2015. január 23., péntek

SUI GENERIS: Megtörni a jeget




Az a nap óta szállítottak ételt Sehunnak, és Suho naponta felbukkant, hogy elvigye a mosdóba.

-Zuhanyozhatok? –kérte Sehun, úgy nagyjából egy hét múlva.

-Uh…szükséges? –kérdezte Suho.

-Huh? –hát persze, hogy szükség volt rá. Már napok óta bűzölgött. Sehun ölni tudott volna egy hideg zuhanyért.

-Um…jó, rendben. Gyere ki.

Sehun nem látta Krist az a nap óta, ahogy Kai-al és Layel se találkozott.

-Várj itt –mondta Suho, miközben besétált abba a nagy terembe, ahol a lyukak voltak a falon. Besietett az egyik lyukba, otthagyva Sehunt védtelenül a terem közepén. Nem is volt ott senki mondjuk. Suho néhány ruhával a karjában tért vissza –Tessék. Ezekbe átöltözhetsz.

-Kié? –kérdezte Sehun.

-Kaié. Bocsi, az én szobám elég messze van. Jók lesznek ezek rád.

Sehun visszaadta őket.

-Köszönöm, de inkább maradok a sajátomban.

-Viccelsz velem? Ne aggódj, Kai észre se fogja venni, hogy ez az ő nadrágja és inge. Siess.
Beléptek a fürdőszoba alagútjába és Sehun várta, hogy Suho adjon neki zseblámpát.

-Menj csak –tessékelte befelé Suho.

-Sötét lesz.

-Oh a francba. Elfelejtettem a zseblámpát. Ki bírod fény nélkül? Csak egy medence víz van ott bent. Nem hinném, hogy annyira látni kéne.

-Oké –Sehun nem tiltakozott és engedelmesen bement a fürdőbe. Minél beljebb ment annál sötétebb lett. Halványan látta a víz hullámait, le tudta vonni, hogy ott a medence. Mielőtt belépett levetkőzött. Nem volt biztos benne, hogy van ott valahol szappan, szóval csak simán megmosakodott, aztán kimászott.
Felöltötte a tiszta ruhákat, oh olyan jó érzés volt, hogy végre valami jó illatú volt rajta. Mikor kiment a lyukból, ott találta Kait, Suhoval beszélgetve.

-Mintha szükséges lenne –gúnyolódott Kai, aztán tekintete Sehunra szegeződött –Ez….az én felsőm van rajta?

-És a nadrágod, igen –röhögött Suho –Sehun. Hagyjuk őket magukra –Sehun bólintott és fürgén követte Suhót.

-Gyere, kicsim –A lány aki Kaiba kapaszkodott elhúzta őt a fürdő felé. Sehun emlékezett rá az ebédlőből.

-Várj. Suho-hyung –szólt Kai –Miért hívod Sehunnak?

-Mert ez a neve, nem?

-Biztos vagyok benne, hogy megvolt a saját neve, mielőtt ellopta Sehun testét.
Sehun tényleg azon gondolkozott, hogy Kai találkozott-e már egyáltalán Sehunnal korábban. Úgy néz ki, ismerte őt.

-Elég. Azért jöttél, hogy fürödj Krystal-al, nem? Menj, és ne zavard őt.


-Hová megyünk? –érdeklődött Sehun, mikor nem abban az alagútban mentek tovább ami a „börtönéhez” vezetett.

-Enni. Szerintem itt az ideje, hogy abbahagyjuk az étel szállítást neked.

-Meddig kell itt maradnom?

-Maradni? –nevetett Suho – Nem hiszem, hogy kiszabadulsz innen. Kris döntésétől függ, hogy mit kezdünk veled.

-Mik a lehetőségek?
Sehun csalódottságára Suho nem válaszolt.

-Hé! –szólt közbe Lay, mikor elérték az ebédlőt –Rég találkoztunk! –sétált oda Sehunhoz –Bocsi, én voltam a soros a rajtaütésen.

-Milyen rajtaütés? –kérdezte Sehun. A menza most sokkal üresebb volt.

-Tudod, hogy az ellátásunkhoz megszerezzük a dolgokat lopunk a polgártársaidtól.

-Ülj le, hozok valamit enni –mondta Kyungsoo.

-Srácok, tudtok vigyázni rá?

-Aha –biztosította őt Lay egy mosollyal.

-Akkor jó. Nekem ellenőriznem kell a tartalékokat –hagyta ott őket Suho.
Sehun leült a padra Layel az oldalán. Még az a kevés ember is, aki ott volt folyamatosan Sehunt bámulta.

-Ne foglalkozz velük –súgta Lay.

-Tessék –szolgált fel neki Kyungsoo egy tál rántottát és egy kis húst –Edd.

-Köszönöm –Sehun bekapott félénken egy falat rántottát, de még mielőtt megízlelhette volt, valaki besétált, torkaszakadtából üvöltve.

-Itt vagyok, emberek! –Sehun elfordította  a fejét és megpillantotta Baekhyunt, akit az első itt töltött napja óta nem látott.

Lay csak forgatta a szemeit –Megérkezett a díva –motyogta.

-Szóval! Kyungsoo lennél olyan kedves és hozol nekem valamit?! – ült le Baekhyun Sehunnal szembe –Oh. –kiáltott fel mikor meglátta Sehunt –Most már itt is ülhet?

-Suho azt mondta, hogy rendben lesz. Nem igazán kannibál típus –magyarázta Lay.

-Honnan tudhatjuk?

-Úgy eszek, mint ti, srácok. Nem embereket –motyogta Sehun, képtelen volt megérteni a humorukat.

Baekhyun nevetésben tört ki –Na, és akkor mit szeretsz? Úgy értem milyen ételt?

-Szeretem…a zselét. Epreset.

–Ez olyan aranyos –nevetett Lay –És akkor az emberek azt hiszik, hogy a paraziták állatok.

-És mit dolgozol? –ezúttal Kyungsoo érdeklődött.

-Orvosi asszisztens vagyok. Kórházban dolgozom.

-Oh~ -dalolta Baekhyun –És? Segítesz a beültetésben?

-Nem. Csak a sürgősségi csapatban vagyok.

-Az még rosszabb. De…azt mondod jó vagy emberek gyógyításában,mi?

-Igen.
Baekhyun, Kyungsoo és Lay összenéztek.

-Jó és egyébként, egyedül élsz vagy van valakid? –folytatta Lay a kérdés sorozatot.

-Egyedül vagyok.

-Nincs barátnőd, vagy valami? – Mégis hogy lehetne barátnője, ha másra se tud gondolni csak Krisre?!

-Nincs.

-Egyszer azt hallottam, hogy ti férgek úgy szaporodtok, hogy millió darabra hullotok. Aztán meghaltok. Így van? –lépett Baekhyun.

Sehun bólintott –Így szaporodunk Lélekként. De más, ha emberként tesszük.

-Azt mondod, ti is…”csináljátok”??

-Nem. Nem „csináljuk”. Szeretkezünk. Közösülünk –erre mindenki megint elröhögte magát és ezúttal néhány más ember is velük kuncogott az ebédlőben.

-Mi folyik itt? –ordított Kris, mikor berontott a menzára –Lay!

Lay nyöszörgött –Már megint engem fog hibáztatni –felállt és szembefordult Krisel - Csak beszélgetünk. Ebédel. Ennyi, oké?

Kris megragadta Lay gallérját és közelebb húzta. Sehun szinte hallotta Krist morogni –Nem kéne barátkoznod vele, érted?

-Pff –húzta vissza magát Lay –Ne légy ilyen drámai.

-Elmegyek –csusszant ki Sehun a helyéről és megpróbált kiviharzani a teremből, de Kris megállította.

-Beszélnem kell veled.
Sehun zaklatottan Layre nézett. De mielőtt tiltakozhatott volna,Kris kihúzta az étkezőből.  Visszavitte egészen Sehun privát menedékéhez.

-Csak meg akartam kérdezni valamit.
Sehun bólintott, jelezve neki, hogy folytassa. Kris sóhajtott.

-Ő…ott van? Mármint…azt hallottam, hogy néhányan maradnak még azután is, hogy a féreg beültetésre kerül.
Sehun tudta, mit kéne válaszolnia, de megrázta a fejét. Őszinte akart lenni.

-Biztos?

-Nem –suttogta Sehun. Tényleg nem volt biztos benne. Ki tudja, talán.

-Nem vagy biztos benne?

Újra megrázta a fejét.

-Kris-hyung –jelent meg Kai –Suho-hyung téged keres.

-Mindjárt ott leszek.

-Tudnia kell valamit az ellátással kapcsolatban.

Kris sóhajtott egy nagyot mielőtt megfordult, hogy távozzon –Még mindig vannak kérdéseim –mondta Sehunnak, majd elsétált.

-Úgy emlékszem mondtam, hogy maradj távol –mondta Kai, mikor Kris már eltűnt.

-Azt tettem –motyogta Sehun.

-És vedd le az ingem. Mégis mit gondolt Suho? –horkant fel.

-De..nincs más amit viselhetnék.

-Nem érdekel.

Sehun csak bámulta a felsőt, majd lassan felhúzta, hogy levegye-

-Várj. Csak tartsd meg. Nem fogom már azt a szart viselni –mondta Kai undorodó hangon.

-Nem mintha olyan kényelmes lenne –rángatta az ing alját Sehun –Meleg.

Kai rámeredt –Ő soha nem volt ilyen.

-Ki?

-Sehun.

-Oh –az eredeti Sehunra gondolt –Ismerted őt?

-Igen. Találkoztunk párszor. De te olyan…kiskutya vagy.

-Kiskutya vagyok? .ráncolta Sehun a homlokát.

-Istenem –sóhajtott Kai –Menj vissza a gödörbe. És hagyj fel a próbálkozással, hogy beszélgessek veled.

-Te vagy, aki beszél hozzám.

-Bűnös felszámolva. Na menj vissza.

~*~

-Aw gyerünk! Csak egy pohár! –nyomta Kai Kris arcába a poharat.
Mindenki ünnepelt valamit az étkezőben és Sehun nem tudta, miért. Csak ült az egyik sarokban, és nézte őket.  Az emberek még mindig bőségesen ittak és tették tönkre az egészségüket.

-Szóval –A lány (Sehun megtudta, hogy Krystalnak hívják) felbukkant mellette –Te nem iszol?

-Ők miért isznak?

-Kaptunk néhány extra alkohol-tartalékot a rajtaütésből –magyarázta –És.. –nem fejezte be az utolsó mondatát.

-Sehun! Gyere, csatlakozz hozzánk! –állította talpra Lay.

-Álmos vagyok.

-Ó –Lay visszatámolygott a részeg társaságához.

-Kai, te jössz! –kiáltotta Suho.

-Argh miért én?! –tiltakozott Kai, de Lay és Baekhyun odalökték Sehunhoz. Kai ismét felmordult és kiviharzott a menzáról.

-Jó éjszakát Sehun! –ordította Baekhyun.

Haszontalan emberek. Lerészegednek, csak mert megtehetik.
-Mit ünnepeltek? –kérdezte Sehun Kaitól.

-Elfogtunk egy másik testlopót. Vagyis…Kris és Suho kapták el igazából.

Sehun levegő után kapott –Itt van most?

-Nem, Kris nadrágjában van –nevetett Kai.

-He?


Végigsétáltak a nagyterembe vezető alagúton. Sehun előrebukott fényhiány miatt, és nekiütközött Kai hátának.

-Bocsi –gyorsan visszahúzódott. Kai megállt és hátrafordult, hogy ránézzen –Baleset volt –mondta félénken.

Egy másodperc múlva Kai zavartan elmosolyodott –Tényleg álmos vagy? –kérdezte.

-Olyasmi.


-Akkor gyere –ragadta meg Kai Sehun csuklóját és lerántotta a folyosóra, mielőtt behúzta a szobájába, amit Sehun felismert korábbról. 

4 megjegyzés:

  1. Ma elkezdtem olvasni ez a sztorit. Eddig nagyon jó.
    Most Kai tényleg azt fogja tenni amire gondolok? Várom a következő részt, hogy ezt megtudjam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :3 Igyekszem!
      Kai...hát szerintem tudom mire gondolsz xD De majd meglátod ;D Ma éjszaka vagy holnap hozom a kövit ^^
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  2. ÚRISTEN! *-* Ez egyre izgibb... *^* Már várom, hogy mi lesz ^^ Hamar a kövit! ^^ *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Omomo :3 Örülök, hogy tetszik <3 Lehet, hogy már ma éjszaka jön, de ha bealszom akkor csak holnap xD
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés