SUI GENERIS: Külön fejezet 1: Lay & Kris (+18?)

Annál kínosabb, minthogy Lay egyedül maradt a kocsiban Krisel, hogy figyelmeztethessék a többieket, ha esetleg jönnének Hajtók, nem is lehetett volna. Lay azon gondolkodott, vajon Suho azért hagyta őt itt ezzel a krokodillal, hogy meg tudják beszélni a hülye és gyerekes vitájukat, ami a boltból való lopás közben történt. Nem épp Lay hibája volt. Sosem ő volt a hibás. Kris volt az, aki folyamatosan olyan ördögien vigyorgott rá ok nélkül, és Lay úgy döntött megérdemel egy édes ütést a képébe.

-Sajnálom - kért bocsánatot Lay suttogva. Kris nem válaszolt, csak bámulta a boltot, amiből épp loptak. Még volt egy megállójuk, hogy elraboljanak pár lelket. Esetleg hármat  -Ne legyél fasz. Mondtam, hogy sajnálom.

-Én vagyok a fasz? Nicsak, ki beszél.Újra barátságos akartam lenni, te meg megütsz? 

-Hát, folyamatosan mosolyogtál rám, mindenféle ok nélkül, mintha hülye lennék.

-Azért, mert annyira vicces vagy.

-Vicces? -hajtotta le a fejét zavartan.

-Igen. Azt állítod utálsz, mégis követsz mindenhová, mint egy árvácska.

-Mi egyáltalán egy árvácska?! És nem követlek mindenhova!

-Elmondhatok valamit? Őszintén?

-Mi az?

-Nagyon kedves srác vagy. És esküszöm beléd estem volna, ha nem szeretném Sehunt.

-De, Sehun...elment.

-Nem érdekel. Iránta érzett szerelmem soha nem fog meghalni, még ha ő meg is tette. Biztos vagyok benne, közületek senki sem tudja megérteni, milyen fájdalmas, hogy mindennap látom őt, pedig az nem is ő.

-Nem, el tudod fogadni, hogy elment. De féltékeny vagy, nem igaz? Féltékeny Kaira, mert Sehun már hozzá tartozik.  A lélekre gondolok. Szóval nagyjából már a test is az övé. 

-Igazad van. De nem féltékenységnek nevezném. Inkább túlzott birtoklási vágynak.

-Fel kellene adnod, Kris. Már a saját gyereküket várják. Visszakozz, ne tedd ezt nehezebbé számukra.

-Leszarom a gyereküket, oké? Nem is értem, hogy készült egyáltalán. Kai ember, de azt állítja, babája lesz egy Lélekkel? Ez nevetséges. De ennek ellenére, én tiszteletben tartom a gyermeket, mint életet. Nem úgy, mint az ő gyereküket. 

-Wow -szívta be a levegőt Lay, és elfordította a tekintetét. Komolyan azt akarta, hogy Suhóék visszajöjjenek, de tudta, hogy minimum egy fél óra, mire megszerzik a kellékeket -Folyamatosan üldözöl valamit, ami többé nem lehet a tiéd. Ahogy én is.

-Mi van?

-Semmi.

-Lay, hé -ragadta meg Kris a karját, hogy maga felé fordítsa -Mit mondtál?

-Sosem lesz a tiéd. Pont ahogy te sosem fogsz elfogadni engem. Alapból hiba volt bevallanom az érzéseimet. Talán csak távolról kellett volna csodálnom téged, ahogy eddig tettem.

-Csak...nem lehetnék barátok, mint előtte? -sóhajtott Kris -Nem szeretek így veszekedni veled.

-Tudod mi a különbség közted és Kai között? Nem azért mondom, mert a legjobb barátom, de ismerem őt. Ő tudja, mikor kell kilépni.

-Mit akarsz ezzel mondani?

-Egyszer azt mondtad, hogy az egyetlen dolog, amit még nem tettem, hogy eladom a testem. Most megpróbálhatom?

-Huh? Mire gondolsz?

Lay felhúzta a lábait, feltérdelt az ülésre, majd átmászott a vezető ülésre, és ráült Kris combjára, hátával a kormánynak dőlve.

-Mi a fenét csinálsz? -Kris hangja majdnem elcsuklott. Lay tenyerét Kris alhasához nyomta és hátra tolta. Kris már hevesen lihegett, ahogy Lay egyesítette ajkaikat. 

Lay ki akarta próbálni ezt. Próbálni. Szóval, látni akarta, hogy Kris végig vinné vagy megállna. Személy szerint, Lay azt akarta, hogy tiltakozzon. De épp ellenkezőleg, Kris visszacsókolta. Lay remegő kezeivel kigombolta Kris farmerjét, és feltérdelt, mélyebben csókolva Krist, ahogy kezeit becsúsztatta a nadrágba, hogy simogassa. Kris egy grimasz kíséretében nyögött Lay szájába, pont úgy reagálva Lay tenyerére, ahogy normális. Mégis mit csinál most Kris, ha szerelmes Sehunba, de mégse löki el Layt?

Megragadta Lay tarkóját, lejjebb húzta, hogy nyelvét belökje a szájába. Másodpercről másodpercre egyre keményebb lett, és Laynek ez nem igazán tetszett. De látni akarta, Kris meddig képes elmenni. Talán fáradt volt. Már elmúlt éjfél és még egy percre se pihentek. 

Végül Kris megszakította a csókot, és nekilökte a másikat a kormánynak, miközben letépte Lay pólóját. A fiatalabb megragadta Kris acát és újból megcsókolta, egyik kezével lejjebb húzva Kris boxerét, felfedve gyorsan keményedő tagját. Lay elhúzódott a csókból, és lehajolt, hogy végigcsókoljon rajta. Higgy a csillagoknak, Lay ideges volt, mint a fene, de legalább motivált. 

Kris belemarkol Lay hajába, ahogy a fiatalabb simította ajkával makkját és szívott rajta egyet. Jaj, milyen jó is lett volna, ha Kris szeretkezett volna vele. 

-Mit csinálsz, Kris? - kérdezte Lay, ahogy felemelte fejét, könnybe lábadt szemekkel -Hol van most a Sehun iránt érzett szerelmed?

Kris egyenesen Lay lelkébe bámult -Soha nem mondtam, hogy nem szexelnék veled. De ennek semmi köze az érzéseimhez.

Lay megrázta a fejét, kezét ökölbe szorította Kris ingében -Menj a picsába -jegyezte meg, és leszállt Krisről, visszacsúszva saját ülésére, majd kiszállt a kocsiból, egy kis friss levegőért.

SUI GENERIS: Ne gúnyold az apukám

-Nem akarok veled menni -nyafogott Lay, és ellökte magától Krist, ahogy várták Suhót, hogy indulhassanak.

-Nem volt más választásom -lökte vissza Kris. Úgy néztek ki, mint veszekedő kiskutyák. Nos, talán Kris egy bulldog volt ebben az esetben. 

Legalább Kai nem jön ez alkalommal. A nagy csarnokban voltak, búcsúzkodva, miközben Sehun egye sarokban állt, Kai karjába kapaszkodva, lehetőleg figyelmen kívül hagyva Krist.

-Jól vagy? -motyogta Kai, és megpuszilta Sehun halántékát, mire egy halvány bólintást kapott -Nem lesz baja. Ne aggódj -Még most is, Kai teljesen jól kezelte Sehun irányíthatatlan érzéseit. 

Rajtaütésre indultak megint, de ezúttal nem csak készletekért mentek, hanem elrabolni pár Lelket is. Sehun nem bánta meg, hogy megtanította őket a Lelkek kivtelére, mert így tényleg rengeteg embert és lelket is meg tudnak menteni. Most, hogy így belegondol, Sehun a fontossági lista élére helyezte az embereket, mert alapvetően, szerelmes volt kettőbe és fokozatosan beleszeretett egy újba, ami benne fejlődik. 

-Rendben. Kész vagytok? - jelent meg Suho ahogy megkérdezte a csapatot, majd bevezette őket az alagútba. 

-Szóval, mit csináljunk ma? -kérdezte Kai Sehunt miközben miközben szégyenlősen mosolygott -Akarsz fürödni velem?

-Nem -félénkeskedett Sehun.

-Sehun-ah! -Kyungsoo közbeszólt, feléjük kocogva -Tudom, ez nevetséges, de nem szeretnél mesélni az életedről? Úgy értem a Lelkekről.

-De, hogyne -mosolygott vissza Sehun. Szemei hirtelen megpillantották a Hajtót, akiből a múltkor kivette a Lelket. Krystal épp körbevezette. Elég gyorsan befogadták a közösségbe. Hát persze, hiszen egy közülük -Kiderítettétek már, ki ő? Emlékszik mindenre?

-Ki? -fordult körbe Kyungsoo -Oh. Ja. Igazából nem emlékezett semmire az elején. De már két hete volt, igaz? Most már visszajött neki minden. Azt hiszem, a neve .. Chanyeol? 

-Tudnátok mese délutánt tartani valamikor máskor? -motyogta Kai -Sajnálom, Soo. Szükségem van rá.

-Ah, gyerünk! Folyton a tiéd! hadd kapjunk mi is egy kis időt vele. 

-Szerintem vele kéne -Kai félbeszakította, ahogy szándékosan elrángatta Kyungsootól. 

-Egész héten a kórházban rohangáltál, mosogattál, segítettél, figyelj egy kicsit rám is -mondta Kai, amikor beléptek a szobájukba.

Sehun direkt csinálta. Próbált annyira távol maradni Kaitól, amennyire csak tudott, még úgy is, hogy a baba ellenkezik. Nem akarta, hogy erősödjön a kötelék közte, Kai, és a baba közt, mivel a végén úgyis mind sérülnének. Sehun a baba iránt sem akart érezni semmit se. Csak meg akarta menteni Kai gyerekét, aztán távozni. Ha nem érezne semmit, egyszerűbb lenne elválni tőle.

-Kai -szólitotta meg Sehun, ahogy az egyik matracon ült.

-Gyere ide -húzta Kai közelebb, maga elé.

-Miért adtad ezt nekem? -húzta elő a nyakláncot Sehun.

-Oh. Csak most kérdezed? Miért? Nem kell? Add vissza. 

-Nem -hőkölt hátra Sehun, amikor Kai odakapott érte -Csak tudni akarom, hogy jelent-e valamit.

-Nos, sok mindent jelenthet. Én hordtam. De azt akarom, hogy a tiéd legyen. Olyan, mint mondjuk a szerelmünk jelképe - konkrétan elpirult. 

-Sok mindent? Mi a másik? 

Kai mutatóujjával megbökte Sehun hasát, fülig érő szájjal -Ez.

-Miért ilyen bonyolultak az emberek? - morogta magának Sehun. 

-Mert ez az, ami egy komplex élő dolog alkot. De ugyan már, nem csodálsz minket? Egy kicsit sem? Ha így van, akkor miért érdekli annyira a Lelkeket az emberi faj?

-Minden faj érdekel minket. Hogy az univerzumot jobb hellyé tegyük. 

-De mégis, kell lennie valaminek, amit személy szerint szeretsz az emberekben. 

Hogy teljesen őszinte legyen, Sehun szeretett mindent az emberekben. Az állatias viselkedésüktől a bájos, szerető énjükig mindent.

-Mit szeretsz bennünk? -ismételte meg a kérdést Kai. Sehun elgondolkodott egy pillanatra. Nem akarta beismerni, hogy Kaiban minden tökéletes. De egy konkrét dolog van az emberekkel kapcsolatban. Csak bámult Kai arcára, majd felemelte a kezét, hogy ujjával lehúzza kicsit Kai alsó ajkát. 

-Megmondanád, hogy most mit csinálsz? -érdeklődött Kai. 

-Csók -suttogta Sehun -Ez az, amit szeretek. A csókolózás olyan, ami más élőlénynek nincs -engedte el Kait.

-Ez nem igaz. Az állatok is csókolóznak.Megnyalják egymást.

-Ez az, amit az emberek gondolnak. De nem. Az nem ugyanaz a csók, mint nálatok.

-Oh -ráncolta össze Kai a homlokát -Hát én mindig azt hittem, hogy a macskák azért nyalják egymást, mert így smárolnak.

-Hülye vagy? -szinte ahogy kimondta, Sehun a szája elé kapott -Ne haragudj, nem akartam ilyet mondani.

 -Ó, Istenem -röhögött Kai -Ezért majd meg kell, hogy büntesselek - forgatta a szemét -De azt hiszem, napról napra...emberibb vagy.

Sehun tudatalatt elmosolyodott, bóknak véve Kai szavait, holott a Lelkeknek nem kéne így érezniük. Lesütötte a szemét, ujjaival Kai pólójával játszadozva -Mit szeretsz a Lelkekben? 

-Hm .. hadd lássam. Ők az okai, hogy itt vagy. Szóval, talán ezt? 

-Úgy értem, konkrétan. Valamit bennünk. 

Kai megérintette Sehun arcát, és a szemével egy vonalba fordította -Szerintem nincs semmi, amit ne lehetne szeretni benned. Úgy gondolom, mindannyian látjuk, hogy a Lelkek jó célt szolgálnak. Csak....a dolgok nem így alakultak volna, ha nem terrorizálnak. 

-Őszinte vagy ezzel?

-Ja, és szeretem a fényes lábaidat. Annyira aranyosak.

Sehun összerezzent Kai piszkálódásán -Neked nincsenek ilyenek, szóval szomorú lehet.

-Wow! -csapta össze Kai a kezét -Tényleg felzárkózol a gonoszkodó emberek sorába -röhögött - De tudod mit? Örülök, hogy az mondtad, szeretsz csókolózni.

-Én .. n-nem azt mondtam, hogy szeretek csókolózni.

-Várj, szóval gyakorlatilag két embert csókoltál meg életedben, igaz?

-Nem tudom. Talán Sehun többe-

-Rólad beszélek.

Sehun bólintott -Igen.

-Ki csókol jobban?

-Huh?

-Én vagy Kris?

-Krrrr- Sehun elhallgatott, amikor a gyomra különös módon felfordult -Azt hiszem, szeretem ahogy csókolsz. De a test máshogy reagál Krisre. Nem akarok erről beszélni.

Kai kuncogott -Hát, az jó. Mert folyamatosan csókolgatni foglak, amikor csak alkalmam van rá. Mivel egyébként is szereted. Azt hittem, nem éreztél még rá a csók lényegére, mert...hát nem igazán csókolsz vissza.

-De igen -mormolta Sehun szemérmesen. 

-Ó, tényleg? -kapaszkodott bele Kai Sehun gallérjába és közelebb húzta őt, de Sehun addig húzódott vissza, mígnem hátradőlt az ágyon -Akkor csókolj meg -mászott Sehunra. 

Sehun felemelte a lábait Kai hasához, hogy visszalökje, de nem használt túl sok erőt, mivel amúgy se tudná soha igazából ellökni -Abba kéne hagynod ezt elő-

-Közönség előtt? -vigyorgott Kai -Semmi baj. Tudja, hogy őt is szeretem.

De végül, hosszú ölelkezés után, Sehun csak egész délután Kai ölében aludt.




-Hé, srácok. Szeretném, ha hivatalosan is találkoznátok Chanyeollal -jelentette be Baekhyun vacsora közben -Mindannyian úgy gondoljuk, hogy ember. De szerintem, inkább egy Troll. Na mindegy, köszöntsük őt a nyafogós, csenevész és drámai családunkban! -mindenki tapsolt neki, és Chanyeol megajándékozta őket egy kedves mosollyal -Válaszd ki hol szeretnél ülni, bár én ajánlom ezt az asztalt, általában itt van a legtöbb/jobb dráma. Terhes idegen, örökké veszekedő gyerekek, dráma hercegnő testvérek, ex-barát, ex-barátnő barátság, stb. -nyomta le Chanyeolt a vállánál fogva, hogy leöljön Sehun és Kai elé. Kyungsoo és Krystal szemüket forgatták a kommentárokon. 

-Várj, amíg kapok a fegyvert Suhótól -jegyezte meg Kai, és odaadta az ő csirke adagját Sehunnak.

-Nem kérem. Ez a tiéd -tolta vissza a tányért Sehun.

-Egyél -sürgette őt Kai. Ritkán volt ilyen jellegű, jó kaja és Kai most csak úgy lepasszolja.

-Szóval, mint mondtam, ez Sehun, a hamarosan szülő - mutatta be Baekhyun. Chanyeol nagyon kényelmetlenül festett Sehun előtt. Sehun lehajtotta a fejét és piszkálgatta az ételét, hogy elkerülje Chanyeol ítélkező tekintetét. 

-Ő a Lélek, igaz? -suttogta Chanyeol Krystalnak.

-Ja. Ne félj. Ő jó -biztosította Krystal. 

-De nem minden Lélek rossz?

-Nem igazán -mondta Kyungsoo -Ő az, aki kiszette a Lelket belőled -Legtöbbjük már nem utalt a Lelkekre férgekként vagy parazitákként. 

-Oh.

-Fantasztikus története van. Tudod, ő szerelmes volt Krisbe. De már Kai-al van -jelentette ki Baekhyun.

-Még mindig szerelmes Krisbe -korrigálta Kai. 

-Nem, nem az -érvelt Krystal -Ne mondj ilyeneket.

-Mi van? Tényleg. Nem mintha panaszkodnék, mivel nincs irányítása felette, de kérdezzétek csak meg. Még mindig szereti őt. Szóval ne gondoljátok, hogy a szeretete valami játék. Ő komoly - Seehun nem tudta eldönteni, hogy Kai most megvédte, vagy csak azt akarja, hogy rosszul érezze magát.

-Valóban így van? Mert ha igen, sajnálom. Biztos két oldalról szakítanak szét - Krystal már Sehunhoz beszélt.

-Szeretem mindkettőjüket -mondta Sehun végül.

-Ugyanúgy?! -kapkodott levegő után Baekhyun -Mert Kris egy segg tud lenni időnként.

-Elég. Ne fárasszátok ezzel többet - állította le őket Kai. 

Sehun hirtelen felocsúdott -Kai .. Kai -motyogta sürgetve. 

-Mi van? 

Gyorsan megpróbált leszállni a padról, de még mielőtt elfordíthatta volna a testét, Sehun telibe hányta Kai ölét. 

-Ewww -gügyögte Krystal. 

Kai sóhajtott -Most megbüntetsz, mert azt mondtam? -a babához beszélt, Sehun látta ezt. Zavarában Sehun kiszaladt az étkezőből, hogy megmosakodjon, ott hagyva Kait teljesen összekenve.

SUI GENERIS: Menetirányok változnak, célok nem

Nézni Kait olyan mélyen aludni, pont Sehun mellett, egy kicsit szívszorító volt. Olyan boldognak és derűsnek tűnt, még nem tudva milyen szívfájdalmat tartogat neki Sehun. Jobban mint bárki, Kai fogja megélni a poklot mikor Sehun elmegy. Keresztül kell majd mennie azon, amin Krisnek kellett, mikor elvitték a párját. De az erőszakkal volt. Sehun épp tudatosan készült összetörni Kai szívét. Azt kívánta, bárcsak elmondhatná, mennyire sajnálja. Sajnálja, hogy nem Kai és a baba volt a legfontosabb. Talán, ha a test nem szeretné Krist, minden máshogy alakult volna.

-Remélem, a baba rád fog hasonlítani - suttogta halkan Sehun, vigyázva nehogy felébressze Kait. Már hajnalodott, és minden másodperc amit Kaival tölthetett, számított -Erős lesz, mint te.

Kai mocorgott egy kicsit álmában, mire Sehun távolabb húzódott. Még utoljára rendesen megnézte magának Kai arcát. Tökéletesek voltak az arcvonásai. Erős arccsont, hosszú szempillák, éles áll, és Sehun korábban soha nem csodálta őt ennyire. Kezét Kai hajához emelte és ujjait finoman végigfuttatta benne.

-Szeretlek -lehelte, ajkával végigsimítva a másik homlokán, mielőtt kimászott az ágyból és felöltözött. 

Sehun óvatosan kiosont a szobából, és megindult a gazdálkodási csarnok felé. A növények már növekedtek, és valóban szép látvány volt. Sehun letérdelt a terem közepén és elmosolyodott, mielőtt markába vett egy kis földet. Olyan gyönyörű bolygó volt a Föld. Egyszerre agresszív és nyugtató. Mint Kai. 

Volt még egy ember, akitől el kellett búcsúznia.

-Sajnálom -motyogta, megérintve hasát -Nem vagyok biztos benne, hogy emlékezni fogsz rám, de azt akarom, tudd, hogy sajnálom, hogy nem harcoltam érted. Ha az enyém volnál, még fel is áldoztam volna magam. De egy olyan testben élsz, mely nem az enyém.Szeretlek. Kai szeret téged. És remélem, elég erős vagy, hogy végigcsinálj mindent - A baba semmilyen betegséget vagy problémát nem okozott Sehunnak tegnap óta. A Lélek nem tudta eldönteni, hogy most dühös-e Sehunra, hogy így elhagyja, vagy inkább szomorú -Remélem, hogy élhetsz majd. Remélem, hogy a másik Sehun visszajön, hogy élhess. De Kris nem szeret -Ez annyira fájt Sehunnak. Az emberi érzelmek egyszerűen túl soknak bizonyultak egy olyan fiatal lélek számára, mint Sehun. A saját közösségében sosem akadtak ilyen komplikációk, ezért voltak számára ismeretlenek az érzések. 

Sehun felkelt és kivette a fém medált az inge alól. Elmosolyodott, olvasva a gravírozást. Meg se kérdezte Kait, mit jelentett, hogy megkapta a nyakláncot. 

Lassan sétált a gyengélkedő felé, hogy teljen az idő, de fokozatosan gyorsított a tempón, aggódva, hogy a többiek hamarosan felkelhetnek. 

-Sehun -Doki már fent volt, amikor Sehun belépett. 

-Hé, doki -kínált Sehun egy szomorú mosolyt -Készen áll?

-Kész vagyok-e? -gúnyolódott Doki -Szörnyen érzem magam, Sehun.

-Megígérte.

-Tudom -sóhajtott -Lehet, hogy találsz egy jó életet odakinn. Miért kell halnod? 

-Doki, megígérte.

-Rendben. Engem akarsz a rosszfiúvá tenni. 

-Nem, Doki. Maga az egyik legkedvesebb ember, akit ismerek. Pont ezért bízok meg benned ezzel.

-Nem mondtad el Kainak? Meg fog ölni, ha rájön.

-Kris képes lesz kezelni. Ne aggódj.

-Hol van Kris? Még csak itt se lesz veled? 

-Csak csináld, Doki. Amúgy sem akarom, hogy itt legyen -ugrott fel Sehun a vizsgáló ágyra. 

-A baba ...

-Ha a test Krisé, akkor a baba is. Ha Kris nem akarja őt, akkor nincs mit tenni.

-De a gyerek egyértelműen Kaié. Semmi jogot nem igényelhet?

-Doki, kérem, gyorsan, mielőtt Kai felébred.

Egy újabb hallható sóhajjal Doki megközelítette Sehunt -Feküdj hasra.

-Állj -robogott be Kris a sátorba -Várj.

-Kris? -dadogta Doki -Azt hittem,  nem jössz.

-Ne tedd meg.

-Miért? -kérdezte Sehun -Kris, visszakaphatod a testet. Akár Sehunnal együtt.

-Meggondoltam magam.

Egy pillanatra Sehun úgy érezte, szárnyal az égen. 

-Meggondoltad magad? -vonta fel Doki a szemöldökét. 

-A gyerek .. van rá esély, hogy meg fog halni, ha Sehun nem jön vissza. Nem akarok egy gyerek halálának oka lenni. Ő is egy ember.

-Mit akarsz ezzel mondani, Kris?

-Doki, ne vegye még ki Sehunt. Úgy értem, a Lelket. Vártam két évet. Tudok várni még 8 hónapot.. Hagyja, hogy megszülessen a baba, aztán elhagyhatod a testet.

Sehunnak tátva maradt a szája -Kris, nem gondolod, hogy addigra túlságosan is megszeretem a gyereket? -motyogta, újból a sírás határán. 

-Ez. Nem. A. Te. Babád -mondta Kris összeszorított fogakkal -De a mi fajtánk. Miért veszélyeztetnénk? ez így jó. Meg szülheted a gyereket, aztán visszakapom a testet és Sehunt.

-Nem -ellenkezett Sehun -Ha ki akartok szedni, akkor most csináljátok.

-Sehun, azt hiszem, végre van egy kis értelme annak, amit Kris mond. Ha ő beleegyezett ebbe, miért kockáztatnád a gyermek életét? -mondta Doki. 

-Akkor mi ?! Miután megszülök azt akarjátok, hogy menjek el?! -Sehun már esze elvesztésének határán volt.

-Amit ajánlok, racionális - mondta Kris -Plusz, nem akarok én lenni a rosszfiú, ha a gyerek meghal, mert Sehun... nem tér vissza.

-Miért nem teszel vissza engem, ha Sehun nem tér vissza ?!

-Mert nem akarlak ebben a testben látni! Inkább legyen halott -ismerte be végül Kris - A teste nem valami újrahasznosítási anyag! 

Sehun annyira dühös volt abban a pillanatban. Düh, egy újabb érzelem, amit Sehun nem ismert -Nem vagyok robot, oké! Érzek mindent, amit egy ember érez!

-Azért, mert egy emberi testben vagy, amit erőszakkal vettetek el!

-Elég -állította le Doki -Sehun, ha amúgy is megcsinálod, miért ne várnál, amíg megszületik a baba? Ha már Kris is beleegyezett.

-Nem érted -suttogta Sehun és visszasüppedt az ágyra. Aggódott, hogy a túlságosan közel kerülhet a gyerekhez.

-Figyelj. Adok Kainak és a gyerekének egy esélyt -mondta Kris -Mégis csak a testvérem,  és rossz érzés a babája életét kockáztatni. Még 8 hónap nem tesz semmit.

A testnek egyszerűen volt egy olyan szokása, hogy Kris minden utasítását követte.

-És ne aggódj. Nem fogsz túlságosan kötődni a gyerekhez, mivel nem a tiéd. Ha átteszünk egy másik testbe, akkor is a tiédnek éreznéd? -mondta a végén Kris. 

-Jobb ötletnek tűnik ez, Sehun. Csak eltolod az dátumot a jobb ügy érdekében -mutatott rá Doki.

-Csak növelni akarjátok a lakosság számát - mormogta Sehun -Igazad van. Ő sosem lesz az én gyerekem. De attól még Kaié. Ha már engedélyt kapok, a legkevesebb, amit tehetek, hogy megragadom az alkalmat és megadom neki a babát.

SUI GENERIS: Búcsúzások (18+)

-Sehun, ne légy nevetséges. Hogyan ölhetnélek meg? Hiszen terhes vagy! Várj, azt se tudtam, hogy kiveszünk a testből.

-Doki, Minél gyorsabban megtesszük, annál kevesebb embert bántunk. Ez elkerülhetetlen. Kris vissza akarja kapni Sehunt. Ezt tiszteletben kell tartanom.

-Tudok beszélni vele. Plusz, van rá esély, hogy a régi Sehun nem ébred fel, igaz? 

-De arra is van, hogy igen. Szóval csak annyit kérek, hogy akkor öljetek meg, ha felébred.

-És ha nem teszi? Gondolj a babára, Sehun.

-Akkor Kristől függ, hogy mi lesz. Ha beleegyez, akkor visszatehettek. De kétlem. Abban az esetben, ha nem enged vissza, öljetek meg. Temessetek el ezen a bolygón. Ne küldjetek el, vagy tegyetek egy másik testbe.

-Mi? Miért?

-Meg akarom adni Krisnek, amit akar. Azt akarom, hogy boldog legyen. Még ha csak egy halvány remény is van arra, hogy Sehun visszajön, bármit hajlandó megtenni érte. És még ha Sehun halott is, a test Krishez tartozik. Nem fogom többé tönkretenni ezt a burkot. Azt akarom, hogy Kris válassza maradásom. Különben inkább meghalok.

Doki megdörzsölte a homlokát -Oké. Oké. Várj. Nem tudnád ezt azután tenni, miután a baba megszületett?

-Nem. Kris mindenképp rá fog kérdezni, ahogy megtanultátok, hogy hogyan kell csinálni. Tudja, minél többet várunk, annál kevesebb az esély, hogy Sehun még itt van. A régi szeretője sokkal fontosabb neki....szóval megígéred?

-Tényleg ilyen hása van rajtad Krisnek? Mi van Kai-al? Nem gondolod, hogy ez összetörné? Milyen messzire vagy hajlandó elmenni Krisért?

-Azt akarom, hogy ígérje meg, Doki. És ne mondja el senkinek.

Az orvos nagyot sóhajtott -Segíteni akarok neked, Sehun. De az embereim megmentése is létfontosságú. Szóval a szavamat adom.

Sehun elmosolyodott -Köszönöm.

-Hé, doki -rontott be hirtelen Kyungsoo -Ó, 'reggelt, Sehun.

-Jó reggelt.

-Suho kérte, találkozz vele. Tudod, hogy 'elhallgattassátok' a Hajtót.

-Ó, igen. Jövök - Doki még egyszer Sehun szemébe nézett, majd kisietett Kyungsoo után.

-Várj, Doki! - szólt utána Sehun -Szükségünk van kriotartályokra.

-Mik azok? - állt meg a férfi, kérdőn nézve rá. 

-Az utazási eszközeink. Rajtuk keresztül jutunk egyik bolygóról a másikra.

-Hogy lehet ilyet szerezni?

-Van bőven üres darab a kórházban. Meg tudom mutatni.

-Mit megszerezni? - bukkant fel Kris a semmiből.

-Valami tartályokat-mondta a doki -Úgy néz ki, így utaznak a Lelkek.

-Igen. E tartályokat általában a kórházban tárolják. Ha körülnézel, találsz néhány teherautót, amik hordozzák őket. Nyúljátok le valamelyik üreset.

-Megyek -önkénteskedett Kris. 

-Akkor vidd magaddal Layt -javasolta Doki -Ne menj egyedül.

-Viszem Kait.

-Adj Kainak egy kis időt, oké? Most jött vissza.

Kris sóhajtott -Rendben. Ha nem bánod, beszélnem kell vele -intett Sehun felé. 

-Ja. Persze. Találkoznom kell Suhóval -oldalazott el Doki Kyungsooval. 

Kris, anélkül, hogy bármit is mondott volna magához húzta Sehunt egy ölelésre -Kr- Kris .. "

-Köszönöm. Köszönöm, hogy ezt teszed.

Még úgy is, hogy még mindig égett Sehun bőre Kris érintésétől, elmosolyodott. Nyilván Kris boldog lenne, ha ő elhagyja ezt a testet.

-Nem szeretném, ha szomorú lennél, Kris -mormolta Sehun. Kris visszahúzódott, hogy megvizsgálhassa az arcát.

-Mivel megteszed, ez azt jelenti.....hogy visszaadod Sehunt?

 Sehun mosolyogva bólintott -De ne szólj Kainak. Ne mondd senkinek. Ahogy mondtad, ő nem fog egyetérteni vele. 

-Tudom. De ne aggódj. Találni fogok neked egy másik testet. Ha Kai tényleg szeret, akkor bármilyen formában fog.

-De azt akarom, hogy ígérj meg valamit.

-Mi az?

-A baba maradjon biztonságban. Még ha nem is akarod, attól még Kaié. 

-Mint mondtam, a gyerek az öcsémé. Szóval el kell viselnem. De .. Sehun vissza fog jönni, ugye?

-Még mindig nem vagyok benne biztos, Kris. De ha nem ... visszatennél engem?

Kris összeráncolta a homlokát -Hogy érted, hogy nem biztos?

-Nem. Úgy értem, hogy ott van még az esély, hogy nem jön vissza.

-De akkor is az ő teste. Te nem tartozol bele. Próbáld ezt megérteni. Nem akarlak mindennap látni, úgy hogy valójában Ő nincs itt. Inkább fogadom el halottnak.Ha csak valaki olyan lennél, aki nagyon hasonlít rá, az teljesen más. De neked megvannak az emlékei. Néha megzavarsz. Nem akarok beléd szeretni. 

-Meg...tudom érteni -ejtette ki a szavakat az orra alatt. Hogy éreznéd magad, ha egy idegen lenne a szeretőd testében, boldogan élve egy másik férfival a szemed láttára, miközben te minden percben meghalsz egy kicsit belül, rá gondolva -De .. téged nem..érdekel a baba? - motyogta Sehun. 

-Annak benne se kéne lennie ebben a testben. Akkor se, ha Sehun nem jön vissza.

-Oké -vágott Sehun a szavába, nem volt hajlandó többet hallgatni a bántó szavakat.

-És .. mikor tudnád megtenni? - Kris máris rendkívül izgatottnak tűnt.

-Holnap? Tudsz legalább ennyi időt adni?

-Azt hiszem -mosolygott Kris önelégülten -Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.




-Oké. Azt akarom, hogy megígérjétek, nem fogtok bántani egyetlen Lelket sem és külditek egy, a Földtől sokkal távolabbi bolygóra. Meg kell találnotok a hajókat, amik kiviszik a Lelkeket a bolygóról, és csak össze kell tennetek ezeket a kriotartályokat a többivel -mondta Sehun, a kórház közepén állva az eszméletlen Hajtóval, Kai-al, Krisel, Layel, Suhóval és Dokival körbevéve -Doki - intett, hogy jöjjön közelebb és vágja fel a Hajtó tarkóját.

A vér először csak szivárgott és Sehun azonnal munkához látott. Lassan simogatta ujjaival a nyílás szélét -Ki kell csalogatnotok a Lelket. Legyetek gyengédek, kedvesek. Nem szeretjük a  durvaságot. Beszéljetek belülről.

A Lélek végtagjai egyesével jelentek meg a vágásnál -Ez az, ez az -A Lélek belekapaszkodott Sehun ujjaiba, ahogy kimászott - A kriotartályt.

Sehun Kai felé fordult és elmosolyodott, majd kinyújtotta kezét, jelezve Kainak, hogy vegye el. 

-Én? -kapott levegőhöz Kai, de átvette. Sehun óvatosan elhelyezte a Lelket a kezében, és Layhez fordult, aki a kriotartályt tartotta. Megmutatta a fiúnak, hogyan nyissa ki a láda fedelét, aztán odahívta Kait.

-Tedd bele -suttogta Sehun. Kai csupa mosoly volt, mikor becsúsztatta a Lelket a tartályba -És akkor csak bezárod. Vigyétek a zsiliphez, és el is ment.

Doki már varrta is össze a Hajtót. Kris szeme Sehunra szegeződött és a Lélek halványan rámosolygott.




Sehun mindent be akart fejezni, mielőtt elmegy a következő reggel. A bakancslistája tartalmazta Layt, Kyungsoot, Baekhyunt, Krystalt, Krist, Suhot, Kait és a babát. Mindenkitől el akart búcsúzni, de nem volt rá idő. Szóval le kellett rövidítenie a listát. 

A vacsora alatt, Sehun elmondott Baekhyunnak, Kyungsoonak és Krystalnak mindent arról, hogyan fejlődtek a Lelkek. Az ő Origo bolygójától azokig a bolygókig, ahol a Lelkek letelepedtek.

-Szóval, te itt fogsz letelepedni, ugye? -csicseregte Baekhyun -Mert lesz egy babááánk ~

-Azt hiszem, igen. Még csak nem is merészkedtem más bolygókra és máris letelepszek - vont vállat Sehun, ez egy emberi szokás volt, amit ő is felvett.

Layhez -Jól vagy? -kérdezte Sehun, amikor meglátta Layt a nagyteremben, valami kövekkel foglalkozva. 

-Oh. Hé -még ez a "hé" is teljesen élettelenné vált. 

Sehun leült mellé -Miért veszekedtek folyton Krisel?

-Nos, csak úgy teszel, vagy tényleg nem tudod?

-Tényleg nem tudom.

Lay elfintorodott -Azt hiszem, még mindig nagyon fiatal vagy.

-Mi a baj? Nem szeretlek szomorúnak látni.

-Én sem. De mit tehetek, ha olyanba vagyok reménytelenül szerelmes, aki nem tud normálisan gondolkodni? -lélegzett ki erősen.

-Ki az?

-Senki, Sehun. Egyébként, amit ma tettél az....elképesztő volt. Rengeteg ember életét fogjuk megmenteni.

-Fiatal vagyok, és tapasztalatlan. De ne add fel. Nem vagy az a fajta. Te vagy a legerősebb ember, akivel valaha találkoztam.

Lay szája sarja felfelé görbült -Köszönöm. Örülök, hogy valaki szeret.

-Köszönöm. Hogy mellettem vagy.

-Nah -megpaskolta Sehun vállát.




Nem volt benne biztos, hogy el akart-e búcsúzni Kristől. De Sehun kétségbeesetten szeretett volna tudni valamit. Bekopogott Kris ajtaján - Kris?

-Igen? -Kris felállt az ágyról -Mi az?

-Mivel holnap elmegyek, egy dolgot meg akartam kérdezni.

-Mit?

-Volt talán .. egy pillanat, amikor igazából kedveltél? Mikor nem utáltál?

-Én nem utállak. Csak nem lehetsz ebben a testben. Az nem ugyanaz. Biztos vagyok benne, hogy Kai rosszabbul reagált volna, ha a helyemben lett volna -de Kai feladta volna.

-Köszönöm.

-Várj ... ezt a .. babát .. úgy szereted, mint a saját fajtádat? Komolyan?

-Természetesen. Nem számít, mit mondanak az emberek, én voltam az oka neki.

-Még ha ő valójában emberi és semmiben nem kötődik hozzád? -Aú. 

-Mennem kell -Sehun nem akart válaszolni mást. 

-Köszönöm, Sehun.

- N31D -motyogta Sehun, és gyakorlatilag elszaladt, mielőtt könnyekben tört volna ki Kris előtt.




Sehun nem érte el Suhót, mivel túl elfoglalt volt azzal, hogy tervezgette hogyan foghatnának el még több Lelket. De Sehun hálás volt neki.

-Hol voltál? -sziszegte Kai, mikor Sehun belépett késő este a szobába.

-Segítettem Dokinak -Sehunnak egyre jobban ment a hazudozás. 

Már csak Kaitól és a babától kellett elbúcsúznia. 

Sehun az ágy sarkában ült, várva Kaira, hogy megtegye az első lépést, ahogy mindig szokta -Egyáltalán nem öleltél meg ma -panaszkodott Kai, mielőtt odamászott Sehunhoz.

-Sok dolgom volt. 

-Tehát ha elfoglalt vagy, akkor nem kell megölelned, de az más ha én vagyok az? Ez igazságtalan. Kicsim, meg kéne büntetned, amiért nem engedi, hogy összebújj apával egy egész napon keresztül.

-Kai .. -suttogta Sehun -Milyen érzés volt....tartani a lelket?

Kai két tenyere közé fogta Sehun arcát -Csodálatos volt -lehelte Sehun ajkára.

-Engem ölelnél?

-Vajon hagynád? - nem hagyta Sehunt válaszolni, ahogy megtámadta száját, kétségbeesetten csókolva azt. Kai olyan volt, mint a víz. Mindörökké Sehunban folyt. Még ha a testnek volt is egy brutális szenvedélye Krisért, a Lélek örökké Kaié akart lenni. Test és Lélek. 

Kai hátradöntötte Sehunt, hogy feküdjön le, és kihámozta nadrágjából. Sehun látta azt a vágyat Kai szemeiben, még úgy is, hogy olyan sötét volt. Az idősebb máe lihegett, mikor végig csókolt a dereka vonalától a combjáig. Annyira gyönyörű emberi lény volt. Talán, a következő életében Sehun találhat még egy ilyet.

Kai nem tervezett lassítani aznap este, ahogy gyorsan kigombolta Sehun ingét és végigcsókolta a hasát. Talán ezért szerette a baba annyira Kait. Úgy szeretkezett Sehunnal, hogy a baba benne volt. Csak egy elmélet. Sehun nagyon remélte, hogy Kris megtartja majd a gyereket.

Még Sehun is észrevette, hogy hihetetlenül csendes volt a kicsi. Még ő is kezdte gyászolni Sehunt.

Sehun Kaiba kapaszkodott, ahogy az utóbbi kitágította, ajkait csókolva. Sehun bokáját Kai derekk körül összezárva, hangosan nyögdécselt, ahogy Kai ujjai ki-be mozogtak. Sehun arrébb tolta Kait, majd a hasára ült, és kiszabadította az idősebbet a nadrágjából. Kai megragadta Sehun csípőjét, ahogy belökte magát, kiengedve egy halk morgást. 

Kai levette a saját ingét, miközben még mélyebbre tolta magát. Sehun keze erősen szorította Kai oldalait, ahogy ringatta magát a férfi edzett merevedésén. Kai lehunyta a szemét, úgy nézett ki, mintha teljes eufóriában lenne, hogy Sehun csak az övé.

Amint Kai melegen elment Sehunban, a Lélek megállt és lenézett Kaira. Elvette Kai kezét és odairányította a hasához -Ő a miénk -motyogta, még mindig lihegve. 

-Csakis a miénk -Kai, a könyöke segítségével felemelte magát, és újból megtámadta Sehun ajkát, erősen megszívva azt, majd érzelmesen megcsókolva. Visszazuhant a matracra lihegve, levegő után kapkodva -Gyönyörű vagy, Sehun. Kívül, belül. Rád gondolok, a Lélekre. És a baba pont ugyanolyan gyönyörű lesz -simogatta Kai Sehunt, lassan felérve a hasához újból -Csodálatosan szép lelked van. Ártatlan. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy Lélekbe fogok beleszeretni.

-Szeresd úgy a gyereket, mint ahogy engem, Kai - akkor is, ha én képtelen vagyok titeket. Sehun elhallgatta az utolsó részt.

Kai feltápászkodott és lecsatolta a nyakláncát, majd Sehun nyaka köré helyezte -Szeretlek, Sehun.

-Szeretlek, Kai. Én, az idegen. A féreg. Szeret téged, egy embert -fúrta fejét Kai mellkasába, az utóbbi szorosan átölelte -Szeretlek. Szeretlek mindkettőtöket -és abban a pillanatban, Kaira és a babára gondolt. Csak rájuk.

SUI GENERIS: Feltételek

(A kép az eredeti íróé)

-Hé, doki? -nézett be Sehun a kórházba. 

-Oh. Igen? -vette észre az orvos.

-Én csak azt szeretném kérdezni,kaphatnék egy kis szünetet? Túl gyakran vagyok beteg mostanában..

-A terhesség miatt?

Sehun bólintott. 

-Hát akkor persze. Nem mintha folyamatosan lennének betegeink.

-Kösz, doki.

-Sehun! Mit csinálsz itt? -bukkant fel Baekhyun a semmiből.

-Semmit. Épp ebédelni készültem. Megkérdeztem Dokit, hogy biztos nem baj-e, ha nem segítek.

-Ohhh. Nos, ha ráérsz, gyere velem -ahelyett, amiért alapból a gyengélkedőre jött inkább elrángatta Sehunt az étkezőbe.

Kris is ott volt.

-Kris -köszöntötte Baekhyun, miközben odaterelte Sehunt ugyanahhoz az asztalhoz -Szóval, mit szeretne a nagy és a pici ebédre?

Sehun elpirult -Bármi jó lenne. Meg tudom csinálni.

-Neeem. Engedd meg -Baekhyun megveregette Sehun fejét, és elballagott, hogy szerezzen egy kis ételt.

-Gondoltál már azon, amit mondtam? -kérdezte hirtelen Kris.

-Uh .. Azt gondoltam, talán .. beszélnem kéne Kai-al erről.

Az idősebb elfintorodott. -Mégis melyik világban egyezne bele, szerinted? Ahogy mondtam, nem szeretne másik testben. De megpróbálhatod. Ha azt állítja, hogy szeret téged, akkor azt hiszem, mindenhogy elfogad.  

-Kr-Kris -Sehun soha nem volt képes dadogás nélkül kimotyogni a nevét -Mi lesz a babával?

-Miért érdekel? Igen, Kai és te megtettétek. De ti még csak nem is így szaporodtok, nem igaz? Őszintén, érzel bármit is a gyerek iránt? Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ugyanaz, ha a sajátod lenne. Nem érdekel, kié a baba. Csak vissza akarom kapni Sehunt. Kérlek.

-Hogy mondhatsz ilyet? Imádom ezt a gyereket.

-Hazudsz - Jelenleg Kris teljesen összezavarja. Mi van, ha nem tudta szeretni a babát teljesen, mert nem igazán az övé, hanem Kaié és a buroké -Szóval a gyerek nem számít, csak önző vagy -Kris felállt és Sehun utánozta mozdulatait.

-Nem, Kris ... Ez .. nem igaz -dadogta. 

-Egy akarsz lenni közülünk? Akkor légy emberibb. Azt hittem a Lelkek nem önzőek -köpte, és elsétált.

-Mi folyik itt? -érdeklődött Baekhyun, ahogy közeledett Sehun felé. A Lélek megrázta a fejét, és lesüllyedt a székében. 




Azon az éjszakán, Sehun a szoba sarkában ült, gondolkodva azon, amit Kris mondott. Mi van, ha igaza volt, és Sehun tényleg soha nem lesz az igazi szülője a babának? Ez túlságosan zavarta.

De akkor épp, nagyon hiányzott neki Kai. Odamászott a polchoz és megragadta barátja egyik felsőjét és visszakúszott a sarokba. Megölelte az inget, és halkan nyöszörgött -Szeretnél? -kérdezte a babától. Egy kis idő után, összevissza gurult Kai ágyán, egy percig sem bírva tovább a fiú nélkül. 

Éppen akkor kivágódott az ajtó -Sehun!

-Kai! -Sehun felszökkent az ágyból, és odarohant Kaihoz -Visszajöttél! -ugrott rá, és szorosan átölelte.

-Hogy vagy?

-Mindenki rendben van?

-Ja. És te?

Sehun bólintott, hirtelen ragyogott a boldogságtól -Hiányoztál nekünk.

-Nekünk? -röhögött Kai. Pár pillanatra leültek az ágyra, mielőtt Sehun elengedte Kait zuhanyozni.Még mindig rendkívül koszos volt, homokkal borítva -Mi történt?

-Semmi. Megszereztünk mindent, amit akartunk. És ... el kellett fognunk egy Hajtót. 

-Mi ?!

-Már majdnem utolértek minket. El kellett .. el kellett rabolni.

-Pontosan itt van? -Sehun már félt.

-Igen. Sajnáljuk, Sehun. De azt hiszem, Suho tervezi, hogy ...

-Megölitek? Ne, Kai. A Hajtók rosszak, de attól még Lelkek.

-Akkor mit javasolsz?

Sehun visszanyelte a sírást -Kivehetjük a testből....és elküldhetjük egy másik bolygóra.

-Lehetséges ez? Nem tudjuk, hogyan kell..

-Abban tudok segíteni.

-Mi? Tényleg?

-Ez amúgy sem a mi bolygónk. Megtanítom, hogyan kell. Kezdjük a Hajtóval.

-Oh .. Szólok majd Suhónak.

Ha Sehun azt tervezte, hogy elhagyja ezt a testet, akkor legalább tudniuk kell, hogyan csinálják.

-Megmondom Dokinak -mondta Sehun. 

-Oké. Beszélek Suhoval, és lezuhanyzom. Aztán bepótolhatjuk az öleléseket -Kai ajkait finoman Sehunéhoz simította, majd leszállt az ágyról.

Amikor Kai visszatért, újra tiszta volt. Sehun leugrott az ágyról és Kaira vetette magát -Olyan jó illatod van -mormolta Sehun. 

-Haha. Lefogadom. Suho amúgy csodálkozott, hogy belementél - Kai felemelte Sehunt, lábait saját dereka köré fonva, majd az ágyhoz vitte. Letette Sehunt és elfoglalta helyét mellette -Mit csinált?

-Ki?

-A babánk.

Sehun Kai mellkasára helyezte fejét -Óránként hánytatott... Kai ... Ő ... a mi babánk?

.Ne csináld ezt megint, Sehun.

-Mondjuk, ha elhagyom ezt a testet....akkor is a miénk fog maradni?

-Sehun.

-Nem fog, nem igaz?

-Én tényleg nem akarok erről beszélni. Kérlek.

-Bocsánat, ha túl sokat zavarlak.De valójában én még nagyon fiatal és éretlen vagyok, elképesztő nehéz ennyi érzést elviselni.

-Megértem.

Sehun meghúzta Kai ingét hirtelen. 

-Mi az? -kérdezte Kai. 

-Bárcsak ember lennék. Talán akkor ... ez a gyermek az enyém is lenne.

-A baba a veled történt szeretkezésünk eredménye. Veled, nem a testtel. A Lelked szeretem.

-Vajon szeretnéd ezt a Lelket egy másik testben is?

-Nem, nem most. Mert nekünk most ebben van egy közös gyerekünk -tenyerét óvatosan Sehun hasára helyezte.




Úgy tűnt, ez a rajtaütés inkább élelmiszer és egyéb kellékek begyűjtésére szolgált. Reggel, ahogy Kai elment segíteni a többieknek elpakolni a lopott holmit, Sehun a gyengélkedő felé vette az irányt, hogy elmondja neki, mire jutott az éjszaka.

-Doki?

-Igen, Sehun?

-El kell mondanom neked valamit.

-Suho már mondta. Megcsináljuk a Hajtóval, akit tegnap hoztunk, ugye? Nem tudom elhinni, hogy beleegyeztél! 

-Igen ...-sütötte le Sehun a szemét. Elárulja a fajtáját. De akárhogy is, a test nem az övé. Hanem Krisé. Azt akarta, hogy Kris boldog legyen, hisz még mindig szerette. A teste még mindig szereti őt. 

-De van egy feltételem.

-Mi lenne az? -Doki összeráncolta a homlokát. 

-Azt akarom, hogy engem is kivegyetek.

-Mi van? -kerekedett el Doki szeme. 

-Kris azt akarja, hogy megpróbáljam. Vissza akarja kapni Sehunt. Bármelyik másik testben tudnék élni. Mielőtt még túlságosan megszeretném ezt a babát, el akarom hagyni a testet, Doki. Mielőtt, ahogy Kris mondja, tényleg önzővé válnék.

-Sehun ... de..

-De én nem akarom, hogy elküldjenek egy másik bolygóra. Azt akarom, hogy megöljenek.

-Mi ?! Sehun! Miért tennék ilyet ?!

 -Ha tudni akarja hogyan veheti ki a Lelkeket, ha azt akarja, hogy megtanítsam, akkor ez a feltételem. Nem akarok semmilyen másik testben élni. De senki sem tudhat erről.

SUI GENERIS: Kitartás

-Fent vagy! -csipogta Kai az ebédlő sarkából, mikor Sehun belépett. Kai odaballagott a Lélekhez és átölelte a derekát -Jól aludtál?

-Eltűntél -Sehun megpróbált a lehető legkevésbé nyafogni. Még ő maga is észrevette, hogy ezekben a napokban túl sokat panaszkodott mindenért, amit Kai tett. Nem a jó dolgokért, például egyik este Kai használni akarta a mosdót, viszont Sehun egy pillanatra sem engedte el.

*
-Sehun. Mindjárt jövök, egy perc. Nagyon kell pisilni - könyörgött, mikor Sehun a farmerja zsebébe akasztotta a kezét, ahogy megpróbált leszállni az ágyról. 

Sehun tudat alatt meredt rá -Nem.

-Ó, Istenem. Oké. Majd wc-zek miután elaludtál. 

-Pisilj itt. Ne menj el.

-Hagyd abba a viccelődést. Aludj, gyerünk - feküdt vissza Kai a matracra. 

A Lelkek nem szoktak nyávogni. Ritkán panaszkodtak, mivel mindent megbecsültek amijük csak volt.  De jelenleg Sehun azért kezdett volna panaszkodni, mert Kai nem ölelte miközben aludtak.
*

Vagy az a másik eset, mikor Kai  és Lay focizott egy csomó gyerekkel a játékteremben, míg Sehun ült egy sarokban, a homlokát ráncolva.

*
-Sehun! -gügyögte Lay -Gyerünk!

-Nem, köszönöm -mosolygott Sehun -Én nem focizok -pedig egyértelműen tudta hogyan kell, hisz a test hozzá volt szokva.

Kai tovább kuncogott a gyerekekkel, miközben rugdosták a labdát, és Sehun egyre mogorvábban nézett. Még csak észre se vette, hogy azt teszi. Mikor végül rájött, Kai is észrevette szúrós, fekete tekintetét.

-Idő! -kiáltotta Kai, karjait "T" alakba emelve -Szünet -mire a gyerekek hangosan ellenkeztek. Lay tovább játszott, ahogy Kai letérdelt Sehun előtt -Hé, jól vagy? Rosszil érzed magad vagy mi?

-Nem

-Akkor?

-Nem tudom -válaszolt Sehun őszintén. Sosem volt a féltékeny típus, de valahol mélyen belül égett az irigységtől, csak mert Kai azokkal a 6-7 évesekkel játszott -A saját babáddal kéne játszanod - fakadt ki, és azonnal szája elé kapta a kezét, amiért ilyen nevetséges dolgot mondott.

-Mi van? -röhögött Kai.

-Csak vicceltem - nyögte ki.

-Haha. Nos, nem veheted vissza. Gyerünk -rántotta a lábára Sehunt.

-Várj. Ne akarsz játszani?

-Azt mondtad, a saját gyerekemmel kéne játszanom - vigyorgott -Lay! Később!

-Nem! Nem hagyhatsz itt, ezek az ördögök között -kiáltotta Lay.

Kai nem vett róla tudomást és elrángatta Sehunt a szobájuk irányába. Még a kezeik összekulcsolása is kellemes érzés volt. Sehun tényleg kezdett nagyon belezúgni ebbe a srácba.

-Miért húztad a szád? -kérdezte Kai , ahogy az ágyon feküdtek

-Nem. Húztam?

-Igen - Kai kigombolta Sehun ingét félig és félretolta, hogy felfedje a hasát.

-Mit csinálsz?

-Játszok.

-Várj. Mi? Hogyan?

Kai rátapasztotta ajkait Sehun sápadt bőrére a hasánál, és hatalmasat belé fújt, mire Sehun felkiáltott a nevetéstől.

-MIT CSINÁLSZ?! - visította Sehun röhögés közben -Kai !!

Kai erősem szorította Sehun csuklóját, a matrachoz nyomta és folyamatosan fújt. Sehun agya gyorsan dolgozott, és megértette, hogy ez egy módja az emberek csiklandozásának.

Sehun keze híján lábait fonta Kai nyaka köré, hogy abbahagyja. Kai elengedte a csuklóit és a könyörtelen csiklandozás is abbamaradt, helyette elkezdte csókolgatni Sehun hasát -Aludj jól, kicsim -suttogta Kai, és miután kiszabadította fejét Sehun szorításából, felmászott hozzá  -És most, ezt a babát kell aludni vinni.
*


És most,három hét múlva dühös volt, hogy Kai elment, mielőtt még Sehun felébredt volna.

-Találkoznom kellett suhoval - Kai még mindig vigyorgott, jóvá téve az egészet.

-Oh.

Baekhyun integetett Sehunnak az asztaltól -Reggeli, mami?

Kai a szemét forgatta, és bekísérte Sehunt, hogy üljön le a asztalhoz -Miről szólt a találkozó? - Sehun érdeklődött.

-A következő rajtaütésről -válaszolt Kyungsoo.

-Ra-rajtaütés? - dadogott Sehun, azonnal Kaira pillantva, aki épp Krystallal nevetett. Visszafordította tekintetét Baekhyunre és Kyungsoora -Kik .. mennek?

-Nos, Suho és a többiek. Lay és Kai ezúttal -mondta Baekhyun.

-Kai .. megint? -csuklott el Sehun hangja.

Kyungsoo és Baekhyun egymásra néztek, majd Kaihoz fordultak -Kai, mész holnap, ugye?

-Igen -vont vállat Kai.

-De .. nem tudná Suho megkérni Krist, hogy menjen helyetted? - kérdezte Kyungsoo.

-Miért?

-Hát .. -bökött állával Baekhyun Sehun felé. A Lélek arca már elsápadt.

-Oh. Oh -mormolta Kai.

-Sehunnienak szüksége van a személyes plüssére, ugye?

-Hé! -morgott Kai viccből. Látható volt, hogy nagyon élvezte, ahogy Sehun mindig rajta lógott -Fontos, hogy menjek. Kris a legközelebbire megy. Tudom az utat. És az a hely hemzseg a Hajtóktól. Szóva- félbeszakította magát, mikor Sehun levegőért kapott a 'Hajtók' szó hallatán.

-Hajtók? -suttogta -Mit  .. csinálnak .. itt? - ez nem egy olyan hely volt, ahol Lelkek bandukoltak.

Kai inkább a kenyerét babrálta ahelyett, hogy válaszolt volna.

-Csak annyi, hogy ... egy Lélek... eltűnt -szólalt meg Kyungsoo.

-Hát, gondolhatod, ki az a rossz fiú -gúnyolódott Baekhyun.

-Ők .. engem...keresnek -Sehun lélegzett, szívverése másodpercről másodpercre gyorsult.

-Ne aggódj. Nem fognak egy vulkánba nézni, vagy ilyesmi - vont vállat Kai.

-De ..

-Engedj el! -csörtetett be Lay a menzára, fokozva az egyébként is zajos légkört.

-Mi a fasz az igazi problémád, Lay ?! Próbálok kedves lenni, erre te ugyanúgy kibaszottul szarul viselkedsz -jött utána Kris.

-Te vagy az problémám! Most hagyj békén! Nem akarom, hogy barátok legyünk, oké ?! Te csak egy szánalmas, reménytelen köcsög vagy!

-Nicsak, ki beszél -horkant fel Kris.

-Ó, tényleg -Lay mélyen Kris mellkasába fúrta mutatóujját -Ki itt az aki olyan után fut, aki egyértelműen foglalt?

-Nem foglalt, hanem terrorizált - nyilvánvalóan Sehunról beszéltek, emiatt a Léleknek le kellett hajtania a fejét -És azt hiszed ez szánalmas? Mi a helyzet veled, aki még mindig nyalod a cipőm talpát, úgy is, hogy egyértelműen elutasítottalak? Az egyetlen dolog, amit még nem tették, az az, hogy eladod a tested. De gondolom hamarosan az is meglesz -erre Kai felpattant a helyéről, és ökölbe szorított kezekkel feléjük trappolt.

-Hé! -kiáltotta Baekhyun és Kai után szaladt, miután látta őt megütni Kris arcát.

-Kérj bocsánatot tőle! -kiáltott Kai a testvérére, miközben Kris letörölte a vért a szájáról. Baekhyun és valamelyik srác, Sehun nem igazán emlékezett a nevére, tartotta Kait vissza.

-Mi a fene folyik itt ?! -rontott be Suho -10 évesnek érzitek magatokat?! Harc a menzán -lökte vissza mindkettejüket, ahogy ott álltak, akár a harcra készülő bikák -Kai, pihenned kéne holnapig. Te pedig keress valamit, amit csinálhatsz

-Nem adtam még meg, amit érdemelsz, Kai -mondta Kris összeszorított fogakkal -De meg fogom.

Emberek. Tényleg jól jönne nekik egy kicsi a Lelkek mentalitásából. Elsősorban emiatt vesztettek ellenük. Tudatlanság és szükségtelen veszekedések.

Kai kirázta magát Baekhyun szorításából és dühösen kivonult az étkezőből. Sehun felállt és követte, mert ölelkezés idő volt.

-Kai? -szólította meg Sehun, ahogy sietett mögötte az alagútban.

-Csak be akarom törni az arcát -köpött Kai felbőszülten -Tudod, ha az ő helyében lettem volna, én már feladtam volna. Mert Ő a bátyám. Nem mintha elvettem volna a barátját. Ő halott! Miért nem tudja elengedni?!

-Fáj neki, Kai.

Kai megtorpant.

-Huh?

Sehun lehajtotta a fejét -Ott volt, amikor elvitték.. Szereti őt. Képzeld el, mennyire szenvedhet belül. Így viselkedik, de nem gondolod, hogy azért, mert ő nem kaphatta meg a szerelmét, de viszont a tiéd lehetett minden? Ez nem az én testem. Mégis mindenét neked adom. Nem gondolod, hogy ez igazságtalan?

Kai közelebb lépett, ami arra késztette Sehunt, hogy hátráljon kicsit, így nekiütközve a falnak -Azt mondod, érzed, amit ő érez?

-Azért mondom ezt, mert ismerem őt. Csak két éve ismerem. De mindent tudok róla sokkal régebbről. Annyira szerette őt. Ne harcolj vele.

-Én tényleg nem szeretem, amikor megvéded őt -sóhajtott fel Kai, és tenyerét Sehun feje mellé helyezte a falra -De igazad van. Legalább meg kéne értenem.

Sehun tenyerét Kai mellkasának nyomta és arrébb lökte.

-Mi van? -kérdezte Kai.

Sehun kidobta a taccsot pontosan Kai előtt, nem messze tőle.

Az emberből kitört  nevetés - Ne védd meg Krist legközelebb - kuncogott, odalépett Sehunhoz, hogy segítsen neki.


-Kai -suttogta Sehun, miközben Kai ölében ült a gazdálkodási csarnokban, egyik kezével a földet birizgálva, másikat Kai válla köré fonva. A Holdfény beszűrődött a vulkán tölcsérén keresztül, erőtlenül ragyogva be a talajt.

-Ne -mondta Kai -Mennem kell, szóval ne mondj semmit. A végén még egyáltalán nem indulok el.

-De..

-Kris nem fog menni. Lázad, mert nem kaptam semmilyen büntetést.

-Mi lenne ha-

-Suhonak szüksége van vagy Krisre vagy rám minden alkalommal. Nem engedhetem egyedül. Már így is túl sok mindent csinál egy magában.

Sehun nagyot sóhajtott -Bárhová megyek magammal fogom cipelni a pólódat.

Kai kuncogott -Már most is az enyém van rajtad.

-De mostanában már olyan illata van mint nekem -komorodott el.

-Sehun -hangja van komoly volt -Nem akarlak megijeszteni vagy ilyesmi, de....-harapta el.

-De?

Újra elmosolyodott -Semmi -összetapasztotta ajkaikat és lágyan megcsókolta Sehunt. Utána megérintette Sehun pocakját -Ne fáraszd túlságosan aput, oké?

-Kai.

-Hm? -Kai felnézett Sehunre.

-Óvatosan.

-Úgy lesz.



-Engedj el -mondta Kai Sehunnak, aki ráakaszkodott a karjára -Hamarosan találkozunk -puszilta meg Sehun homlokát és megsimogatta a hasát, majd elszaladt egy alagútba, ahova Sehunnak nem szabadott.

-Hamarosan visszajön -veregette vállon Baekhyun. Sehunnak már hiányzott Kai. De nem tehetett semmit, csak sóhajtott, és folytatta a munkát a barlangban.

-Sehun? -kiáltotta valaki, mikor épp a tányérokat gyűjtötte össze az ebédlőben.

-Igen? -fordult szembe a nővel.

-Lennél szíves vigyázni ma a gyerekekre? Dolgom van.

-Oh. Persze.

-Tényleg? Remek. Az óvoda a a-

-Tudom, hol van -mosolygott Sehun.

-Köszönöm szépen. Taníts nekik, amit csak akarsz.

Sehun bólintott, és azonnal elindult a lyukba, amit óvodának hívtak. Ekkor pillantotta meg  Krist felé sétálni. Sehun azonnal megfordult.

-Sehun!-kocogott fel Sehunhoz, megragadva a karját, hogy megfordítsa.

-Ne haragudj. De nem hiszem, hogy beszélnünk kéne.

-Sajnálom.

-Uh?

-Semmi sem a te hibád, csak ezt akartam mondani.

-Várj.

-Igen?

-Én ... meg akartam kérdezni tőled valamit.

-Már megint? -mosolygott Kris -Mi az?

-Mit...tennél...ha visszakapnád a testet? 

-Attól függ. Lehetséges, hogy Sehun visszajön, ugye?

-Nem tudom. Én ... soha nem éreztem a jelenlétét.

-Még így is, van rá esély, ugye?

Sehun le akarta harapni a nyelvét, már csak azért, hogy egyáltalán belekezdett ebbe -Nem .. Úgy értem .. az babámmal ..

-Nem a tiéd. Viszont az öcsém gyereke. Szóval gondolom, el kell viselnem. De gondolod, hogy visszatérhet?

-Nem vagyok biztos benne.

-Az nem egyenlő a lehetetlennel.

-De..

-Sehun -Kris megállította magát és megköszörülte a torkát -Valamit el kell mondanom. Van időd?

-Mennem ké-

-elhinnéd, ha azt mondanám, hogy szeretlek?

Sehunnak leesett az álla -M-mi?

-Hadd mondjam ezt el. Kérlek. Még mindig látom. Még mindig akarom. És tudom, hogy még mindig szeretem. Még ha te is vagy a testében. Nem jelenti ez azt, hogy téged is szeretnem kéne?

-Te ..összezavarsz.

-Add őt vissza nekem, Sehun. Kérlek - Kris szeme kezdett pirosodni -Ha még van egy kis esély....te még mindig élhetsz akármelyik testben, de én nem kaphatom őt vissza, ha te nem adod.

-Kris ...

-Én nem utállak. Esküszöm. De ... Kérlek. Tudom, hogy lehetséges. 

-Mi lesz velem? -Sehun a sírás határán volt.

-Azonnal Kai-al lehetsz, amint találunk egy másik testet.

-Akkor...boldog leszel?

-Vissza akarom kapni.

Sehun keze automatikusan a gyomrához kapott. 

-Gondolkodj rajta, Sehun.




Sehun viszajött a szobájába, miután egy hosszú és fárasztó napot töltött a gyerekekkel játszva. Azonnal az ágyra zuhant. Azt akarta, hogy Kris boldog legyen. Még most is, Kris volt a legfontosabb. És igaza volt. Mi van, ha van rá esély, hogy az eredeti Sehun újra élhet. Szinte semmi, Sehun sejtette. Az agya meghalt, mielőtt a testet meggyógyították. De ha Kris továbbra is perzisztens szándékozik maradni, Sehun meg adja neki amit akar. Elvégre is, Kris miatt jött ide.

Újból felült -Meg leszel nélkülem? -suttogta Sehun a babának.