SUI GENERIS: Csupa rossz dolgot tenni

Az egyetlen hely, ahol Sehun gondolkodni tudott, a lyuk volt, amit korábban használt. Bármennyire is utálta a szűk helyiséget, jelenleg egész biztonságosnak tűnt. Mióta látta azt a szörnyű jelenetet, képtelen volt abbahagyni a sírást. 

-Sehun? - mászott be Kai és letérdelt Sehun mellé, aki fejét térdei közé temette és lábait szorosan átölelve, hangosan zokogott -Sehun ... Annyira sajnálom. De nem én voltam. Mondtam Suhonak, hogy ne hozzanak több Lelket. De ... -megérintette Sehun fejét, a Lélek viszont arrébb lökte. 

-Menj innen! 

-Sehun. Figyelj. Kérlek, ne stresszeld túl magad. Gondolj a babára. 

Sehun felkapta a fejét -A babára?! Mi van? A babára gondolsz?! Az ember babára?! Akit épp most megöltetek, ő is egy baba volt! Még csak nem is érdekelt. 

A zseblámpa -amit Kai hozott - fényében látszott Kai fájdalmas grimasza. 

-Nem csak az én gyerekem, Sehun. A miénk. 

-Megölnéd, ahogy azzal a másikkal is tettétek?! Gyilkos! Mindannyian csak gyilkosok vagytok! -kiabálta, hangja bezengte az egész lyukat. 

-Ne mond ezt, Sehun. Kérlek. Ne utálj így -suttogta Kai. 

-Hisz csak egy baba volt -Sehun tovább sírt a tenyerébe. Kai lecsúszott a földre, kicsit távolabb Sehuntól. 

-Sajnálom. 

Sehun, arcát ismét térdei közé temetve folytatta az elveszett Lélek siratását. 

~*~

-Sehun -hallotta Kai hangját, amint felébredt. Forgott vele a világ, de kinyitotta a szemét -Kérlek, egyél valamit -tolta a tálcát az étellel Sehunnak. Sehun figyelmen kívül hagyta, és visszahunyta a szemét -Ne csináld ezt. 

-Mit csináltatok a Lelkekkel? -merte Sehun feltenni a kérdést csukott szemekkel -Mondd el őszintén.

-Mi ... 

-Hányat öltetek meg? 

-Hány ember vesztette életét, Sehun? 

Sehun tekintete felugrott Kaira. 

-Sehun, vissza akarjuk szerezni a fajunkat. Mindent megpróbálunk, amit csak tudunk. Doki olyan régóta próbálkozik. De a Lelkek mindig meghalnak még az előtt, hogy egyáltalán kivehetnénk őket. És az emberi test is. 

-Mert ti szörnyetegek nem tudjátok, mi a kedvesség. 

-Komolyan szörnynek tartasz, Sehun? 

-Akkor mondd el. Velem is ezt akartátok tenni, nem? De Kris miatt nem tudtátok. 

-Igen. Kris hezitálása időt nyert, de ő jobban aggódott érte. Mármint Sehunért. 

-És most mi lesz? Senki sem tudja, hogy velem vagy, ugye? Hogy kedvelsz. Ha tudnák, gondolod, hogy nem tennék ugyanezt velem? 

-Nem fogom hagyni. 

-Vagy csak próbálsz elcsábítani? Információkat szerezni tőlem, hogy megmentsd az emberiséget? Hogy megmentsd Sehunt. Mert ha jól emlékszem azt mondtad, szeretted. 

-Sehun! 

-Így van, nem igaz? A baba ember lesz. A népességetek mindenképp növekedne. Teljesen mindegy, hogy ebben a testben vagyok-e, a baba így is úgy is megszülethet. Vagy azt gondoltátok, hogy a baba megakadályozza majd, hogy megöljem a testet belülről mikor megpróbáltok kiszedni és felvágni, ahogy az előzővel tettétek? 

-Elég. Csak... elég -Kai jelenleg elég sebezhetőnek tűnt ahhoz is, hogy elsírja magát -Ez az én gyerekem. És én veled szeretkeztem. Nem a testtel. Miből gondolod, hogy ilyet tennék, Sehun? 

-Már csak meg kéne ölnöd, ha akarsz -döntötte Sehun a tarkóját a falnak. 

-Én elleneztem, amit csináltak. És azon a napon, a rajtaütésen...én - 

-Nem akarlak látni. Egyedül tudnál hagyni? 

-Nem, nem tudlak. Nem, amíg nem érted meg. 

-Nem maradhatok itt, ha továbbra is vagdossátok a családom. 

-Suho már mondta, hogy nem teszik meg újra. 

-De már így is okoztatok elég kárt. 

-Sehun. Egyél valamit. Nem ettél tegnap óta. Legalább gondolj a babára. 

-Miért kellene? -természetesen Sehun nem gondolta komolyan. De kimerült volt. 

-Azt akarod mondani, hogy a baba nem a tiéd? Akkor kié, Sehun? -Sehun végre egyenesen Kai vörös szemeibe nézett. Annyira ki voltak vörösödve, hogy Sehun gyomra görcsbe rándult. Kai kezei közé vette Sehun arcát -Annyira boldog vagyok, hogy a mi gyermekünket hordod. Sajnálom, hogy látnod kellett ezeket a dolgokat. De megígérem, soha életemben nem okozok neked szomorúságot többé. 

Sehun még mindig gyászolt. De evett. A baba érdekében, evett. Kai Sehun ölébe hajtotta fejét, ahogy Sehun a falnak dőlt, válasz nélkül. Még mindig vágyakozott Kai illatáért. Olyan, mintha a baba kétségbeesetten akarta volna, hogy az apja mindig körülötte legyen. 

-Kai. -zavart be Kris -Kifelé. Most. 

Kai nyögött egyet felkelés előtt. 

-Mi van? Ne most, Hyung. Nehéz most neki. 

Kris megragadta Kai gallérját és erősen a falhoz csapta, előhozva egy fájdalmas nyekkenést a fiúból.

-Te seggfej -sziszegte Kris összeszorított fogakkal. 

Sehun kétségbeesetten talpra állt és kirohant a lyukból, hogy megállítsa őket. 

-Te -fordult Kris Sehun felé -Ez nem a te tested! Csak egy féreg vagy! És csak úgy ... hagyod kihasználni Sehun testét?! 

-Kris - Kai nyugodtan szólalt meg -Tudom, hogy minden jogod megvan, hogy dühös legyél. De Sehun elment. Legalább ő hadd éljen békésen ebben a testben. 

-Fogd be. Tudtad, hogy milyen nehéz volt a számomra, és mégis megdugtad. Nehogy azt gondoljátok, hogy csak mert ő terhes, a test az övé lehet. Amint megtaláljuk a módját, kiszállsz -köpött Sehunra. 

-Kris -futott Sehun mögötte. Megint, mint egy kiskutya. Annyira dühös volt Kaira, de mindez elszivárgott, amint Kris megjelent és ettől rosszul lett -Várj. 

-És azt mondtad, szeretsz, de simán lefekszel vele? Mégis hogy vagy olyan szűzies, mint ahogy állítják?! 

-Én szer...-Sehun eltakarta a száját, ahogy újabb hányinger tört rá. Sejtette, hogy ez a baba műve. Mielőtt a földre zuhant volna, Kai határozott keze elkapta a derekát. 

-Ha igazán törődnél velünk, ha tényleg szeretnél engem, akkor elmondanád hogyan kaphatjuk Sehunt vissza. 

-Hyung! Elég! Csak menj! Már így is szenved -ordította Kai. 

-Még nem végeztünk, Kai. Azt hiszed, bebiztosít téged a baba? Sehun szeret engem. Mindene engem szeret. 

-Nem mindene, Kris. A Lelke nem. És a gyereke sem -vágott vissza Kai egy bizalmatlan tekintet kíséretében. 

-Majd meglátjuk. A gyermek az ő testében van. És ő az én tulajdonom. Nem a tiéd -nézett rá még egyszer dühösen Kris, majd elcsörtetett. 

-Jól vagy? -fordult Kai Sehunhoz, hogy megvizsgálja sápadt arcát. 

-Meg akarlak ölelni - vagy talán a baba akarta az apját. 

Kai közelebb húzta Sehunt és átölelte, majd azt suttogta: -Minden rendben lesz.