsátanál?

Egy szó nélkül Sehun megfordult és visszasétált a lyukhoz. Még pár alagúttal távolabbról is hallotta őket kiabálni, de nem tudta ki venni, mit mondtak.

De mielőtt még bemászhatott volna a gödörbe, valaki megragadta a karját és nekicsapta őt a falnak.

-Ez nem ő Suho! –kiabálta Kris, fogását még szorosabbra véve Sehun karján –Tegyétek vele, amit alapból tettetek volna!

-Elég a faszságból Kris! –ordította Kai visszarántva őt és beállt Sehun és kris közé –te voltál az, aki habozott arról, hogy megszabadulunk –e tőle, mikor mindenki mondta, hogy ő nem Sehun. De most, kurvára meggondoltad magad?!

-Ő csak megpróbál összezavarni engem. Ha ő nem lenne, lehet Sehun még élne!

Sehun nem érezte sokkal jobban biztonságban magát Kai mögött, de most sehova Kris közelébe nem akart kerülni.

-Megbeszélhetnénk ezt? Mint civilizált emberek? –javasolta Suho.

Sehun ült ott, aggódva, hogy Kai vajon mit értett a „megszabadulni tőle” alatt. Térdét szorosan mellkasához ölelte és ringatta agát. Hirtelen fényt látott kijönni a lyuk bejáratánál.

-Hé. Nem alszol, ugye? –kukucskált be Kai.

-Nem –sikkantott Sehun.

-Gyere –mászott ki. Sehun követte.

-Várj. Mi történt?

-Semmi.

Nem beszéltek, amíg elérték a termet.

-Sehun –szólította meg Kai, ahogy elérték a szobáját. Ez volt az első alkalom, hogy Kai a nevén szólította. Tovább sétált, de folytatta a kérdést –Te….szereted Krist?

-Igen –még most is Sehun biztos volt benne, hogy szerelmes belé.

Kai sóhajtott és arrébb tolta a falemezt, amit ajtónak használtak, hogy beengedje Sehunt.

-Miért? –kérdezte. Csak egy kis lámpa égett a szoba sarkában, amely egy kis kerek részt világított meg a szobából.

-Mire gondolsz? –ült le Sehun Lay ágyára.

-Úgy értem…te is érzed, vagy csak a test? –Sehun sose gondolt ebbe bele. Amennyire tudta, eddig szerette Krist. De vajon csak a test az? Nem volt benne biztos és Kai kérdése összezavarta.

-Nem tudom –válaszolt őszintén –De a test az enyém. Ahogy az érzések is. Ha a test szereti, akkor én is.

-Nem igazságtalan ez egy kicsit?

-Miért kérdezed ezt?

-Gondoltál már arra, hogy talán… érezhetsz máshogy is? Te.

Sehun felelevenített a csókot. Az nagyjából csak tűz volt. Képtelenség volt, hogy érezhet úgy anélkül, hogy szeretné Krist –Mikor megcsókolt, úgy éreztem, mintha én is szeretném őt –fakadt ki őszintén.

Kai összeráncolta a szemöldökét –Meg…megcsókolt?

Sehun bólintott. Kai letérdelt az ágyra, a két térde Sehun két oldalán. A Lélek eléggé meglepődött, mikor Kai lefogta a kezeit az ágyra, hogy ne tudjon mozogni –Megpróbálhatom most? –suttogta Kai.

-Huh? –lehelte Sehun –Mi? –Kai arca hihetetlenül közel volt.

Kai nyelt egy nagyot, ádámcsutkája le és felugrott, mielőtt lehajolt. Ekkor volt az, hogy Sehun észrevette a fém medált, amibe bevéste a „Te vagy a Lelkem” feliratot. Ott lógott Kai nyakában, felfedve a két kigombolt gomb által az ingén. Ameddig ezzel elterelődött a figyelme, Kai összetapasztotta ajkaikat.

Ha Kris tűz volt, akkor Kai hó. Ilyen érzés volt.